Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

1C2 A nemzetgyűlés 466, ülése 1925. hogy köteles három egyént megjelölni, aki mint bizalmi férfiú szerepel. A három férfiú közül kettő ma is előkelő, igazán megérdemelt pozíciót tölt be, az egyik most — azt hiszem — ,a kereskedelemügyi ministerium szolgálatában. Én csak hálával gondolok mindkettőre, mert oly derekasan védték meg azokat az érdekeket, melyek megvédése akkor reájuk hárult egy terrorral szemben, hogy ennél különbet elképzelni sem lehet. A harmadik én voltam. De mi történt? Öt hét után, mikor felterjesztették a mi kijelölésünket, ezt megsemmisítették azzal a kijelentéssel, hog3

r ezek nem megfelelő emberek, nem megbízhatók, mert nem voltak már a Károlyi-kormány alatt a szakszervezetben sőt az ellen állást foglaltak. Uraim, igy voltam én a kommunizmus bizalmi féríia az igazságügyministeriumban. (Helyeslés jobb felöl.) Nem kellene ezzel foglalkoznom, ha ilyen formában ide nem került volna. De még egyet legyen szabad megemlítenem. Amikor Drozdy képviselőtársam ezt a kijelentését — félrevezetve — meglette, akkor az igazságügyministeriiim fogalmazói kara nálam, mint lemondott államtitkárnál, akitől már mitsein lehetett várni, spontán megjelent és kijelentették, hogy ennél igaztalanabb támadás még embert nem ért s hogy ők soha el nem felejtik azt az együttérzést, melyet én a ministeriumban ezekben a nehéz napokban tanúsítottam. T. Nemzetgyűlés! Most legyen szabad a politikai vádaskodással szembenéznem. Azt mondja a t. képviselő ur — ez a csábitás vádja — hogy én csábítottam be őt a polgárok és munkások szövetségébe s én vittem az októbristákkal való szövetkezésbe. Itt egypár dátumot kell tisztázni. A t. képviselő ur kilépett a kormánypártból — jó tudomásom szerint — 1921 júniusában. (Ugy van! a jobboldalon.) En már itt voltam jó pár hónappal azelőtt, mert amikor a Teleki-kormány ellen szavaztam, levontam a konzekvencián at és idejöttem az ellenzékre. Ez nem volt kellemes feladat sok mindenféle okból, de ugy éreztem, hogy ez felel meg a parlamentarizmusnak és ezért levontam a konzekvenciát. T. képviselőtársam bentmaradt, Becsületes küzdelmet folytatott abban az irányban, melyet ő jónak tartott, de mégis egy párt kebelébén. Ezt szívesen elismerem. En a blokkba beléptem 1921 február-március havában. Beléptem pedig azért, mert Bárcz}

r István képviselőtársam, aki most egy blokkban van a t. képviselő úrral, hozzám fordult napokon keresztül, hogy jöjjek be, ne hagyjam egyedül, mert neki ellensúly kell a pártban, a blokkban bentlévő Batthyány Tivadarékkal és az októbristákkal szemben. Én beléptem ezekben a napokban — ismétlem — mert a nagy kérdésről, az élet- és vagyonbiztonság kérdésének megmentéséről volt szó. Nincs is semmi félreértés közöttünk. Csak egyben van félreértés. A képviselő ur engem nem tartbatott vissza, hiszen a képviselő ur még ott volt a kormány háta mögött és én nem dicsekedhettem azzal a kitüntető állással, hogy a t. képviselő ur adott nekem politikai tanácsokat. (Derültség a jobboldalon.) A t. képviselő ur belépett az én pártomba 1922. áprilisában. Mármost, hogy a képviselő ur 1921. február-márciusától 1922 áprilisáig talált-e kapcsolatot azzal a bizonyos blokkal, azt én nem tudom, de ha talált, ártatlanságáért és annak elvesztéséért nem én vagyok felelős. (Élénk derültség.) A képviselő ur belépett az én pártomba 1922. áprilisában. A másik vádja az, hogy én közös pártot csináltam az októbrista politika tényezőivel és ezeket, Bnza Barnát, Batthyány Tivadart, Fényes Lászlót s a többieket karomon hoztam be a pártba, az ő határozott ellenzésével és az ő kifogása ellenére. Itt újra baj van a dátummal, t. Nemzetgyűlés, mert évi november hó 13-án, pénteken. a t. képviselő ur csak 1922. áprilisában, amikor aválasztás igen erős hullámokat kezdett vetni, lépett be abba a pártba, ahol én voltam; azok az urak sokkal hamarabb léptek be. Tehát nem voltunk egy pártban; az időpontban megint tévedni méltóztatott, (B. Podmaniczky Endre : Mint mindig !) aminthogy méltóztatott tévedni a továbbiakban is, mert Batthyány Tivadar sohasem lépett be abba a pártba, amelyben én voltam. Ez a másik tévedés. Ezzel szemben tény, hogy ez urak közül többen beléptek az én pártomba a választási kampány alatt. Ennek története nagyon egyszerű. Itt ül Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam, aki akkor a pártnak igazgatója volt és aki heteken át folytatott tárgyalásokat az én akaratom ellenére, helyesebben az aggályaim ellenére, — mert súlyos aggályaim voltak az ellen a tény ellen. — Végre kész helyzet elé kerültem, a saját pártomat kellett volna egy választási kampány kellős közepén dezavuálni s igy az illető urakat akceptáltam, de kikötésem volt, s ezt is tudja a képviselő ur. Kikötésem az volt, hogy pártot nem ismerek, az illető urak egyenkint belépnek, a pártvezetőségében azonban szerepet nem játszhatnak. (Nagy ErnÖ : Ez igy volt.) Nagy Ernő képviselőtársam itt helyesel, ő mindezt közvetlenül tudja. Még egy kikötésem volt : Októbrizmusról, októberi politikáról addig, mig Ábelem együtt mennek, beszélni nem lehet. Ez szórói-szóra igy történt. Hogy ez mennyire igy volt, annak csak egy egyszerű Írásos bizonyítékát fogom felolvasni. Amikor 1922 júliusában, tehát közvetlenül a választások lezajlása után ugyanezek az urak kivonultak a pártból, bizonyára látták a differenciákat s ezt kifejezésre is juttatták. Akkor a t. képviselő ur pártjának egy ma is oszlopos tagja, dr. Vass János, a következő levelet irta hozzám (olvassa): »Igen t. barátom! Szives meghívásod folytán...« A »szives meghívására is felelek. Az volt a kérésük az uraknak, hogj^ tegyek látogatást az ő feloszlott kávéházi klubhelyiségükben és én, szerencsétlen ember, megtettem ezt a borzasztó ballépést s ez az a jogcim, amelyre hivatkoznak és követelik, hogy ismerjem el az októberi politika jogosultságát. Igy szól a levél : »Midőn szives meghívásod fotytán az elnökleted alatt álló pártba beléptem, tettem ezt abban a feltevésben, hogy azok a differenciák, melyek a politikai alap tekintetében közöttünk fennállanak, idők multán kiegyenlítődnek. Sajnos, feltevésem nem vált valóra s ma már kétségtelennek találom, hogy nemcsak bizonyos alapvető kérdések, de még a politikai taktika« — 1922 július 1-sejéről szól a levél — »a párt aktivitás-terrénuma, a pártélet vezetése tekintetében is oty mélyreható ellentétek vannak közöttünk, amelyek miatt közös pártkötelékben, azonos pártfegyelem alatt maradnom erkölcsi lehetetlenség. Én ízig-vérig októbrista vagyok, Te tagadod ennek létjogosultságát«. Igy irnak nekem 1922 júliusában azok az urak, akik beléptek a pártomba és akik belépéséből akarja a t. képviselő ur azt a következtetést levonni, hogy én elvesztettem erkölcsi jogosultságomat az októberi politika jogosulatlanságának hirdetésére. Elismerem, ez az ellágyulás hiba volt tőlem, amikor hajléktalan embereket láttam a politikában. De az vessen rám követ, aki a politikában hibát nem követett el. A hiba azonban csak ellágyulás volt, de azt hiszem ez a koronatanu-levél minden tekintetben igazolja, hogy az elvi alapot kezdettől fogva fentartottam. Nincs időm már tovább beszélni erről a kérdésről. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl} Még csak annyit legyen szabad mondanom : a t. képviselő ur uj jelzőkkel tisztelt meg bennünket éí itt már nemcsak magamról van szó, hanem politikai barátaimról is. Azt mondotta, hogy : textil-liberálisok, Vor-