Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. zimmer-politikusok vagyunk. Én nem tudom, mit érteit a képviselő ur textil-Iiberálimus alatt. De minthogy külön is hivatkozik beszédének egy passzusában arra, hogy a textil-liberálisok nem fogadták el Giesswein Sándort vezérnek, ezt magamra kell értenem, mert én voltam ebben a helyzetben. Ez súlyos gyanúsító kijelentés a politikai terminológiai szerint. Megkérdem a Háztól ; szabad-e ilyet idedobni, ha valaki alá nem támasztja, ha meg nem mondja, hogy mire értette ezeket a kijelentéseket? És én most kérdezem a képviselő urat mondja meg, mire értelte a textil-liberális kifejezést. (Rupert Rezső : Jó megmondom ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rassay Károly : A Vorzimmer-politikusokról is pár szót. Ezek mi vagyunk Én ugyan tudtommal nem szoktam előszobázni és talán én vagyok az az ellenzéki képviselő, aki legkevesebbet alkalmatlankodik a miniszter uraknak akár személyi, akár más természetű kérésekkel. Ezt azután a "kabinet tagjai igazolhatják. Itt azonban a képviselő ur nagyon helyes érzékről tett tanúságot : valóban a mi politikánk és az ő politikája között a külömbséget a Zimmer szó körül kell keresni, de nem a »Vorzimmer«, hanem a »zimmerrein« szó körül. (Derültség)Nem akarom magyarázni a képviselő urnák, hogy mi a zimmerrein-politika, de megmag3

r

arázom, hogy mi a nem zimmerrein-politika,mit nem tartok én zimmerrein-politikának Nem tartom zimmerrein-politikának azt, ha én egy közjogi állást betöltő egyént panamával vádolok meg, és azután dadogva elmegyek a bizonyitás elől. (Rupert Rezső : Hol volt az ? !) Forduljon Mayer minister úrhoz. (Rupert Rezső : Most is tárgyalás alatt áll !) Nem tartom zimmerreinpolitikának, mikor a legnagyobb közjogi állást viselő egyén arcába vágja valaki azt, hogy hamis tanuzást tett, és azután hajlongva leül egy asztalhoz tárgyalni vele. Ha én erre vetemedem, vagy adom magamat akkor levonom annak konzekvenciáit. Nem tartom zimmerrein-politikának azt sem, ha egy minister arcába vágom, hogy nem gentleman és a folyosón hozzámegyek hajlongva kezet lógni. Nem tartom végül zimmerrein-politikának textil-liberalizmusról beszélni és fentartani későbbre ennek a szónak magyarázatát. Tisztelt képviselőtársam, legyen nyugodt, bármennyire közelállhatnak a politikai vég célok a mi politikai küzdelmünkben, ezek a módszerbeli külömbségek olyan mély árkokat vonnak, hogy nem kell félni rivalitástól ; én ezt az árkot nem léptem át a mull ban, nem léptem át ma, és azt hiszem, lesz erőm nem átlépni a jövőben sem. (Tetszés a jobboldalon.) Elnök : Rupert Rezső képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a pontja alapján kér szót A szó a képviselő urat megilleti. Rupert Rezső Í T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt kérem, hogy nekem is megadni méltóztassék azt, hogy beszédemet további 15 perccel meghosszabbithassam. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök : Felteszem a kérdést, hozzá méltóztatnak-e járulni ahhoz, hog}' a képviselő ur beszédét 15 perccel meghosszabbithassa ? (Igen !} A Ház az engedélyt megadta. Rupert Rezső : Mindenekelőtt a hála kérdésével szeretnék foglalkozni, mert nem szeretném, ha hálátlannak méltóztatnának tekinteni. Idáig mindig súlyt helyeztem arra, hogy senkivel szemben hálátlan ne legyek. Arról van szó, hogy az igen t. képviselőtársam sebeit mutogatta itt, hogy ő mennyit szenvedett érettem akkor, amikor exponálta magát az én letartóztatásomkor ; az igazságügyministerhez ment, ott is exponálta magát, a mentelmi bizottságban is exponálta magát. Bátor vagyok a nemévi november hó 13-án

3 pénteken* 163 zetgyülés szives figyelmét felhivni arra, hogy én azt a letartóztatást és minden egyebeket Rassay Károlyért, az ő lapjának szolgálatában szenvedtem és igy előbb bizonyítottam be, hogy az ügy szolgálatában nem ismerek szemééi kérdéseket, mint ő, mert noha nem voltam Rassay Károllyal — nem akarom megmondani, hogy miért, pedig a Zinimerreinség a kérdéshez egy kissé közelall — jó viszonyban, mégis szükségesnek tartottam az ügy védelmében, az igaz ügy védelmében érte, a lapjáért, az ügyért magamat exponálni, azt az erényt tehát, amellyel itt velem szemben kérkedik, sokkal korábban gyakoroltam, mint ő. És egyébként is, ha ő jut hasonló helyzetbe, vagy bárki, én magam is ott állok mellette, mint ahogy az igen t. túloldal képviselői mellett is, mert arról talán ismeretes vagyok a mentelmi bizottságból is, hogy egészen válogatás nélkül oda szoktam állani. Most méltóztassanak megengedni, hogy először elimináljak nem vitás kérdéseket, illetve olyanokat, amelyeket, ha megvilágítok, többé nem lesznek vitásak. Mindenekelőtt t. képviselőtársam itt nagyon sokat gyanít e mögött a szó mögött, hogy textilliberalizmus. Egy kissé röviden mondottam, mert azt kellett volna monbanom, hogy Eisen-, Weitzen-, Textilliberalismus. Értem ez alatt a OMKE és a GYOSZ politikáját, amelynek külön liberalizmusa van, amely ellenzéki oppozicióban, ha részt vesz is, más irányban vesz reszt abban az oppozicióban, abban a liberális küzdelemben, mint mi. Azt gondoltam e rövid megjelölés alatt, hogy mi a kispolgári tiszta politikai liberalizmusnak vagyunk a hivei, ők pedig a gazdasági liberalizmus oppozicióját viszik. Ez van e mögött a meghatározás mögött. A másik pedig az, tK)gj

r nem mondottam, ha jól emlékszem, azt, hogy Vorzimmer-politikusok, hanem azt mondtam, hogy Vorzimmer-ellenzék. Ez egy kritikai megjegyzés a t. képviselő ur politikájával szemben, ami arra vonatkozik, és arra céloz, hogy amikor mi a kormánnyal szemben éles küzdelemben vagyunk, amikor bizonyos taktikai fogásokhoz nyulunk, és nyúltunk, például a passzivitás fegyveréhez, akkor láttuk, hogy minden küzdelmünk hiábavaló, mert szemben állunk egy makacs hatalmi rendszerrel, amelyet meggyőzni nem tudunk. (Sándor Pál : A legnagyobb őrültség volt !) Akkor ahelyett, hogy a mi t. ellenzéki barátaink, akikről azt hittük, hogy barátaink, segítségünkre jönnek, és ha elhibáztuk volna a dolgot, a kormány felé azt mondták volna, hogy helyes a passzivitás, — nekünk azonban mondhattak volna mást. — Ehelyett nyiltan pellengére állítottak bennünket, megfúrták mozgalmunkat, nyiltan segítségére siettek a kormánynak. De egyéb kérdések is vannak. Erre nézve mondottam, hogy a hatalom, a ministerelnök ur számára jó ez az oppozició, de ezt nem lehet oppozíciónak tartani. Minden lépésünkben, még az utolsó napokban is csak gáncsokkal találkoztunk, csak aknafurást láttunk. (Sándor Pál: Okkal!) Pedig a Kossuth-pártnak elég nehéz a helyzete a kormánnyal szemben, és amikor a t. beíügyminisler ur a leglehetetlenebb demagógiával igyekszik pártunkat lehetetlenné tenni, (Derültség a jobboldalon.) amikor olyan végzéseket hoz, amelyről a múltkor is beszéltünk, amikor elnyom bennünket, akkor igen illojális magatartásnak tekintettem és tekintem azt, hogy még az ellenzékről sem segítenek bennünket ebben a munkában. Mostmár méltóztassanak megengedni, hogy ezek után a kérdések után áttérjek egypár más, tán kényesebb kérdésre. Mindenekelőtt a t. képviselő ur itt kezd tréfálkozni, élcelődni és szellemeskedni arról, hogy ha elvesztettem politikai ártatlanságomat, korábban vesztettem el, mint ahogy én azt állítom, és azt mondja, hogy nem ő ennek az .: '