Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-467
186 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. évi november hó 17-én, kedden. viselik, ha meg kell állapítani azt, hogy nincs egyetlen jó-barátunk sem a külföldön. (Szabó Imre: Ötórai-teáznak !) Valahol rábukkantam — nem olyan könnyű ezeket az adatokat kifürkészni, — hogy a londoni osztrák követ évi fizetése 2.700 font, a londoni magyar követé pedig 6.500 font. (Gr. Hoyos Miksa : Tévedés !) Ez kérem 2.145 és fél millió magyar koronának felel meg. Az osztrák követ Washingtonban 10.800 dollárt, a magyar követ pedig 25.000 dollárt kap egy évre, ez is közel 1.800 millió K. A többi követek fizetését nem tudom. Megkérdezem, hogy van ez, mit csinálnak ezek az urak. hogy nem szereznek barátot a magyar ügynek 1 A felelet itt is meg van reá, még pedig kettő : egyrészt az, hogy ezek az urak a lehető legszerencsétlenebb kézzel vannak kiválogatva, (Szeder Ferenc : Két balkézzel !) hiszen emlékeztetek azoknak a t. képviselőtársaimnak hazajövetelére és elkeseredésére, akik a múlt nyáron Rómában jártak. (Gr. Hoyos Miksa : Az bizony !) Hazajöttek, elkeseredve azzal a megállapitással, hogy a római magyar követ talán még azt sem tudja, hogy a föld melyik részén fekszik Magyarország, annyira informálatlan a magyar ügyek felől. Nekem egy kongruens esetet van módomban ismertetni. (Halljuk!) Alkalmam volt a nyáron a főváros külföldi kölcsöne ügyében Ostendében egy tárgyalást folytatni. A világ legtermészetesebb dolgának tartottam volna és tartották a delegáció többi tagjai is, hogy a szomszédban lakó brüsszeli követ úr jelentkezni fog, amikor Magyarország fővárosának egy ilyen életbevágó fontosságú kérdéséről tárgyalnak és eredménnyel vagy eredmény nélkül kisérletet fog tenni arra, hogy jó hangulatot, egy jobb eredményt lehessen elérni a tárgyalások folyamán. (Szabó Imre : Ez lett volna a kötelessége !) Sajnos egyáltalán nem jelentkezett ez a brüsszeli magyar követ. — (Hegymegi-Kiss Pál: Ki ez a magyar követ! Nagyon nyelvtörő neve van, nem tudom, hogy hívják. — (Hedry Lőrinc : Worasiczky ! — (Szabó Imre: Fajmagyar !) A washingtoni követ mindenesetre felmutathat egy sikert, t. i. 25.500 dollárnyi évi fizetéséért rámutathat arra, hogy sikerült neki megakadá lyoznia, hogy Károlyi Mihályné Amerikában felolvasó körutat tarthasson. Azt hiszem azonban, ez az elért siker nem áll arányban a ráfordított áldozattal. Túlzás nélkül meg lehet tehát állapítani, hogy egyrészt ezek az urak nincsenek jól megválogatva — grófi rangon alul talán nincs is kÖA^etünk, szóval, arisztokratának kell lennie — másrészt pedig kétségtelen, hogy legjobb szándékú képviseleteink lehetnének a külföldön, s akkor is majdnem lehetetlen lenne, vagy csak nagy erőfeszítések árán lehetne sikerekre rámutatni, mert épen a magyar politika útjában áll annak, hogy barátokat szerezzünk. Lehet valaki nagyon tiszteletreméltó úriember a társaságban és nagyon kedves, bájos társalgó, de ez még nem jelenti azt, hogy külföldön politikai barátokat szerezhet. Mig tehát egyrészt ezek az urak vagy nem csinálnak semmit, vagy amit csinálnak, azt rosszul csinálják, másrészt az én véleményem szerint annak, hogy Magyarországnak nincsenek külföldön barátai, az az oka, hogy a magyar politika ellenséges viszonyban van a demokratikus fejlődés lehetőségeivel, útjában van ezeknek, ami egyéb szempontokból sem teszi nagyon kívánatossá a külföld részére a barátkozást. Csak egy momentumra mutatok rá. Máiérintettem, hogy a napokban lefolyt itt egy statáriális tárgyalás. Egészen eltekintve ennek a tárgyalásnak igazságügyi, jogi vonatkozásaitól, nem méltóztatnak gondolni, hogy nem nagyon alkalmas egy ország részére barátokat szerezni, ha arról az országról kiderül, hogy másfél éven keresztül, tehát állandóan statáriális viszonyok között él 1 Tessék elhinni, nem lehet a legvonzóbb a külföldi emberekre, a külfödi tőkére, olyan országgal jóbaráti viszonyt tartani, ahol statárium van. (Szabó Imre : Vagy elfelejtették, vagy nem akarták visszavonni ! — Putnoki Sándor : Nem kell okot adni rá ! — Zaj.) Az én véleményem az, hogy mindezek ellenére igenis van a magyar népnek barátja. A mai magyar uralomnak nincs, de van a magyar népnek ; a demokráciára törekvő rétegeknek igenis, vannak a külföldön barátai. (Hedry Lőrinc : Csak nem Moszkvában ?) Moszkvát önnek ajándékozom ; az önt inkább meg is illeti, mint engem, mert ön sokkal közelebb áll hozzá, mint én. Csak más színben, de a metódusa ugyanaz, mint a moszkvai. (Hedry Lőrinc : Ebben a »csak«-ban van a különbség ! — Szabó Imre : Végre megkapta a becsületes választ !.) Én tehát azt állítom, hogy igenis, a feltörekvő magyar polgári és munkásrétegeknek vannak barátai a külföldön, a külföldi demokráciákban, de hogy ezt a barátságot erősíthessük, mélyíthessük, ehhez szükséges az, hogy a magyarországi demokrácia összefogjon és minden erejének megfeszítésével igyekezzék Magyarországon a hivatalos politikát is a demokrácia irányába állítani. Azt gondolom, hogy belpolitikai szempontból is ez az érdeke az országnak. Hat-hét év óta pang az ipar és a kereskedelem ; a legutolsó másfél esztendő óta — előttem felszólalt képviselőtársam a szanálásnak erről a részéről elfeledkezett megemlékezni — egyenesen halódik az ipar és a kereskedelem, A főbiztos jelentése szerint ez év első 10 hónapjában 2000 kényszeregyezség és csőd fordult meg csak a bíróságok előtt ; hogy birósági beavatkozás nélkül hányan mentek tönkre, azt nem tudjuk. (Kiss Menyhért: Még többen, mint birósági beavatkozással !) Tudom, hogy azt mondják, hogy ez szükséges velejárója_ a szanálásnak, s hogy ez azt jelenti, hogy a konjunkturális, a háború idején alakult üzemek tűnnek a föld színéről. — (Muszti István : 1913ban nem volt szanálás, és r mégis ugyanennyi kényszeregyezség volt ! Tessék megnézni az 1913. évi adatokat erre vonatkozólag ! — Szabó Imre : De akkor már volt Balkán-háború ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek. — (Kiss Menyhért : Csődök voltak akkor Magyarországon ? — Muszti István : Csak tessék visszaemlékezni ! — Kiss Menyhért : Nem ilyen nagyszámban voltak ! A háború előszele volt ez ! —- Muszti István : Jellemző volt a magyar kereskedelemre és iparra ! Tessék csak visszaemlékezni ! — Kiss Menyhért : Visszaemlékezem ! Egészen jelentéktelen dolog volt ! — Muszti István : Nem igen !) Peidi Gyula : Én 'ezzel szemben tudom és tudja mindenki, aki akarja, hogy nemcsak ilyen konjunkturális háborús alakulatok, hanem az évtizedek óta fennálló vállalatoknak is egész serege ment csődbe és bukott meg. Nem sokkal kedvezőbb a helyzete a mezőgazdaságnak sem. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést a nyári gyümölcs- és főzelék-krachra, amely tisztára a kormányzat politikája következtében zúdult a mezőgazdaság nyakába. De azt hiszem, ma sem járok távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy a jó termés ellenére a mezőgazdaság sincs valami fényes állapotban, valami fényes viszonyok között, mert olyan értékesítési nehézségek előtt áll, amelyeket a maga erejéből nem tudna elhárítani, hanem csak a kormányzat segítségével, a kormányzat segítsége pedig — ez a lényegéből folyik — késik és mindig késik és a leggyakrabban teljesen elkésik. (Kiss Menyhért :
