Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

154 A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. te. szerint azt a célt szolgálja, hogy az Országos Munkasbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár tisztviselőinek fizetését ebből folyositsák. A Munkásbiztositó Pénztárnak egyéb célokra semmit sem ad a kormány, ehelyett a népjóléti minister utján befolyik az ügyek intézésébe és ott diktátoroskod k a munkások és munkaadók pénze felett. öt vagy hat év óta minden ellenőrzés nélkül folynak be bevételek és adatnak ki kiadások, de senkisem ellenőrzi, hogy azok az összegek tényleg arra a célra adatnak-e ki, mint amilyen célra alapszabály szerint és törvény szerint szolgálnának. Ennek ellenére a kormány diktátoroskodik és nem hagyja a dolgokat a maguk utján menni. Ezzel a kérdéssel a részletes tárgyalás során majd még hosszasabban kivánok foglalkozni, most csak nagyjában kivántam itt megemlíteni. A tömegnyomor enyhítésére szolgáló akciókra 5400 millió korona van előirányozva a kölstégvetésben. Ezzel szemben állami gépkocsi-szolgálatra hatmilliárd az előirányzat. Az állami gépkocsiszolgálat tehát többe kerül a magyar államnak, mint a tömegnyomor-akció. A magyar kormány négy és féléves háború és az azt követő nyomor után még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy a tömegnyomor enyhítésére valamit tegyen. Anglia sokkal hatalmasabb és nagyobb ország, mint Magyarország s ott mégsem tartják szükségesnek, hogy a ministerek és államtitkárok autókon járjanak. Ott a ministerek és államtitkárok nem jutnak autókhoz, ellenben a magyar kormány legfőbb gondoskodása az, hogy mihelyt valaki minister vagy államtitkár lesz, rögtön autót bocsásson rendelkezésére s az autó költsége a magyar polgároknak 6 milliárdjába kerül. (Kuna P. András : Jó, hogy nem járnak szamárháton 1) Ezek azok a dolgok, amelyet minden józanul gondolkozó embernek be kell látnia, hogy ha már egyszer lerongyolódtunk és a békeszerződés folytán elvesztettük határainknak kéthaimadrészét, hát hozzák meg a minister urak, hozza meg a pénzügyminister ur is azt az áldozatot, hogy ezt a 6 milliárdot ne dobják ki autókra, hanem arra való hivatkozással, hogy lerongyolódtunk, kis ország lettünk és nem tudunk saját erőnkből talpra állani, legalább spórolja meg a kormány ezt a 6 milliárdot s adja oda ezt a pénzt inkább szükséglakásokra vagy az erre rászorult egyének felsegélyezésére. Azt hiszem, a ministeri reputáción nem esik csorba, ha a minister urak autó helyett kocsin vagy villamoson járnak, mint más országok ministerei. Mint mondottam, azokkal a tételekkel kivánok foglalkozni, amelyek kikiabálnak a költségvetésből. Itt van például a kultuszministeri tárca. Egyetemekre és középiskolákra 247, népiskolákra 280 milliárd korona van előirányozva. Nem szabad elfelejteni, hogy a 247 milliárd hasznát egy-kétezer ifjú élvezi, mert körülbelül ennyien járnak felsőbb iskolákba, s ezek között az iskolák között oszlik meg a 247 milliárd. A 280 milliárd korona a szegényebb néposztály gyermekeinek iskoláztatására volna fordítandó tehát ez az összeg lényegesen kevés a másikhoz képest. Ha a kormány egyetemekre és főiskolákra, középiskolákra 247 milliárdot ad, akkor a népiskolákra legalább ennek a kétszeresét kellene adni, mert sokkal nagyobb szükség van arra, hogy a szegény néposztály megfelelően tudja iskoláztatni gyermekeit. Megfelelően kellene ellátni az iskolákat Írószerekkel, olvasmányokkal, olvasókönyvekkel, hogy a csenevész falusi gyermekek jól megtanulják' az ábc-t, a betűvetést, hogy ennek hasznát tudják venni az életben. (Teniesváry Imre előadó : A nem állami iskolák segélyezését nem méltóztatott hozzávenni?) Ha hozzáveszem, akkor is nagy a differencia. (Kuna évi november hó 13-án, pénteken. P. András : Sokalja?) Sokallom, t. képviselőtársam azt, hogy az egyetemekre sokkal többet adnak aránylag," mint a szegény, dolgozó néposztály iskoláira. Kuna P. András t. képviselőtársamnak kellene legjobban és elsősorban ezen az állásponton lenni, mert cn vidékről való, a kisgazdák embere, önnek kellene törődnie azzal, hogy a falusi emberek is megfelelő iskolához tudjanak jutni. (Kuna P. András : Annak a fiai járnak az egyetemre és a többi iskolákba !) A költségvetésből megtudjuk azt is, hogy az állami néptanítók száma 4400, ezzel szemben a karhatalom, rendőrök, csendőrök, folyamőrök és nem tudom micsoda őrök létszáma összesen 70.000 ember. Ha ezt a két számot szembeállítom egymással, mindjárt megállapíthatjuk, hogy micsoda lehetetlen állapotok vannak ebben az országban. Itt nem azzal törődik a kormány, hogy az ország polgárságának gyermekei megfelelő iskolához és tanítóhoz jussanak, megfelelő oktatásban részesüljenek, hanem azzal, hogy a felnőtt embereket kordában tartsa, hogy azok meg se merjenek mukkanni olyan formában, ahogy azt. a kormány nem tartja szükségesnek és célszerűnek. (Rothenstein Mór : Kivéve a felsőtizezret !) T. Nemzetgyűlés ! Mindenütt a züllés jelei mutatkoznak. Ha megnézzük például azt, hogy Nagy-Magyarországon mennyi volt a letartóztatottak száma, azt látjuk, hogy 7700, s ma ezen a kis Magyarországon 12.000. (Kuna P. András : Sajnos !) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy talán azért van ez a számbeli differencia a mostani és a békebeli állapot között, mert az emberek talán annyival rosszabbak lettek, hanem azért, mert a nyomorúság rákényszeríti az emberek egy részét olyan cselekedetek elkövetésére, amelyek a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek. Méltóztassanak megnézni a lejátszódó családi drámákat. Ezek nagyrészének az a magyarázata, hogy az emberek nem tudnak tisztességesen megélni, nem tudnak munkához jutni és nem tudják családjukat ugy eltartani, mint ahogy szeretnék. Az egész vonalon a züllés jelei mutatkoznak és a magyar kormánynak, ha igazán szivén viseli a nép érdekeit, e tekintetben tennie kell valamit és nem szabad megvárnia, amíg minden összeomlik s nem szabad ugy csinálnia, mint ahogy az előző kormányok csinálták. Azt nagyon könnyű megcsinálni, amit csinált a kormány a forradalom alatt 1918 októberében. Amikor ugyanis látta, hogy a feje felett összecsapnak a hullámok, nem merte vállalni a felelősséget, hanem Csokonai Vitéz Mihály módjára otthagyott csapot, papot, nem törődött semmii vei és azt mondotta : Pardon, tévedtem, elmegyek ! a helyemről. A kormánynak felelősséget kell váli lalni az eseményekért, s nem szabad veszedeI lembe vinnie az országot. A kormány arra való, ! hogy az országot kihúzza abból a veszedelemből, [ amelybe a forradalom és a háború belelökte. Nem i lehet a felelősség alól kibújni, amint csinálták : 1918-ban, mert ha azok az urak, akik csinálták ; azt a politikát, mely a háborúra vezetett, ezért felelősséget vállaltak volna és oda mertek volna állni a nép elé, akkor, ha 1918-ban és 1919-ben : azok az események előfordultak volna is, nem Í ment volna keresztül az ország olyan nagy megI rázkódtatáson, mint amilyenen igy keresztüli ment. i A hadiárvák, hadiözvegyek és hadirokkantak ; segélyezésére 176 milliárd korona van felvéve a i költségvetésben, ezzel szemben a honvédség nyug| ellátása 388 milliárd koronát tesz ki. Ezt a két ' számot szembeállitva, igazán gondolkodóba kell i esnünk, hogy vájjon, hogy lehet ilyen költségi vetést beterjeszteni a magyar kormánynak, amely! nek elődjei azt hirdették/ és a kormány maga is