Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

10 A nemzetgyűlés 463. ülése 1925 Károlyi Sándor, egy messzire látó, nagy, becsületes magyar ember, aki oda mert állani ennek az agrárdemokratikus törekvésnek élére és népgyűléseken, gazdagyüléseken, mindenütt hirdette azt, hogy nemzeti és szociális szempontból elkerülhetetlen az országban egy belső telepítés, mert a magyar nép feleslegét idebent kell elhelyezni. Ez Károlyi Sándornak és Darányi Ignácnak volt a prograrnmja ezelőtt 25-—30 esztendővel és ma még hol vagyunk mi Károlyi Sándor programra j ától. mit tett a kisgazdapárt, ez a hosszunevü kisgazdapárt, amely ott"ül velem szemben ? (Pikier Emil : Elárulta a magyar népet ! Mit csináltak önök ? —- Klárik Ferenc : Elárulta vezérét nagyatádi Szabót is ! — Zaj a szélsőbáloldalon.) Felolvastam a földbirtokreform eredményeit. A történelmi felelősség nemcsak a felvidéki nagybirtokosokra fog hárulni a nemzet pusztulásáért, hanem önökre is, a kisgazdatársadalom itt ülő jelenlegi képviselőire ! (Klárik Ferenc : A történelem meg fog bélyegezni benneteket ! — Pikier Emil : Elszédültek a nagyurakkai való barátkozástól ! — Malasits Géza : De megkapták a kisüstöt ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Baross János ; Már 20 évvel ezelőtt sok volt Bukarestben a magyar kivándorló, mert az erdélyi román birtokpolitika nem adott nekik földet, csak a románoknak. Magyar birtokpolitika nem volt, tehát a magyar elment cselédnek Bukarestbe. (Zsirkay János : A székelyek mentek el cselédnek !) Ma a nagyra növekvő Bukarestet magyar munkások építik és szégyenlem kimondani : a nemzeti dekadenciának szomorú jele, hogy Bukarest ma ugy néz ki, mint a román uraknak, a magyar cselédeknek és a magyar bukott nőknek a városa. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A nemzet anyagi, szociális és erkölcsi pusztulása megindult. (Kiss Menyhért : Ez a legszomorúbb !) A szomorú román képek után tovább utaztam hajón, le a Fekete-tengeren át Törökországba. A hajók mindenütt telve magyar kivándorlókkal és az én hajóm utasainak is háromnegyed része magyar volt, a legjobb kubikus nép és a legjobb építőiparos. (Zaj. — Felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk !) Tényleg utolsó télikabátjukat adták el a drága útiköltségre, és mentek mind elárasztani Konstantinápolyt, Szmimát és felépíteni főleg az uj nagy Törökbirodalom fővárosát, Angórát. Török testvéreink, akik igazán atyafiságos szivességgel látják a szegény magyar munkást, egy nagy koncepciójú földreformot csináltak. A lausannei békében kikötötték a nemzetiségek kicserélésének óriási jogát (Igaz ! Ugy van !) s másfél millió görögöt telepítenek át Görögországba és a szovjet, valamint a perezsa uralom alól egy millió turkesztán családot telepítenek át Törökországba. Ez a jövő évi programra. Két év múlva Boszniából és a Balkán-államokból telepitik vissza szétszóródott testvéreiket. Elsősorban az uralkodó ház és az uralkodó hercegek birtokait veszik igénybe a földreform céljaira. (Kiss Menyhért : Nagyon helyes ! •—- Zaj. — Felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk !) Ez a nagy koncepciójú földbirtokreform biztosítani fogja azt, hagy Törökország egységes, nagy, erős, nemzeti állam lesz. (Kiss Menyhért : Az az igazi fajvédő politika, amit a törökök csinálnak ! — Malasits Géza : De ezért dolgozni és nem prédikálni kell, mert ebből nem lakik jól a szegény ember !) így dolgozik Románia, Csehország, Szerbia és Görögország, igy dolgoznak azok a népek, amelyekben még van erő nagyot akarni, amelyekben van erő talpraállani, amelyekben van még életösztön. (Zsirkai János : És szociális érzék !), amelyek mozogni és felébredni tudnak, amelyek érdekeiket felfogják, megértik s akaratukat meg is tudják valóét'?' november hó 10-én, kedden. sitani. (Kiss Menyhért : Ezeknek az államférfiaknak van koncepciójuk !) Ezzel szemben rámutattam, hogy nálunk mi történik a földbirtokreformmal (Kiss Menyhért : Árulás !) : apró kis megalkuvások, intrikák, hogy valahogyan a szegény embernek, a szegény magyar kincstárnak a legrosszabb szikes földet lehessen a nyakába varrni. (Malasits Géza: Jó a parasztnak a homok is !) Az egész magyar közéletnek, de elsősorban a magyar középosztálynak megtévesztése, félrevezetése az, amely a saját és a nemzete érdeke ellen maga tolja a latifundiumok érdekeinek szekerét ebben a kérdésben (Kiss Menyhért : Halálra van Ítélve ; megmondotta a ministerelnök !) és elejtése ennek a nagy nemzeti létproblémának. Amikor láttam ezt a nagy erőkifejtést, aminek Törökországban örültem, amely azonban az ententeáll am okban kétségbeejtett és megdöbbentett s haza jöttem és láttam a magyar földreformnak (Pikier Emil : Földreformnak csúfolt !) ezt a csúf — másnak nem lehet nevezni, ez a helyes kifejezés — végét, akkor kétségbeestem afelett, hogy mi lesz nemzetemmel és voltak pillanataim, amikor szégyelni kezdtem azt, hogy magyar vagyok. De azután megfogadtam, hogy nem fogok engedni ebből a kérdésből, sem én, sem barátaim — és remélem az egész ellenzék sem — nem hagyjuk ezt a kérdést elaludni, nem fogjuk megrothadni engedni a magyar föld kérdését, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) hanem megakarjuk és meg fogjuk menteni nemzetünket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És ha itt nem tudjuk ezt a célt elérni, kinyitjuk az ablakokat, kimegyünk a vidékre és a nép millióit fogjuk e kérdés mögé odaállítani. Amikor a múlt hónapban Angorában jártam, megismerkedtem a berlini Allgemeine Elecktrizitäts-Gesellschaft törökországi igazgatójával, aki egy hallatlan éleseszü, preciz gondolkozású német barátunk. Ő látta, hogy ott esténként csupán magyar munkásokkal érintkezem és ez szeget ütött a fejében. Együtt jöttünk vissza Angorából Konstantinápolyba és akkor a paktáskámban talált egy Pester Lloydot — talán egy kéthetes számot — és kezdett benne lapozgatni. Látott ebben egy cikket arról, hagy Magyarországból kiviszik a búzát és erre azt mondta nekem a német az ut vége felé : »Képviselő ur, valami baj van maguknál. Nálunk is, sajnos, a 20 év óta szünetelő kivándorlás megindult kis mértékben, mert nem bírunk annyi gabonát termelni, hogy otthon tudnánk etetni népünket. Látja, nekem is ki kellett inzsellérnek jönnöm ide. Ha azt látom, hogy Magyarország exportál embert és exportál búzát, (Malasits Géza: Elsősorban embert! — Szeder Ferenc : De gyilkosokat is importál ! — Zaj.) akkor ott valami baj van a konstrukcióban. Nem volna-e egyszerűbb, ha a magyar emberek odahaza ennék meg a magyar búzát?« Hallatlanul egyszerű probléma ez. Nem kell hozzá más, csak egy kis magyar szív és erős magyar akarás és akkor a magyar emberek itthon fogják megenni a búzát. Ezen az egyszerű Kolumbus-tojáson gondolkoztam, amikor a vonat beérkezett a nikodémiai öbölbe, a világ egyik legszebb pontjára, ahol Zrínyi Ilona és Thököly Imre eltemetve voltak, ahonnan vittük őket Kassára, hogy magyar földben nyugodjanak, és ma még magyarul énekelni sem szabad a kassai sirhantjuk felett. (Malasits Géza : Mindent itt sem szabad magyarul énekelni !) Ugylátszik, nálunk mindig volt kivándorlás. Egyidőben a társadalom felső rétegei vándoroltak ki, mert nem volt idebent ebben a szerencsétlen országban magyar szabadság. Akkor alakult a hitbizomány oknak legnagyobb része (Malasits Géza : Katonák egész vármegyéket kaptak !),