Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. évi november hó 17-én, kedden. 181 a nemzetgyűlést, vagy a leendő képviselőházat — nem tudom, milyen lesz — ne ötévenként, hanem — mondjuk — kétévenként válasszák. (Zaj a jobboldalon. — Halász Móric: Havonta sokkal jobb volna! — Viczián István: Nem arról

s van szó, hogy háromévenként válasszák, hanem, hogy háromévenként hivják össze!) Az én érzésem szerint csak egyféle demokrácia van. Ami demokratikus a szakszervezetnél, az demokratikus az állami életben is. (Viczián István: De nem azonos kérdésekről van szó!) Már most hogyan állunk a közgyűlések dolgával! (Halljuk! Halljuk!) A szakszervezeteknek vannak különböző szakosztályaik és a vidéken különböző helyi csoportjaik. Ezek a szakosztályok és helyi csoportok közgyűléseket, vagy taggyűléseket tartanak, igenis nemcsak évenként, hanem többször is évenként. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) Meg lehetnek győződve arról, hogy az ezeken a taggyűléseken kialakuló felfogás érvényesül a központi vezetőségben, mert az alapszabályok gondoskodnak szükség esetén rendkivüli közgyűlésekről is. Ha a szakszervezeti vezetőség nem hajtaná végre saját táborában a közhangulatot, — aminthogy az országos közhangulattal egyáltalán nem törődik a magyar kormány sem — akkor rövidesen eltávolítanák őket a helyükről. (Viczián István: Ugyan kérem, hiszen a közgyűlési tagoknak nincs inditványozási joguk!) Legyen egy kis türelemmel! (Esztergályos János: Ez egy magyar államtitkár! — Zaj.. — Elnök csenget.) Viczián képviselő ur, önnek nincs szerencséje, mert nyomban a közgyűlés kérdése után, mint ezzel kapcsolatossal, az inditványok kérdésével fogok foglalkozni. (Esztergályos János: Iratkozzék be hozzánk, a vasasokhoz, majd meglátja, milyen jól lehet ott tanulni! — Propper Sándor: A mozisokhoz! — Esztergályos János: A mozisok is odatartoznak! — Kuna P. András: Ez is odatartozik a mozihoz! — Zaj.) Tehát igenis, a szakszervezetekben tömörült munkásoknak szabályszerüleg negyed-, vagy félévenként, de ezenkívül is, az év bármely napján megvan a lehetőségük arra, hogy egyesületi ügyeikkel legálisan foglalkozzanak. A vita ott van, t. Nemzetgyűlés, hogy országos közgyűlés összehívása egy nagy szervezetnek, ahol több küldöttet választanak, több SZÊIZ millió korona költségébe kerül. (Viczián István: Itt is sok a villanyvilágitási költség és önök mégis eleget pazarolják! — Pakots József: Nem szereti a világosságot! — Viczián István: A költekezést nem szeretem! — Propper Sándor: Fáj neki a világosság! — Saly Endre: Menjen a sötétségbe Vanczák mellé! — Zaj.) Mondtam már, sajnálom, de kénytelen vagyok erről a kérdésről beszélni, hogy az itteni mesterséges világitás mellett egy másik világossághoz jussunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arról van tehát szó, hogy ezek az egyesületek, amelyek természetszerűleg járulékaik túlnyomó részét, — rengeteg pénzt — amint emiitettem, özvegyek, árvák, rokkantak, betegek, stb. segitésére fordítják, nem akarják a pénzt céltalanul közgyűlési küldöttek költségeire elpocsékolni. (Viczián: István: Ez az! — Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Ami már most az inditványok kérdését illeti, e tekintetben is súlyos tévedésben van Viczián képviselő ur. Hogy hasonlattal éljek, a szakszervezetekben nem az a helyzet, ami itt a nemzetgyűlésen, hogy 24 képviselőnek V* millió szavazó nevében és képviseletében benyújtott javaslatai még az indokolásig sem jutnak el. A szakszervezetekben igenis, minden egyes tagnak megvan az inditványozási joga. (Viczián István: Nem igy szól az alapszabály, nem jól tetszik ismerni!) Kosszul olvasta el az alapszabályokat. (Viczián István: Felolvastam! Itt van a naplóban!) Tudatosan ferdén állította be. (Viczián István: Szórólszóra idéztem a jóváhagyott alapszabályokból! Tessék meggyőződni róla! Ön ferdit. (Kothensteln Mór: Majd én megmagyarázom neki! — Derültség a jobboldalon.) A valóság az, hogy igenis, minden szakszervezeti tag az ő szakosztálya ban, vagy helyi csoportjában megteheti a maga indítványát és amennyiben ezt a szakosztály, vagy helyi csoport magáévá teszi, akkor a közgyűlés napirendjére kerül. (Viczián István: Ha— ha... akkor! Sok a »ha«. Ez a baj. — Zaj a szélsőbalodalon.) Ez egyszerűen egy retorta, hogy komoly inditványok kerüljenek a közgyűlés elé. Tessék elképzeni: ha egy helyi csoport 50, vagy ,200, vagy 500 tagja egy indítványt nem tart elég komolynak, akkor miért foglalkoztassa egy országos közgyűlés napirendjét! (Viczián István: Minden diktátor igy indokolja a maga abszolutizmusát! — Propter Sandor: A mozidiktátor is? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Csak nagyon goromba jelzővel tudnék válaszolni, ha Viczián István képviselő nekem akarja a diktátorságot imputálni. (Kuna P. András: Nem a személyére értette!) Nagy-nagy merészség ez, minden morális alap nélkül. (Esztergályos János: Vicziáni merészség! — Propper Sándor: Csak arra vagyok kiváncsi, hogy felveszi-e a nyugdíját! — Viczián István: Mondtam már, hogy nem! — Propper Sándor: Majd megnézem. — Zaj.) Mondott azután olyat is a képviselő ur, ami egyenesen a személyemmel kapcsolatos. (Kuna P. András: Nem a személyt bántotta!) Valami 15 év előtti újságból tartott itt előadást. Erre nem kivánok részletesen reflektálni, mert ez csak azt bizonyítja, hogy én 15 meg 25 évvel ezelőtt is változatlanul az voltam, aki ma vagyok; amikor anarchisták, vagy szindikalisták, vagy bolsevisták végezték propagandájukat, én egyformán szociáldemokrata voltam és ma is az vagyok. Azt hiszem tehát, kevés morális jogosultsága van egy kifogásnak," ha az olyan oldalról jön, amely oldalon nem tudják olyan kristálytisztán igazolni a maguk álláspontjának változhatatlan voltát, mint ahogy azt én megtettem. (Györki Imre: Különösen nem Viczián! — Horváth Zoltán: Egy kis államtitkári folt! — Viczián István: Nagyon gyatra személyeskedések ezek! — Horváth Zoltán: De igaz! — Györki Imre: Találó! — Kabók Lajos: Ugy látszik, ez nagyon fáj!) Ha én ezeket a kérdéseket felhoztam, ne méltóztassanak félreérteni, mert egyáltalán nem panaszképen kívántam felhozni. Csak felhoztam azért, ÍKuna P. András: Dicsekvésképen!) mert meg akartam állapítani, hogy ha ennek a nemzetgyűlésnek hangja romlik, akkor az alaptónust a túloldal adja, és főként a kormány egyes tagjai. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon. — Kuna P. András: Sohasem személyeskedünk! — Esztergályos János: Tessék visszaemlékezni! — Erdélyi Aladár: Én nagyon jól emlékezem! — Viczián István: Nem passzol a báránybőr Peidl úrra! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem panaszképen hozom fel, mert teljesen tisztában vagyok azzal, nemcsak én," hanem — higyjék el az urak — a munkástömegefc ezen a Házon kívül