Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

12 A nemzetgyűlés 463, ülése 1925. évi november hó 10-én., kedden legi parlamentben és ha ez nem sikerül, apellálni fogunk a magyar néphez (Ugy van ! balfelöl.) és én bizonyos vagyok benne, hogy a következő választásnál, a következő parlamentben olyan földreformot fognak elfogadni és végrehajtani, amely megmenti ezt az országot, mert a mostani csak rontott a helyzeten. Tudom, hogy mai beszédemmel sok ellenségem számát nagyokkal és hatalmasokkal gyarapitottam. Nem baj — kötelességet teljesítettem (B. Prónay György : Ez nem komoly dolog !), Dixi et salvavi animam meam ! Kérem következő határozati javaslatom elfogadását (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Olvassa) : »1. Hivja fel a nemzetgyűlés a kormányt, hogy sürgősen tegyen eleget azon régebbi parlamenti határozatnak, mely szerint a hitbizományok reformja, illetve eltörlése ügyében törvényjavaslatot terjesszen elő. 2. Ezen törvényjavaslat értelmében sajátítsa ki az állam a hitbizományok mezőgazdasági területét 2000 kat. hold maximumon felül 50 éves törlesztésű járadékkötvények ellenében. (Helyeslés balfelől.) Ezen területeket a földreform hiányainak pótlására, belső telepítésre és esetleg az amerikai magyarok visszatelepítésére kell felhasználni«. Kérem a Házat pusztuló, ellenségeink által halálra itélt nemzetünk érdekében, hogy oldja meg ebben az érettemben a hitbizományok kérdését. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A kultuszminister ur kivan szólani. Gr. Klebelsberg Kunő vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A ministereinök ur és a magam nevében van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot a nemzeti közművelődési alapitványról. (Helyeslés a Jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ej ! Ej !) Minthogy ez a törvényjavaslat már ki van nyomatva, kérem, hogy azt szétosztatni előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottsághoz utasitani méltóztassék. Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur által benyújtott és a nemzeti közművelődési alapitványról szóló törvényjavaslat szét fog osztatni s előzetes együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a * közoktatásügyi és a pénzügyi bizottságnak. Szólásra következik? Csik József jegyző : Petrovits György ! Petrovits György : Mélyen tiszteit Nemzetgyűlés ! Mikor a budapesti tudományegyetemen elsőéves joghallgató voltam, az akkori rektor magnificus tanévmegnyitó, székfoglaló beszédében egy történetet mondott el annak illusztrálására, hogy nem sok uj van a nap alatt. Elmondotta, hogy a világnak egy nagy könyvtárában, az egyik legnagyobb bibliothékában megjelent egyszer egy szellem és szózatot intézett a könyvekhez : »Térjetek vissza oda, ahonnan eredtettek, menjetek vissza forrásaitokhoz 1« A felhivásra hihetetlen sürgés-forgás keletkezett, mintha lába kelt volna valamennyi könyvnek, megindultak, ide-oda szaladgáltak," keresték forrásaikat. S mikor végre nagynehezen a zaj elmúlt és a rend ismét helyreállott, akkor azt lehetett látni, hogy az összes könyvek mindössze hét könyv körül csoportosultak. Ebben az óriási könyvtárban mindösze ennyi : hét könyv volt az eredeti, az uj, az önálló alkotás, a többi ezeknek csak variációja, feldolgozása, kompilációja volt. Amikor én az eddigi költségvetési és indemnitási viták során gondolkoztam azon, hogy vájjon felszólaljak-e, sokszor jutott eszembe ez a történet. Töprengtem magamban, hogy vájjon tudok-e valami olyan ujat mondani, amit nem ismer még a kormány és a nemzetgyűlés, lehet-e CsonkaMagyarországban közállapotainkat illetőleg még valami ujat mondani. Hiszen tagadhatatlan, hogy az eddigi költségvetési és indemnitási vitákban hallottunk gyönyörű felszólalásokat, nagyon tartalmas beszédeket, de viszont igaz az is, hogy ezek a beszédek nagy részben ugyanazon témák körül forogtak. Ez természetes is, hiszen valamennyien ismerjük csonka-Magyarország rettenetes helyzetét, ismerjük a nehéz gazdasági helyzetet, pénzügyi bajainkat, kulturális elmaradottságunkat, adórendszerünk hátrányait, a középosztály roppant problémáját, egy sikeres külpolitika nehézségeit — és talán tudnánk a módokat is, amelyekkel ezeken a bajokon segiteni lehetne, csakhogy ebben a tönkretett országban épen az eszközök hiányoznak e bajok megszüntetésére. Én tehát, amikor most mégis bátorságot veszek magamnak arra, hogy néhány percre igénybevegyem a nemzetgyűlés jóindulatú türelmét, előre is jelzem, hogy nem sok ujat fogok mondani, sőt igénytelen felszólalásomnak különösen első része nagyrészben egy már régen elhalt nagy magyar kulturpolitikusnak és publicistának tanításain és megállapításain alapszik. Én most csak fel akarom hivni ezekre a t. Nemzetgyűlés figyelmét, mert ennek a nagy magyar embernek tanulmányai és beszédei a magyar közoktatás és közművelődés fő kérdéseiről még ma is mindenben aktuálisak és nagyon sok, sajnos, eddig meg nem valósított, de megszívlelendő és megvalósítandó programmpontot tartalmaznak. Csengery Antal, — ez a nagy magyar publicista, akiről szólottam, •—• 1873-ban a képviselőházban a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál elmondotta azt, hogy amikor Angliában a parlament a választójogi törvény módosítása során kiterjesztette a választójogot, egy minister igy kiáltott fel : »Most azonban gondoskodnunk kell leendő uraink neveléséről is !« És ez természetes ; mert, — amint ugyancsak Csengery ugyanazon az országgyüésen több izben kifejtette, — a népműveltségnek annál nagyobb foka szükséges, minél több polgára van a hazának hivatva és jogosítva résztvenni a közügyek intézésében. Minél nagyobb valamely államban a közvélemény befolyása a közügyekre, annál szükségesebb, hogy ez a közvélemény felvilágosodott és művelt legyen. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mi ebben az esztendőben egy választójogi törvényt alkottunk, amelyről a titkosság tekintetében, — arra nézve, hogy a suprema lex, a salus reipublicae megóvása szempontjából a kellő határokig ment-e el, vagy sem, — lehetnek eltérők a nézetek (Szeder Ferenc : Túlbüszkék nem lehetnek rá !), de ami a választójog kiterjesztésének mérvét illeti, erre nézve objektive el kell ismernünk, hogy ez a törvény a választójog radikálisan széleskörű kiterjesztését tartalmazza és lényegében véve már általános választójogot statuál. Bizonyos az is, hogy a választójognak ezt a radikális kiterjesztését, a parlamenti demokráciának ezt az erős és merész lépését minálunk nem előzte meg az, ami annak egyedüli szükséges és biztos alapja : a társadalmi demokrácia és az általános népműveltség. Hogy félre ne értessem, máris jelzem, hogy társadalmi demokrácia alatt azt érteném, hogy a felsőbb rétegek, az u. n. vezető osztályok ne csak a választási korteshadjáratokban érintkezzenek a néppel, — sőt az efajta érintkezéstől a letenyei választás tanulságai alapján sokat el is engednénk — mert az ilyen érintkezés bomlasztó hatással van a társadalomra, megrendíti a nép bizalmát és megmételyezi lelkét —hanem tartsanak a néppel áilandó kontaktust, a kulturális, a gazdasági, a szociális élet mezején és a társadalmi élet terén is. Ne essenek túlzásokba a választások idején, hanem a mindennapi életben teljesítsék a magyar társadalom