Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. évi november lió 17-én, kedden. 185 adta annak, hogy igenis képes hatalmi szóval is a béke érdekében működést kifejteni. Lefolytatta ezt a vitát a kormány akkor, amikor a Népszövetség csirájában fojtotta el a kitörni készülő bolgár-görög háborút ; lefolytatta a kormány ezt a vitát akkor, amikor létrejött a loearnói megegyezés. r Loearno mindenesetre jelent annyit, hogy Németország mint egyenrangú fél belép a Népszövetségbe és ezzel megfosztja a Népszövetséget attól az eddigi legnagyobb szépséghibájától, hogy a győztes országok instrumentuma legyen. Azzal a ténnyel, hogy Németország mint egyenrangúfél oda belép, a Népszövetségnek ez a jellege megszűnik ; anii tehát azt jelenti, hogy a loearnói egyezmény következtében a Népszövetség lényeges erőgyarapodásra mutathat rá. És ebben a pillanatban látja alkalmasnak az időt a magyar kormány arra, hogy mi azt vitassuk, kilépjünk-e a Népszövetségből vagy sem % A loearnói egyezménynek az a következménye továbbá, hogy az entente kiüriti a megszállott Kölnt és vidékét és talán érdemes ebben a pillanatban azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogyan jutottunk tulajdonképen idáig. Érdemes megállapítani, hogy a Rajnavidék megszállását francia szélső nacionalista, reakciós felfogás szülte meg, amely az emberiség boldogulását nem a békés munkában, nem a nemzetek, a népek békés összedolgozásában és egymás kiegészitésében, hanem fegyveres erejük összemérkőzésében és e cél érdekében a népek egymásra uszitásában látja. (Szabó Imre : A francia Gömbösök politikája !) Ez a szélső nacionalista reakció, — amely abból élősködött éveken keresztül, hogy a győztes Franciaországnak minden szükségletéről gondoskodni fog a legyőzött német nép, — vitte keresztül Németország egy részének katonai megszállását, hogy ezzel nyomást gyakoroljon a német népre, az ő jóvátételi igényei kielégitése tekintetében. A francia reakció egy másik célt is szolgált, azt t. i., hogy a német reakciót is, amely kétségtelenül megvan, szintén erőhöz juttassa; hogy az is háborús allűrökkel bolondithassa el országa lakosságát, a revanche gondolatát ültesse el; s amig ezt a célját részben, addig az előbbi célját — hogy a saját publikumát bolonditsa el, — teljesen elérte, mert 1923 legelején, amikor a megszállás történt, a franciaországi reakció ezt hozsannával fogadta, mint egy dicsőséges tényt, amely egyrészt a gyűlölt ellenséget magát végleg térdre kényszeríti, másrészt arra fogja szoritani, hogy fizessen. Tudjuk, hogy lényegben ez a megszállás anynyiban nem érte el célját, hogy többet, mint amennyit a német demokrácia jóvátételi és teljesítési politikájával vállalt, a megszállással sem tudott elérni (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.), aminek következtében jött a kiábrándulás. 1924. május 11-ikén, a francia reakció, a Bloc National, _ megbukott és a helyét elfoglalta a demokrácia, amely csakhamar rátalált az ugyanakkor Angliában kormányon lévő angol demokráciára ; kezet fogtak és ezeknek az összemüködéséből született meg a genfi jegyzőkönyv, amely a maga egész konstrukciójában alkalmas volt arra, hogy a háborús psychét kiölje, mert alkalmas volt arra, hogy a támadó háborúkat a jövőben lehetetlenné tegye. Tudjuk, hogy a genfi jegyzőkönyv három gondolaton alapul : a. béke, a leszerelés és a választott birósági eljárás gondolatán. Sajnos, időközben az angol demokráciát felváltotta a konzervatív kormányzat és ennek első és legsürgősebb dolga volt, hogy a genfi, jegyzőkönyvet és abban lefektetett békegondolatot elgáncsolja. Csakhogy az élet végtére erősebb, mint egyes politikai irányzatoknak az elgondolása, és miután Angliában szabadok az emberek, van szabadon kialakulható közvélemény, amely meggyőződött arról, hogy csak a békés politika, csak a nemzetek közötti árucserének a békeidőből ismert formái juttathatják az országokat békességhez és csak ez alkalmas arra, hogy Angliában is a létező nagy munkanélküliséget megszüntesse, vagy legalább is lecsökkentse: az angol közvélemény rászorította a konzervatív kormányt, hogy az elgáncsolt genfi jegyzőkönyvet legalább részben valósítsa meg, ami tudvalevően megtörtént a loearnói egyezményben. Ez csak egy kis lépés, ez csak nagyon kis részét valósítja meg a genfi jegyzőkönyv egészének, de mégis azt jelenti, hogy a népek egymásra való uszitása felett győzelniet aratott a béke gondolata. Megállapíthatjuk tehát, hogy azt, amit a reakció, a nacionalizmus a megszállással, a gyűlölet politikájával elrontott, azt a demokrácia tette jóvá, amikor a loearnói egyezményt létrehozta, amikor a megszállást megszünteti és amikor Németországot beviszi a Népszövetségbe. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon !) Objektiven gondolkozó embereknek ez épen elég bizonyíték lehet arra, hogy tehát csak a demokratikus fejlődés lehet az, ami Magyarország jövőjét biztosítja, csak a demokratikus politika lehet az, amely a mi részünkre külföldön barátokat biztosit, csak a demokratikus politika lehet az, amellyel az elnyomott nemzeti kisebbségeink, az elszakitott területeken élő magyarság sorsán enyhíthetünk és csak a demokratikus politika lehet az, amelytől az igazságtalan békeszerződések revízióját várhatjuk. T. Nemzetgyűlés ! Nincsen más út. Ha a reakció, a nacionalizmus uralkodik az országok felett, akkor következik újból a háborúk sorozata és a háborúk sorozatában Magyarország olyan helyzetet foglalhat el. amelyben ránézve alig jelentkezhetik siker. Ha ellenben a demokrácia uralkodik Európaszerte, amely a béke jelszavával, a béke célzatával működik: az békében kívánja tartani az egyes országokat, békés eszközökkel kívánja a békét biztosítani, még az úgynevezett békeszerződések revíziója árán is. Nem titok, hogy mindenütt, ahol szóba kerül a béke reviziója, ott a demokratikus pártok, elsősorban a szociáldemokrata és munkáspártok hangoztatják ezt. Egészen kétségtelen — efelett tehát nem is lehet vita —, hogy a béke revíziójához, a kisebbségek védelméhez és az ehhez hasonlókhoz csak a demokratikus irányzattal juthatunk el. (Gr. Hoyos Miksa : Lásd Franciaországot !) Épen erről beszéltem, nem méltóztatott hallani % Amit épen a francia nacionalista őrület Németország egy részének megszállásával elrontott, azt a loearnói egyezménnyel, a demokrácia jóvátette. (Szabó Imre : Aludni méltóztatott egy kicsit ! — Gr. Hoyos Miksa: Felesleges ez a személyeskedés !) Ebből következik, hogy aki az ország érdekét igazán szivén viseli, annak segiteni kell a demokratikus irányzatnak, a demokratikus kormányzati politikának elkövetkezéséi Nincsen barátunk a külföldön, mondják azok a jószándéku urak, akik ilyen barátokat keresnek. (Szabó Imre : Vannak olyanok, akiket megvásárolnak !) Fel kell vetnem a kérdést, miért van ez így ? Miért nincs egyetlenegy jóbarátunk a külföldön ? Hiszen egyrészt a kormányzatnak megfelelő sajtópropagandáj költségvetésben nagyon tekintélyes összegekkel történik gondoskodás, másrészt kormányférfiaink gyakran járják a külföldet. Hogy van az, hogy nem tudnak jóbarátokat szerezni 1 De tovább megyek. Van meglehetős, szegénységünkhöz képest talán túlzott kiterjedésű és még túlzottabb drágaságu külképviseletünk. Vájjon mit csinálnak azok az urak, akik Magyarországot Európa centrumaiban kép27*