Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-466
A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. évi november hó 13-án, pénteken. 157 miből kivánja ezt a hat milliárd koronát előteremteni s egy nagyon szomorú indokolásra akadtam. Az indokolás ugyanis ezt mondja (olvassa) : »... az állami ellemi iskolák dologi fentartására az egyes községek vagy más érdekeltségek által fizetett hozzájárulási összegek azon többleteiből remélhető, melyek egyes iskolák helyi költségvetései szerint mint jövedelmi feleslegek jelentkeznek.« Azt mondja továbbá az indokolás (olvassa) : »A mondottaknál fogva és mert az állam a mai pénzügyi helyzetében nem képes az állami elemi néiskolák fentartásávai járó nagy terheket az eddigi mértékben viselni, kénytelen vagyok a politikai Közsé a eket az állami elemi iskolák dologi és a szükséghez képest egyéb fentf rtási terheinek viselésére kötelezni, még abban az esetben is, ha az államkincstár és a község között az iskola szervezésére vonatkozólag kötött szerződés másképen intézkedik.« A kultuszminister ur tehát itt azt mondja, hogy még a megállapodás, a szerződés ellenére is kénytelen az államot mentesiteni a népiskolák részére kiadandó összegektől s ezeket az összegeket kénytelen áthárítani a községekre, mert a községekkel akarja az iskolákat fentartatni. (Esztergályos János : Ügy is néznek majd ki !) Miért hirdetik akkor, hogy a népoktatásunk ingyenes ? Mondjuk meg nyiltan, hogy az állam bevételei másra kellenek és nem kulturális célokat kívánnak szolgálni. Mondják meg ezt nyiltan és brutálisan, legalább tudja ország-világ ezt, de ne bujtassák el az indokolásban ilyen furcsa módon ezt a dolgot és iparkodjanak komoly emberekkel elhitetni, hogy az államnak az a feladata, hogy a népiskolák terheit a községekre hárítsa át és ezektől az állam megszabaduljon. Nagyon szívesen láttam volna, ha a kultuszkormány többet irányzott volna elő népiskolákra. Nagyon szívesen láttam volna pl. azt, ha a kormány szükségét látta volna annak, hogy a népiskolákban azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei ezek beszerzésére nem képesek, iskolakönyveket, írószereket osszanak ki. Ez volna kötelessége a magyar kormánynak és nem az, hogy kibújjék kötelességei alól és ezeket a terheket áthárítsa a községekre, amelyek ezt amúgy se tudják elviselni. Legyen szabad még rámutatnom a tanoncoktatás kérdésére is, különösen pedig annak a testi gyakorlatokat érintő részére. Én teljes mértékben elismerem azt, hogy szükség van a testi nevelésre is, és szükség van arra, hogy a gyermekek edzésére velük megfelelő gyakorlatokat végeztessenek, de ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy e gyakorlatok utján csak akkor tudnak edződni a gyermekek, ha meg is van hozzá a szükséges táplálkozás, mert ha az nincs meg, akkor a gj^ermekek a gyakorlatokat nem birják ki, és akkor hiába akarjuk a gyermekek idegeit felfrissíteni, erősíteni, azt nem tudjuk elérni, ha nincs meg a megfelelő táplálkozásuk. Láttam én már ilyen testi tanoncoktatást, s ennek kapcsán meg kell állapitanom, hogy ezt az oktatást nagyon soknak és túlszigorunak tartom ; először azért, mert ez a testi gyakorlat 12—13—14 éves gyermekekkel túlhosszu ideig tart. Láttam, hogy ilyen gyermekekkel három órán keresztül gyakorlatoztak. Három órán keresztül még felnőtt emberekkel, a katonaságnál sem végeztetnek csuklógyakorlatokat. A csuklógyakorlatok a katonáéknál rendszerint félóráig szoktak tartani, s ha büntetést szabnak ki rájuk, csak akkor tartanak egy óráig, de háromórás testi gyakorlat még a katonaságnál sincs, tehát még kevésbé szabad csenevész fiatal gyermekeket gyakorlatoztatni három órán keresztül egyfolytában. Elégnek kell lenni, ha egy órát gyakorlatozik az a 13—14 éves gyermek, nem kell három óráig kínozni. Ezenkívül legyen szabad még rámutatnom arra, hogy — amint tudjuk — ezeket a gyermekeket rendszerint volt katonatisztek oktatják, s ugy oktatják, ahogy a katonatisztek szokták oktatni az újoncokat annak idején. Nem nézik mi van előttük, ha azt mondják : »Feküdj !«, le kell feküdniök a pocsolyába, piszokba, sárba, mindenbe. A különbség csak az, hogyha a katonaságnál a piszokba belefeküdt az a baka s bemocskolódott, vagy elszakadt a ruhája, vagy a bakancsa, akkor az államkincstár megtérítette azt neki, illetőleg ujat adott neki. Ellenben, ha itt a gyermekeket belefektetik a pocsolyába, az uj ruhát azoknak a szegény szülőknek kell megvásárolniuk. Hiába biccent, t. képviselőtársam, magam láttam azt, amikor készakarva, szántszándékkal belefektették, belevezényelték abba a sárba, abba a piszokba azokat a gyermekeket, le kellett nekik feküdniök, sárosan, piszkosan, lucskosan mentek heza és a szegény családapáknak, akik maguk is munkával keresik meg kenyerüket, kellett uj ruháról gondoskodniok. Az államnak nincs joga ahhoz, hogy az állampolgárok ruháit igy szaggassa szét és igy tegye tönkre., Ha abban a formában akar gyakorlatoztatni, akkor tessék arról gondoskodni, hogy ezek a gyermekek ruhával is el legyenek látva. Legyen szabad rámutatnom még két dologra. Az egyik a belügyi tárcával van kapcsolatban. Ha már szegény ország vagyunk, és ha már le akarjuk építeni a tisztviselői létszámot és redukálni és mellőzni akarunk mindent, amire nincs szükség, akkor tisztelettel vagyok bátor kérdezni a beliigyminister urat, mi szükség van arra, hogy 13 váimegyében 29 főispán leg\ T en? Ezt nem tudom belátni. (Esztergályos János : Főispán?) Igen, 2Ü főispán van 13 vármegyében ! Békeidőben minden vármegyének volt. egy főispánja ; ma van a vármegyéknek főispánjuk és külön egyes városoknak is van főispánjuk. Nem tudom belátni, mi szükség van erre. Ott van a polgármester a városban ! (Hedry Lőrinc : Az egészen más ! Önkormányzati közeg !) Igazán teljesen fölösleges luxus ez és nem szabad a polgárok pénzével igy visszaélni, hogy 13 vármegyére 29 főispánt tart a belügyminister ur. Ezt súlyosan kifogásolom és azt hiszem, ezt az állapotot minden további nélkül meg lehelne szüntetni. A belügyi tárcánál látjuk, hogy nemzetvédelmi célokra 8 milliárd korona van előirányozva s az itt szolgáló egyének létszáma 160. A költségvetésből megtudjuk pl. azt is, hogy a belügyminister ur Szombathelyen és Szentgotthárdon & rendőrség részére házat kíván venni, mert különben a hivatalt nem tudják megfelelően elhelyezni. Véletlenül abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét várost meglehetősen jól ismerem. Elismerem, hogy szükség van arra, hogy Szombathelyen a rendőrségi hivatalnak megfelelő helyiséget biztosítsanak, mert az a helyiség, ahol most van, tényleg nem felel meg céljának. De nem látom be, miért kell uj épületet venni másfél milliárd koronáért akkor, amikor Szombathelyen van két nagy laktanya, amelyek üresen állnak. A csendőrséget ide lehetne költöztetni, azt az épületet pedig, amelyet a csendőrség részére másfél évvel ezelőtt épitettek, a rendőrség rendelkezésére lehetne bocsátani. (Esztergályos János : A kaszárnya, az nebátsvirág !) Nem kell a pénzt kiszórni, amikor arra a laktanj-ára szükség lesz, akkor az akkori kormánynak mindig módjában lesz azt a laktanyát kiüritetni és ott a katonákat elhelyezni. Miután azonban erre egyelőre nincs szükség, azt hiszem, ezt a kérdést meg lehetne igy oldani. Ott van azután a szentgotthárdi rendőrkapitányság. Erre elő van irányozva, ha jól emlékszem, 290 millió korona. Láttam ezt £>z épületet
