Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. elsősorban tennem kell azért, mert ez az úgynevezett törvényhozási pótlék kizárólag esak a nemztgyülés alkalmazottainál van megállapítva, csak a nemzetgyűlési alkalmazottak kapják. Ha a nemzetgyűlési alkalmazottaknak, különösen ha az altiszteknek illetményeit figyelembe vesszük, minden körülmények között össze kell azokat hasonlítanunk az egyéb szolgálati ágaknál szolgálatot teljesítő altisztek illetményeivel. Ha például a pénzügyministeriumot nézzük, a pénzügyministerium létszámában levő 121 altisztből 41%, összesen 50 személy narübéres altiszt, ezzel szemben a nemzetgyűlésnél a napibéres altiszti állást teljesen megszüntették, valamennyi altiszt ennél magasabb állásban van. Tovább menve, a pénzügy ministerium

ban 33 ee-yén, tehet 27% van a legmagasabb altiszti állásban, a kezelőaltiszti állásban, ezzel szemben a nemzetgyűlésnél az altisztek 35%-a van ua-yanebben az állásban. A nemzetgyűlési altisztek tehát már itt is kedvezményezetfpbb belvzetben vannak a más szolgálati ágban alkalmazott altisztekkel szemben. Ennpk így is kell lennie, mert ők sokkal fokozo+fabb és több lelMísmeretesséö-et kívánó munkakört látnak el. de ezen a határon túlmenni már esak azért, sem lebet, mert az e^ves ka+egóriákra a törvényhozási -nótlék mee'állani+ása. amelvet felolvasni és előterjeszteni bátorkodjam, bizonvos aránvkrdos szerint történt. Az aránykulosszámitást borítaná fel az az indítvány, amelyet ÍÍTPII t. képviselőtársam tett. TTárpm az eredeti javaslat elfogadását. Fllrsök; THván més" valaki szólni ? Ha senki szólni nem kíván, a, vi+á+ bpzárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kövotkezik a határozathozatal. A ^azdasáf?"i biz

í%

+tsáí

11

' jelen+é

C!

"''"iok prives té+elpirp a

TV.P1 v^^ről a ne^ze+^vüléanek határoznia kell. külön fop-om a kérdést fpHenni. TTérrlem tehát a t. Házat, mél+óztatnak-e a gaz^asaen hizottsáírnak a. ne^nzetcrynlpki kénviselők és választott tis^fvisplők tiszfpletdriára vonatkozó javaslatát elfnwarlni s ezzel kar»esolafoaan a. nem^e+

o,

VTilés 1954. évi június bó ?8-iki iilé«pben az illefmp^vpknek az időn^nti változások fio-vplprn^pvétp'lévp] való me^állapi+ására nézvp. adott fplbatalrnazást az elnnk részére tovább is fentartani?/jWw/l Ha iffen, ilyen érte^pm^pn mondom ki a batározntnt. "Kérrlpm rnost a, t. Házat, ynéltó^+atnak-e a ffaz^apáo-í bizottsá<ynak a. tisz+viselők státnsrendp^ésérp vonatkozó jelentésit tiirlomásnl ve-nni? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi. TTérrlpni a, t. Háteat, méltóztatnak-e a fazdasáfí bizo+tsáp-nak az al+is^fi állását^prvpzés°kre vnna+kozó. ia vasi alá hoz. l^ozzáiárulni? (Jaf"r>!) A Ház a javaslathoz Vio^^áiárnlt. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a srazdasági bizottságnak azon Javaslatait, hogy a kebelbéli őrség legénységi állományú tagjai részére őri pótlék engedélyeztessék? (Igen!) A Házi a aazdasáai bizottságnak ide vonatkozó javaslatát is elfogadja. Kérdem^ a t. Házat, méltóztatnak-e a gazdasági bizottságnak a nemzetgyűlési és a főrendiházi tisztviselők és egyéb alkalmazottak törvényhozási _ pótlékának ujabb megállapítására vonatkozó javaslatát elfogadni, szemben Malasits Géza képviselő ur indítványával? (Igen! Nem!) Kérem, azokat a képviselő urakat, akik a gazdasági bizottság javaslatát foe-adják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik!) Többség! A nemzetgyűlés a gazdasági bizottság inév?' november hó 17-én, kedden- 171 ditványát fogadja el és így Malasits Géza képviselő ur indítványa elesik. Kérdem a t, Házat, méltóztatnak-e a gyorsírók külön munkadíját a javaslat szerint megállapítani és ezzel összefüggésben a felmerült 118 millió ^ korona többletnek a költségvetésbe való pótlólagos beillesztéséhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, határozatként mondom ki. Kérdem továbbá a t. Házat, méltóztatnak-e a, tisztviselők jutalmazási céljaira szükségelt 100 millió korona többletnek a költségvetésbe való pótlólagos beillesztéséhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kérdem végül a t. Házat, méltóztatnak-e az Interparlamentáris Unió üléseivel kapcsolatosan felmerült 50 millió korona többletnek a költségvetésbe való pótlólagos beillesztéséhez hozzájárulni és egyben az elnököt az ezzel, valamint az imént hozott határozatokkal összefüggő intézkedéseknek a szükséghez képest való megtételére felhatalmazni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az 1925/26. évi költségvetés (írom. 963) folytatólagos tárgyalása Szólásra következik? Láng János jegyző: Czettler Jenő! Czettler Jenő: T. Nemzetgyűlés! Körülbelül másfél éve annak, bogy a nemzetgyűlés diszes csarnokában legutoljára felszólalván, a szanálási törvény várható eredményeiről s ezzel kapcsolatban gazdasági helyzetünk jövő alakulásáról mondottam el szerény nézeteimet. Azt hiszem, hogy az azóta eltelt idő bizonyos tekintetben is'azolta azt az állásfoglalásomat, amely nem volt könnyű, mert erős megfontolás alapján helyezkedtünk én és pártom arra az álláspontra, hogy a kormány ezen javaslatát elfogadjuk, priusnak tekintvén az államháztartás egyensúlyának helyreállítását és ezzel együtt oénziink értékének lehető rögzítését- De azzal a fel tartással foeadtuk volt el ezt a javaslatot, boay a gazdasági szervezés s a nagy füs'aő kérdések megoldása nélkül ennek a javaslatnak sikere, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, tartós eredményeket nem foe' hozni, a aazdasáai helyzet szanálásának tehát karöltve kell járnia az államháztartás szanálásával, Ami eredményeket a kormány a szanálási törvény alapján elért, minden dicséretet megérdemel. Az államháztartás egyensúlya talán jobban is helyreállott, mint kívánatos volna. (Peidl Gyula: Ugy van! Túlságosan szép a menny asszony!) De egészen bizonyos, hogy a szanálási törvény nélkül pénzünk értéke egészen elhanyatlott volna s ugyanazok az állapotok következtek volna be, amelyek abban az időben Németországot fojtogatták, egészen bizonyos, hoffy a takarékoskodásnak, a talpraállásnak az a folyamata, amely az infláció megszűnése óta nagykeservesen megindult, elmaradt volna. Nem tagadjuk azonban, hogy aggodalmaink a gazdasági élet helyreállításával szemben nem voltak alaptalanok. A munkanélküliség, az iparnak bizonyos pangása kétségkívül érezhető ma. De legnagyobb bajunk nem ez, hanem a mezőgazdaság válsága. Öt évvel ezelőtt, a birtokreform tárgyalása alkalmával fiavel meztettem az akkori kormányt: minden erővel a búza Politik át kell forszírozni, mert öt éven belül itt lesz az értékesítési válság, amely nem tőlünk, nem a mi akaratunktól függ, hogy megoldható-e vagy sem. A konjunktúrát tehát ki kell használni arra, hogy minél jobb búza-