Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

• 180 A nemzetgyűlés 467. ïilése 1925. 1914-ben, amikor — emlékeznek rá — a közgazdasági elet az ijedtségtói szinte inegdermeüett, amikor nagy üzemeli beszüntették működésüket és más üzemeknek százai és ezrei munkásaiknak 4U—5U7o-át — soha azelőtt nem ismert százalékát — próbálták elbocsátani, képes volt arra, hogy a talpára álljon és olyan értelmű megállapodást kössön a munkaadókkal, hogy az í)Ü7o~os munkáselbocsátás helyett 50%-ra redukáltassák a munkahét és mindenki egyformán lelneiet dolgozzék, az ilyen munkástömörülésről, amely ugyanakkor a bevonultak hozzátartozóinak segélyezése érdekében —- nem tudom, a kormányzat mikor jelentkezett csak az ő segélyével — (Propper Sándor: A maga 78 fillérjével!) az első perctől kezdve progresszive egészen a kereset 10%-áig terjedő adót rótt le erre a célra, a bevonultak hozzátartozóinak támogatására, igazi keresztény érzéssel (Propper Sándor: Azt nem Vicziánoknál kell keresni! — Viczián István: Hanem a Proppereknél!) nem lehet ugy beszélni, mint ahogyan Viczián képviselő ur beszélt róla. (Kuna P. András: Nálunk is elhajtották és szétosztották a gazdátlan disznókat!) Kedves Kuna P. bátyám, azt nem a »eakszervezet« tette. (Zaj.) Ha megnézném érdemben, hogy mik azok, amiket Viczián t. képviselő ur a szakszervezetek, különösen pedig a nyomdász-szakszervezet működésében kifogásol, akkor részemre csak két megállapítás lehetséges: az egyik az, hogy vagy azért gyűlöli Viczián ur — és még néhányan — a nyomdász-szervezetet, mert a kurzus hoch-konjunkturája idején sem gummibottal, sem fenyegetéssel, sem letartóztatással nem tudtak befurakodni a nyomdász-szervezetbe, vagy pedig a másik feltevés állhat meg, hogy egyáltalában sejtelme sincs a szakszervezet lényegéről. (Esztergályos János: Mind a kettő!) Kifogásolta a paritásos munkaközvetítést és azt ugy állította be több oldalról elhangzott helyesléssel — ami semmiképen nem jelenti azt, hogy a helyeslők jobban ismerik a szakszervezet lényegét, mint a szónok (Herrmann Miksa: Eléggé ismerjük!), — mintha annak az volna a célja, hogy megakadályozza a munkásokat a szabad munkavállalásban. (Zaj. — Elnök csenget.) Mi a paritásos munkaközvetítés ? A paritásos munkaközvetítés megszüntetése kivánt lenni annak az állapotnak, amikor a munkaadó- és munkásszervezetek külön-külön tartottak fenn munkaközvetítőket, amelyek egymással állandóan hadilábon álltak. Megállapodtak tehát a munkaadók és munkások, hogy egy munkaközvetítőt fognak közösen fentartani, amely mindkét fél érdekét és az ipar érdekét is ki tudja elégiteni. Ez a cél önmagában — ha valakit nem vakit el az elfogultság és az indokolatlan gyűlölet, — olyan, amelyet az ország ipara, vagy általában az ország termelése szempontjából csak üdvözölni lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi történik ezekben a munkaközvetítésekben 1 Természetes, hogy bizonyos szabályok szerint történik a munkaközvetítés; nem azért, mert ez kellemes dolog a közvetítő-hivatalnak, s nem azért, mintha az ott érdekelt munkaadók és munkások tartanák fenn és teremtenék meg a munkanélküliséget. Uraim, nagyrészt a kormány gazdasági politikájának következménye az, hogy munkát kereső, munkanélküli több van, mint amennyi munkaalkalom. Természetes tehát, hogy a munkaközvetítő az ő munkáját, működését bizonyos sorrendhez fűzi: egyévi november hó 17-én, hedden. részt csoportosítja szakma szerint a munkásokat és az illető szakmába közvetíti el őket, másrészt időrendileg is csoportosítja a munkásokat, hogy a régebben munka nélkül levő munkás kerüljön lehetőleg előbb munkához. Ezt megint nem lehet józan ésszel és jószándékkal kifogásolni, mert ez egyrészt azt jelenti, hogy a netán munkaiszony miatt a kelleténél hosszabb ideig munka nélkül maradni akaró munkásokat, amikor a sorrend rájuk kerül, munkára szorítja, mert különben elesnek a munkanélküli segélytől, másrészt azzal is jár, hogy egy gátja annak, hogy indokolatlanul kapjon valaki munkanélküli segélyt, aki dolgozhatnék. Ennyit a paritásos munkaközvetítésről. (Propper Sándor: Az államtitkári tudományba ez nem fér belei) A másik, amit kifogásolt Viczián képviselő ur, az, hogy ezek az egyesületek, szakszervezetek, szakegyesületek ma ellentétben vannak a belügyministeriummal azért, inert a belügyministerium demokráciát kivan rájuk oktrojálni, s ezek a szakszervezetek húzódoznak és védekeznek a demokrácia bevonulásával szemben. (Viczián István: Azt mondtam, hogy nem szeretnek közgyűlést tartani. Ez tény! — Esztergályos János: Csak egy kis türelem! Egy negyedórán belül ehhez is érteni fog! — Propper Sándor: Mozi-kommünard!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak(Sütó József közbeszól.) Sütő József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik -bereue képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Halijuk a felnőttek oktatását!) rropper Sándor képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Peídl íjryuía: Megvallom, hogy nem szívesen foglalkozom ezekkel az egészen elemi kérdésekkel, de végtére fontosnak tartom az ország jövő fejlődése érdekében, hogy ezeket az egészen elemi kérdéseket a törvényhozó urak — vagy azok egy kis része, akiknek erre szükségük van — megismerjék. Végtére is Magyarország konstrukciójának meglehetősen fontos és jelentős szervéről és részéről van szó. (Zaj.) Azt mondják, hogy a szakszervezetek irtóznak a demokráciától, a belügy minister urat pedig és ha nem tévedek, Viczián t. képviselő urat is — és ez rám nézve nagyon megható — egyszerűen megszállta a demokratikus szentlélek, mert évenként akarnak közgyűlést a szakszervezetekben. Kernelem, hogy Viczián képviselő ur is, meg a belügyminister ur is szívesen fogják venni és támogatni fogják egy olyan értelmű indítványomat, mely azt célozza, hogy a képviselők mandátuma nemcsak, hogy meg ne _ hosszabbittassék, amit alkotmányjogilag teljesen lehetetlennek és a választók egyenes megcsalásának tekintenék ... (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Szijj Bálint: Nem beszéltünk soha róla!) Épen az a gyanús, hogy nem beszélnek róla. Miért nem mondják meg, hogy eszükben sincs meghosszabbítani a mandátumot? Miért nem mondják meg, hogy igenis, egyetértenek velünk abban, hogy a mandátumok meghosszabbítása a választók becsapását jelentené? (Zaj a jobboldalon.— Erdélyi Aladár: A választójogi törvényjavaslatnál elfelejtették megkérdezni!) Remélem — mondom — hogy Viczián t. képviselő ur is és a belügyminister ur is szívesen fogják venni — ez logikusan következik a szakszervezetekkel szemben elfoglalt álláspontjukból — egy olyan indítványomat, amely azt fogja célozni, hogy