Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

156 A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. évi november hó 13-án, pénteken. mázott közül 16 műszaki tanácsos és 10 iparfelügyelő. Az iparfelügyelet kiadása 3,339.160.000 korona, bevétele 3,570.000.000 korona. Ennek az iparí'elügyeletnek az volna hivatása és kötelessége, hogy az üzemeket elenőrizze, hogy minél kevesebb veszedelem, minél kevesebb baleset forduljon elő, közegészségi szempontból felülvizsgálja a műhelyeket, hogy minél kevesebb ember betegedjék meg : erre a nagy munkára van 10 iparfelügyelő és az egész iparfelügyelet ugy van beállítva és ugy van felépítve hogy itt a kormány még pénzt is takarít meg, mert körülbelül 130 millió koronát takarít meg a kormány az iparfelügyeletnél. Nagyon kíváncsi volnék, hogy a m. kir. kormány ezt az összeget hova akarja fordítani ! Olyan szaknál tehát, amelynél az illető iparfelügyelőknek, műszaki tanácsosoknak kifejezetten az volna kötelességük, hogy az emberek életbiztonsága, egészsége felett őrködjenek, ezt a dolgot a kormány csak annyira viseli a szivén, hogy még keres is rajta, nemhogy ráfizetne. Azért van az, hogy évek óta nem látunk iparfelügyelői jelentést, .nem tudjuk azt, amit a békeidőben megtudtunk számtalan esetben, amikor az iparfelügyelők jelentése közölte, hogy milyen gyárban voltak vizsgálatot tartani, mit találtak ott, mire nézve adtak ott ki utasításokat. Ezt mind nem látjuk már évek óta, valószínűleg azért, mert ezek az iparfelügyelők, hogy ugy mondjam, nem végeznek külső munkát, hanem benn a hivatalokban, a burokban dolgoznak, csak rubrikáznak és a tulajdonképeni hivatásuktól valósággal elvonják őket. Ezzel szemben itt van a légügyi hivatal, ahol tizennégy alkalmazott van. A légügyi hivatalnál —• nem akarom nagyon részletezni — a kiadás 3.400,000.000 korona, a bevétel viszont 2.200,000.00 korona. A légügyi hivatal fentartására van fedezet, pedig ez szintén amolyan kereskedelmi vállalkozás, amelynek feltétlenül ki kellene magát fizetnie, de a kormány, ugy látom, ráfizet, de olyan intézményeknél, amelyeknél kellene, a kormány nem fizet rá, ellenkezőleg, lényeges maradványa van a költségvetésnek. A kereskedelmi tárcánál legyen szabad felemlítenem azt, hogy a kereskedelemügyi minister urnák kötelessége volna, szerintem, gondoskodni arról is, hogy a tanoncok, nők éjjeli munkáját megfelelőiig ellenőrizzék, hogy valóban megtartatnak-e a törvényben előirt rendszabályok, igen, vagy nem? Erről az ellenőrzésről a kereskedelemügyi minister ur egy szóval sem emlékszik meg a költsegelőirányzatában, ami azt bizonyítja, hogy a magyar kormánj? mennyire hiján van minden szociálpolitikának. Ha a kereskedelemügyi minister ur nem is tud ebben az ügyben valamit csinálni, legalább is kötelessége volna rámutatni arra, hogy mit tart szükségesnek és legalább is meg kellene ígérnie, hogy a jövőben mit akar megcsinálni. De ő abszolúte nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, mintha ez nem érdekelné, nem ő hozzá tartoznék. (Itotheiistein Mór : El van foglalva a külüggyel !) Rá kell mutatnom arra» hogy a nemzetgyűlés annak idején elfogadott egy javaslatot, amelyben utasította a magyar kormányt, hogy az u. n. munkabérmegállapitó bíróságokat állítsák fel. Erről az ez évi költségvetésben nem látunk egy szót se ; nem emlékeznek meg róla, hogy vájjon meg akarják-e csinálni, vagy miért nem csinálták meg, vagy mi történik ebben a dologban ; nem tudunk róla semmit sem. Szóval ezt a bíróságot nem állították fel, ez még ma sincs meg, bár a kormány annak idején a felhatalmazási törvény keretében utasítást kapott, hogy ezt csinálja meg. Még néhány ilyen kiáltó számot Kívánok felhozni, a pénzügyminister ur jelentéséből. Rá kell mutatnom egy dologra, amely nekem feltűnt. Ha pl. végignézzük az összes tárcák költségvetéseit, akkor ezekben egy nem magyaros kifejezést találunk, a »sommázat« szót. Ezt a »sommázat» szót valószínűleg a német Summe-ből vették át, pedig ugy tudom, hogy van erre egy nagyon jó magyar kifejezés : az »összesítés« szó. Miért keil német szót használni a m. kir. kormány költségvetésében? Miért kell a »sommázat« szót beírni, mikor nagyon szép kifejezésünk van erre : az »összesítés«. Ezen megütköztem, amikor a legelső alkalommal kinyitottam ezt a költségvetést. Mármost a kisebb mérvű beruházásokra az indokolás szerint befektet a pénzügyminister ur 46.5 milliárdot, szóval 30%-kal többet, mint amennyi annak idején előirányozva volt. Már most legyen szabad arra is rátérnem, ami nincsen benne a költségvetésben, de amire én kiváncsi volnék. Nevezetesen ugy tudom, hogy annak idején a pénzügyminister költségvetésében mindig elő volt irányozva egy bizonyos összeg — hogy ugy mondjam — szeszadókra. Mindig tudtuk, és a zárszámadásban ki is volt mutatva, hogy szeszadó címén mennyi összeg folyt be. Ezt én nem azért reklamálom, mintha kifogásolnám azt, hogy miért nem adunk el minél több szeszt, hanem csak kiváncsi vagyok arra, hogy mennyit irányzott elő a pénzügyminister ezen a címen, hogy a szeszfogyasztás révén mennyit kíván bevenni. Azért érdekel ez a kérdés, mert már számtalan esetben szóvátettük, hogy a szeszfogyasztás terén valamilyen korlátozást kellene életbeléptetni. Annaki dején a minister urak mindig arra hivatkoztak, hogy az állam ezt a bevételt nem nélkülözheti, hogy ez olyan nagy bevételi forrás, amelyet máshonnan pótolni nem tudnak s majd ha máshonnan pótolni tudják ezt, akkor esetleg lehet szó arról, hogy ezen a téren valamilyen korlátozásokat fognak életbeléptetni. Én azonban ezt a korlátozást nem látom és ennek keretén belül legyen szabad megemlítenem, hogy én nagyon kívánatosnak tartanám, ha a magyar kormány végre mégis elérkezettnek látná az időt arra, hogy a szeszfogyasztás korlátozása tekintetében valamilyen intézkedést tegyen. Annak idején tettem egy javaslatot a nemzetgyűlésen, amelyben arra akartam utasíttatni a kormányt, hogy 36 órás szesztilalmat léptessen életbe, még pedig szombat délutántól hétfő reggelig. Ebbe a kormány annak idején nem ment bele, bár azt mondotta, hogy ezt megfontolás tárgyává teszi és ha -majd talál rá módot, ezt a kérdést ugyancsak meg fogja oldani. Én elérkezettnek látnám már az időt arra, hogy a kormány ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzék és iparkodjék ezen a téren valamit csinálni, hogy a szeszí'ogyasztásnak azt az óriási méretű mérgező hatását a magyar állampolgárok életéből minél előbb kiküszöbölje. A közoktatásügyi ministerium tárcájánál azt látjuk, — ahogyan az indokolás mondja — hogy kerekszámban körülbelül 40 milliárddal több a kiadás, mint a múlt évben volt. Ne méltóztassanak azonban elfelejteni, hogy ez az összeg nem népoktatásra fordittatik, hanem ellenkezőleg, a népoktatástól vonnak el bizonyos kiadásokat és ezeket más célokra kivánják odaadni. A költségvetésből megállapíthatjuk pl. azt, hogy 5.5 milliárd koronával kevesebbet adnak ki népoktatásra, mint amennyit a múlt évben kiadtak. Az összbevétel 135 milliárd korona, tavaly pedig volt 71 milliárd korona. A költségvetésből megtudjuk azt is, hogy az elemi népoktatásnál a bevétel tavaly 51 millió korona volt, az idén pedig a közoktatásügyi ministerium 6 milliárd koronát kivan bevételezni. Én kerestem az indokolásban, miből akarja .a kultuszminister ur ezt az összeget bevételezni,