Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-467
A nemzetgyűlés 4ß7. ülése 1925. esak én hiszem, de az egységes pártban nem hiszik. Amilyen tréfásnak látszik ez a kérdés, annyira jellemzi a magyar politikát, annyira igazolja azt az állítást, hogy a diktatúra nemcsak kint érvényesül, ahol a választópolgár nem nyilváníthatja szabadon véleményét, nemcsak kint nyilvánul meg a sajtóval szemben, nemcsak kint nyilvánul meg abban, hogy az ellenzéki közvéleményt kifejezésre juttató ellenzéki sajtó nincsen, mert a kormány diktatórikus módon birósági eljárás nélkül egyszerűen megszüntethet ellenzéki sajtóorgánumokat, hanem megnyilatkozik bent a nemzetgyűlésben is, ahol a példa szerint ugyancsak nem nyilváníthatják a képviselők a maguk véleményét, még akkor sem, amikor a külvilággal elhitetik, hogy az illető kérdés nem pártkérdés. Én egyenesen borzalmasan gondolok az ismertetett adatok után arra a lehetőségre, hogy ha a külföldi szakértők osztották volna a magyar kormány véleményét és megadták volna azt a 600 milliót, amelyet a magyar kormány eredetileg kért, ez azt jelentette volna, hogy 500 millió korona után fizetünk 23%-os kamatot, amibe aztán igazán bele kellett volna pusztulni ennek az országnak. Hogy ez az eset nem következett be, azt nem a kormány előrelátásának, hanem tisztán a külföldi szakértők jóindulatának és hozzáértésének köszönhetjük. {Baross János közbeszól.) Elnök : Baross János képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Baross János : Kimegyek, mert kidobnak !) Peidl Gyula : A költségvetésnek egy másik tételével kapcsolatban a magam és képviselőtársaim nevében a városi lakosság érdekében kívánok vétót mondani. A kormány a költségvetés tanúbizonysága szerint, a szanálási törvényre való hivatkozással, megterheli a törvényhatóságokat és községeket betegápolási és gyermekvédelmi költségek címén két tételben, egyszer 195 milliárd, egyszer 74 milliárd, összesen 270 milliárd koronával. Az indokolás erre nézve a következőket mondja (olvassa) : »A nettó számok szempontjából jelentőséggel bíró bevételek, az úgynevezett táreabevételek közül, amelyek címén az 1924/25. évi 640 milliárd papirkoronával szemben összesen 922 milliárd papírkorona irányoztatott elő, ki kell emelni a kórházi ápolási költségeknél előirányzott 195.827,110.000 papirkoronát és a gyermekvédelemnél előirányzott 74.483,360.000 papír« koronát, amelyeket a kormány a vármegyék közbenjöttével az egyenesadók arányában a községek utján kíván fizettetni. Csak ezzel lehet elérni azt, hogy ezeknek a nemzet jövője szempontjából oly fontos kiadásoknak fedezése biztositva legyen és hogy ezek a kiadások arányosan oszoljanak meg a vármegyék és a községek között, a kórházak és a gyermekvédelmi intézmények háztartásában pedig ne kelljen örökös zavarral küzdeni.« r T. Nemzetgyűlés ! Hallatlan merészség az adóhozadékok ismertetett felosztása után azt állítani, hogy ha ezt vagy egyéb költségeket az egyenesadók arányában osztanak fel, akkor ezek a költségek egyformán fogják terhelni a városok és községek lakosságát. — (Erdélyi Aladár : Sőt jobban terhelik a vidéket Î) Mert a vidék több egyenesadót fizet, ugyebár, mint a város % ! (Erdélyi Aladár : Bizony !) Kérem méltóztassék nagy befolyásával megsürgetni az adóstatisztikát ! — (Erdélyi Aladár : Nekem befolyásom nincs, de tudom, hogy áll a kérdés. Rá fogok mutatni !) Legyen szerencsém ! Szívesen fogom venni, én ugyanis .... Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula : ... az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve és bátor leszek egy pár számmal NAPLÓ. XXXVI. évi november hó 17-én, kedden. 191 dokumentálni. — (Erdélyi Aladár : Én is voltam bátor a szanálási törvényjavaslat tárgyalása során kimutatni.) Elnök : Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Peidl Gyula : Dokumentumokkal voltam bátor rámutatni arra, hogy a kormány megállapodást kötött a külföldi szakértők felszólítására a mezőgazdaság úgynevezett méltányosabb megadóztatása szempontjából és ezt nem hajtotta végre. — (Kiss Menyhért : Mit szólsz ehhez ! — Erdélyi Aladár : Ahhoz semmi közöm ! Majd előadom a valóságot ! — Eőri-Szabó Dez^ő : Szomorú az a valóság !) A városok általában és ezek közt Szeged város törvényhatósági bizottsága a kormánynak ez ellen a rendelkezése ellen tiltakozik és ez ellen felterjesztéssel élt a kormányhoz. Amennyiben pedig a kimutatandó érvek alapján a kormány nem volna hajlandó belátni azt, hogy nemcsak igazságtalanul, hanem törvényellenesen járt el ezeknek az adóknak kivetésénél, akkor az utolsó szót ebben a kérdésben a közigazgatási bíróság fogja kimondani. A kormány a maga intézkedését a szanálási törvény 4. §-ával indokolja, ez azonban a kormánynak csak abban az esetben és attól feltételezetten ad engedélyt ilyen adók kivetésére, amenynyiben a szanálás végrehajtása kapcsán beigazolódnék, hogy nálási tervezetre nincs meg az adóhozadékból a megfelelő fedezet. Voltam bátor azonban rámutatni arra, hogy nemcsak meg van a fedezet, hanem a kormányzat épen az ellenkező szélsőségbe ment bele és többszörös fedezetet pumpolt ki és sajtolt ki az adózó polgárokból, az adózó munkásokból közvetett adók formájában, úgyhogy tehát jog szerint a kormány a szanálási törvény alapján ezt az intézkedését végre nem hajthatja és a városokra és községekre ezt a gyermekvédelmi és betegápolási költséget ki nem ró hatja. De ezen túlmenőleg is itt van a válasz Szeged törvényhatósági bizottságának memorandumában, hogy mennyire arányos volna, ha az egyenesadók hozadéka alapján vetnék ki ezeket a költségeket. Szeged város törvényhatósági bizottsága beadványában kimutatja, hogy a béke utolsó éveiben, nevezetesen 1913-ban betegápolási adóban 105.732 aranykoronát, gyermekgondozási költségekre pedig 42.599 aranykoronát, összesen tehát 148.331 aranykoronát, vagyis 2.150,709.500 papirkoronát, 1914-ben pedig 2.178,001.500 papirkoronát fizetett. A kormányzat igazságos kivetése alapján a befolyó egyenesadók arányában Szeged városára 8 milliárdot vetett ki, tehát majdnem négyszeresét annak, amit a háború előtt a város fizetett. Azt hiszem, ez az egyetlen adat nagyon meg fogja neheziteni Erdélyi t. képviselőtársamnak azt a vállalt feladatát, hogy bebizonyítsa, hogy a községek, a faluk több egyenesadót íizetneik, mint a város. (Erdélyi Aladár : Bocsánat, Szegednek 117.000 katasztrális holdja van és az egyenesadó a föld után fizetendő. Erre vonatkozott az én megjegyzésem ! Méltóztassék ezt tudomásul venni és tessék megnézni, miből jön Szegednek egyenesadója ! Majd akkor látja !) Elnök : Csendet kérek ! Peidl Gyula : Megállapítom, hogy Szeged városának ez a birtoka talán mégsem háborús szerzemény, úgyhogy ez semmiképen sem befolyásolja a háború előtti és utáni adóhozadékot. (Erdélyi Aladár : Nem erről volt szó, hanem az egyenesadókról !) Elnök : Csendet kérek ! (Horváth Zoltán : A kereseti adó milyen adó í Az közvetett adó ! — Erdéfyi Aladár : De mi az a föld- és házadóhoz képest! Tessék megnézni a kimutatást!) Csen28