Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

A nemzetgyűlés 463. ülése 1925. évi november hó 10-én, fo'dden. 11 amikor Thököly, Rákóczi Ferenc, Zrinyi Ilona és Mikes kivándoroltak Törökországba és eltemették őket a virágok földjén, ahogy ez meg vagyon irva. Ma megint ugyanaz a helyzet ; akkor kivándoroltak, mert nem volt magyar szabadság. Ma minden demokratizálódik, még az emigráció, a kivándorlás is ! Ma azért vándorol ki a magyarságnak millió és millió népe, mert nincs magyar kenyér. Nem mintha nem teremne elég, hanem mert nem tudunk olyan agrárius, olyan szociális ipari és kereskedelmi, olyan politikai rendszert létesíteni Magyarországon, hogy a kivándorló szegény ember törni is tudjon abból a magyar kenyérből. (Kiss Menyhért : Szegény embernek nem terem. — Klárik Ferenc : Az csak termel !) Igazán nem akarom a t. Ház türelmét már sokáig igénybe venni. A hitbizomány kérdésében a történelem fejlődése, az ellene folytatott küzdelem 1790-től kezdve ; az 1827. és 1834. évi országgyűlésen Kölcsey, Deák, Nagy *Pál, Kossuth szereplése e kérdésben mind igazol bennünket. Ha a Ház egyhangú határozata alapján elfogadott inditványom kényszere alatt a kormány most majd be fogja terjeszteni a hitbizoniányra vonatkozó javaslatát, részletesen is meg fogjuk világítani a kérdést. Most csak arra akarok rátérni, hogyan lehet bekapcsolni a hitbizományokat a nemzetmentő földbirtokpolitikába. Egyszerűen ugy, hogy legalább a hitbizományokra mondjuk ki az állami kisajátítást a mezőgazdasági részre 2000 hold maximumon felül, 50 esztendőre szóló törlesztéses járadékkötvény ellenében. Ilymódon nem történik senkivel igazságtalanság. A "hitbizomány tulaj donképen res nullius, nem ugyan jogi nüanszok szerint, de tényleg családi alapítvány. Évszázadokon vagy generációkon keresztül a családnak egy-egy öreg tagja élvezte azt és a többi ki volt zárva annak jávedelméből, épugy, amint a magyar nép is ki volt zárva. Rosszul kezelve, elhanyagolva, lehullott vakolattal igy terpeszkedtek a hítbizományok Magyarországon és a magyar nép legjobb erői, a magyar izmok, a magyar szivek és a magyar agyak kénytelenek voltak itthagyni hazájukat emiatt az életképtelen, lehetetlen "birtokpolitikai alakulat miatt. (Kiss Menyhért : Kikergették őket !) A hitbizományi vagyont elkölteni eddig sem volt szabad ; megfizet a magyar állam, illetve a magyar nép, amely majd beleül a hitbizományba, mindent az utplsó fillér vételárig, csak időt engedjenek neki. Ha 300 esztendőn át nem lehetett elkölteni a vagyont, hát nem lesz szabad elkölteni a vagyon értékét még 50 esztendeig ; ezáltal senkin igazságtalanság nem történik. Hogy azután a kuzinok és az unokatestvérek között hogyan osztják fel a járadékkötvény kamatait, az engem, ismétlem, ma abszolúte nem érdekel. Ezzel az eljárással még az emberi igazságnak is szolgálhatunk. Eddig az egész család ki volt zárva a hitbizomány jövedelméből. Csináljunk olyan törvényt, hogy a családezeknek a járadékkötvényeknek kamataiból igazságosan, az osztó igazság szerint részesedjék és igy ki lesz elégítve a család érdeke, a vagyont sem költhetik el, ez is megmarad, minden "családtag igazságosan osztozik a jövedelemben és feltárjuk a terjeszkedés lehetőségét a magyar földön a magyar nép számára. Háromszoros birtokpolitikai célra akarnám fordítani — ha lehetne a mi politikánknak többséget szerezni a parlamentben — (Malasits Géza: Ez az, hogy nem lehet !) azt a 600—-700.000 holdat, amelyet szántóban, rétben és legelőben az állam a hitbizomány okból ilyeténképen kisajátítana. Az első — megint csak erre térek vissza, — a pulverizált birtokok kiegészítése, hogy ezekből az életképtelen alakulatból valamilyen életképes kisbirtok legyen. A második : Darányi programm jának legalább kismértékű megvalósítása, a belső telepítés, mert hiszen hála Isten, vannak még ma is Magyarországon olyan vidékek, ahol a latifundiumok közelsége nem ölte ki a szaporodási, a propogativ képességet a magyar népből, mint a Dunántúlon ; a Kiskunság, a Nagykunság szabad vidékén megvannak szapora magyar néptörzsek, ezekből még lehet telepítésre átvinni erős magyar törzseket a latifundiumokra, ahol ezek uj, hatalmas bástyái lesznek a magyarságnak. Vannak azután geográfiailag rászorult vidékek, ahol nincs föld, de a nép szaporodik, mint a Mátra, a Piüshegység vidéke. Egyszóval programm, koncepció alapján, amit eddig teljesen nélkülöztünk, térképszerű statisztika, hadi" programm szerint kell Magyarország agrár védőbástyáit kiépíteni. Erre ma egyetlen tér van csak, amihez hozzáférhetünk és ez a hitbizomány. A harmadik pedig egy nagy gondolat. Nem az enyém ; már sokan voltak előttem, akik felvetették ; ez az, amit az elmulasztott földreformok okoztak : az amerikai kivándorlás sebeinek részben való behegesztése. Ott túl a tengeren másfél millió magyar él. Szivükben magyarok maradtak, vagyonúkban megerősödtek, elméjükben megvilágosodtak ( Malasits Géza : Ezért nem kellenek itt ! — Kiss Menyhért : Ezért nem engedik haza őket !) Oly nagy energia szállna a kivérzett, megpetyhüdt magyar erekbe és inakba, ha ezekre az átkozott latifundiális pusztaságokra visszahoznánk Amerikából a mi magyar véreinket, intelligens, vagyonos, munkáik odni tudó magyar véreinket és ha megtöltenénk igy magyar energiával újra ezt az utolsó végvárát a magyar nemzetnek, ezt a szegény kis csonka országot." Nagy expanziv erőt adnánk rögtön ennek az elpetyhüdt nemzetnek és nagy vonzóerőt a megszállott területen lakó magyarság számára. És imponálnánk a szomszédainknak is, amelyek ma már gúnyosan emlékeznek meg rólunk, hogy Magyarország a latifundiumok kedvéért öngyilkosságot követ el. Ezt örömmel látják Prágából és Bukarestből. Nem sok reményem van arra, hogy az a parlament és az összehívandó pártközi értekezlet mer és akar nagyot alkotni. Kétségbeesve látom, hogy a legjobb magyar embereket, akik a túloldalon is ülnek, akiket tartok olyan jószándéku magyar embereknek, mint magamat, — pedig ez az egyetlen büszkeségem nekem a világon — nem tudjuk meggyőzni, mert valami hályog van a szemükön. Itt ma az egész közigazgatás, a közvélemény egész irányítása, az egész politikai apparátus mind azt akarja, hogy a latifundiumok meg legyenek mentve, és igy pusztuljon a magyar nemzet. (Ellenmondások a jobboldalon.) Igy van" beállítva ez a dolog ilyen tragikus történelmi időkben. (Kiss Menyhért : A sajtóban, mindenütt és itt a Házban Î) Mi megmutatjuk lojalitásunkat a nemzet érdekébén, az összes társadalmi rétegek érdekében, tehát a latifundiumok tulajdonosainak, a hitbizományok jelenlegi élvezőinek érdekében is, s feltétlenül szükséges, hogy békésen, megértéssel oldjuk meg ezt a kérdést. De meg kell mondanunk határozottan : újból elherdálni a hitbizományokat, ugy, mint az a vagyonváltság földekkel történt, újból kijátszani, megkerülni akarni ezt a megoldandó magyar nemzeti problémát nem engedjük. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el. Helyet kell adni a magyar népnek ebben a csonka országban, ha talpra akarunk állani, ha nem akarjuk elpusztulni hagyni ezt az országot. (Lendvai István : Ne csak mindig a temetőkben kapjon helyet ! — B. Prónay György : Hol vették el a legtöbb vagyonváltságot ?"— Zaj.) Megpróbáljuk megoldani ezt a kérdést a jelenít*