Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

148 A nemzetgyűlés 466, ülése 1925. évi november hó 13-án, pénteken. fogadni lehet. Végre is, vannak hadirokkantak, hadiárvak és hadiözvegyek, akik annyira áldozatai a háborúnak, hogy egész exisztenciájuk van veszélyeztetve, akik teljes nyomorban vannak. A nemzet becsületbeli kötelesssége, hogy gondoskodjék arról, hogy legalább az életüket tengethessék, hogy a mindennapi betevő falatjuk és fekhelyük meglegyen. Ezért a következő határozati javaslatot terjesztem he. (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy végre törvényhozási utón gondoskodjék a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek megélhetéséről és jövendő sorsuk biztosításáról.« Igen szivesen vállalkozik a többség is és a kormány is arra, hogy militarista célokra, már annyira, amennyire lehet, a nemzet áldozatkészségét felajánlja és igénybe vegye. Látjuk azt, hogy az aktiv haderőnek, a haderőn kivül is a fegyveres embereknek ellátásáról igen nobilisán igyekszhí gondoskodni a kormány. Ezzel, ugy látszik, a védképességünket akarja fokozni. Téved azonban a t. kormány, ha azt hiszi, hogy ezen az utón ér el ahhoz, amelyhez mi is el akarunk érni. T. Nemzetgyűlés ! Hiábavaló minden parádé, hiába valók a nem tudom én, aranyozott sisakok, vagy bádogozott sisasok, vagy nem tudom, mi egyebek, minden hiábavaló, a nemzet védképességét semmi körülmények között sem tudjuk fejleszteni akkor, ha a nemzet tömegeinek lelkében a nemzet hálátlanságának emlékezete marad meg. Ha azt kell tapasztalniok a háború áldozatainak, rokkantjainak és a hadiárváknak, a jövendő katonaságnak, a hadiözvegyeknek és mindenkinek az ő rokonságuknak, akiknek sorsa velük egybe van kötve, általában a millióknak, hogy a vége az, hogy valaki elmegy a hazáért, feláldozza testi épségét, otthagyja kezét, lábát, esetleg szemeit, vagy elpusztul, vagy hősi halált hal, idegen sirba kerül s a gyermekei itthon maradnak elláttatianul és gondozatlanul, ha azt a hálátlanságot kell tapasztalniuk, hogy ezzel fizet nekik az állam, hogy aztán nem törődik velük, nem gondoskodik róluk kellő mértékben : ennek tudata mindennél többet ront a védképességünkön, mert képtelenné, tehetetlenné tesz bennünket arra, hogy ha csakugyan jönne a megpróbáltatás ideje, akkor itt egy olyan atmoszféra és olyan közszellem legyen, amely nélkül el nem képzelhető egy nemzet harcbainduiása. Ne azzal tessék tehát foglalkozni, hogy az élőket és az aktivakat, azokat, akikkel parádézni lehet, jól dotáljuk, jól alimentaijuk, hanem, ha valóban van önökben, a tisztelt kormánybaa hazaszeretet, van koncepció, van messzebbre tekintő valamilyen cél, programin, akkor tessék a kormánynak gondoskodni arról, hogy a nemzet hálátlanságának ez a rut bélyege kitöröltessék és a nemzet, eleget tevén kötelezettségének, biztosítsa a védképességet, biztosítsa, nem tudom én, egy jövendő akció reménységét azzal, hogy legalább is elhárít az útból mindent, hogy amikor itt nehéz idők, megpróbáltatásnak órái jönnek, ne legyen olyan közszellem, amely már előre lehetetlenné teszi, hogy bármire is vállalkozhassunk. Ez lenne az igazi hazafias eljárás, a nemzet hálájának és a nemzet becsületének minden irányban való lerovása. De, sajnos, azt kell tapasztalnom, hogy az igen tisztelt többség is egy olyan politika pártolásához adja magát oda, amely azt bizonyítja, hogy nálunk semmiben messzebbre tekintő célok, hazafias szellem tulajdonképen nincs. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt van a háború érdemeinek megjutalmazása. Mit látunk? Parádét, csillogást. Az egyetlen, amit látunk, ami valami hálát, valami szépet akarna jelenteni, az, hogy van vitézi rendünk, hogy, ime tehát, a vitézek utólag is milyen jó elbánásban, milyen elismerésben részesülnek, dicsőség részeseivé lesznek. Ez azonban a legelhibázottabb intézmény, ez épen az ellenkező célt fogja eredményezni. Kiválasztanak a nemzet testéből tízezer, húszezer, harmincezer embert, vagy nem tudom mennyit, (Kuna P. András : Aki rászolgált !) ezeket vitézzé teszik, ezeket is legtöbbször, ugy-e, protekció alapján ; ezt a rendet újfajta nemességgé nyilvánitják, a többit — pedig százezrek és százezrek voltunk ott a háborúban — lent hagyják a szürkeségben, a jobbágyi sorban. (Hedry Lőrinc : Miért nem kérte a képviselő ur, hátha megkapja?) T. képviselőtársam, én épen azért nem folyamodom érte, mert ezt az intézményt nagyon elhibázottnak, sérelmesnek tartom. (Kuna P. András : Bizonyára nem tüntette ki magát !) Nem tüntettem ki magam? Csakhogy nem ön szavazott, nem öntől függött az elhatározás, hogy én ki legyek tüntetve, bár én akkor tehettem volna akármit, nem lettem volna kitüntetve. (Kuna P. András : A devecseri fiatalember is megmondhatná ! — Esztergályos János : Mi van a szolnoki jászollal? Hát a Fehér Hattyú mit mondhatna?) Azt sem tudom, mire céloz, mit akar a t. képviselőtársam. Igen, én a devecseri kerület képviselője vagyok már másodízben s elképzelhető-e, hogy a devecseri kerület megválasztott volna, ha akármilyen ostoba gyanúsítás beigazolódna, amilyenre a t. képviselő ur utalt. Elnök : A képviselő urat inparlamentáris kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a személyeskedésektől tartózkodni ! (Kuna P. András : A devecseri katonáról beszéljen, akit felakasztottak !) Rupert Rezső : T. képviselő ur, ön nem érdemli meg, hogy annak a nevét, akit felakasztottak, ajkára vegye. Az, akit felakasztottak, csakugyan az én szeretett kis unokaöcsém volt és én büszke vagyok rá, hiszen ennek a 21 éves gyereknek a kitüntetései két sorban sem fértek el a mellén. Felakasztották a vörösek, hősi halált halt, tehát azok ellen a gonosztevők ellen küzdött, akik ellen 1919-től kezdve magam is küzdöttem. Sajnos, én is oka vagyok annak, hogy ő áldozattá vált, mert én is részese voltam annak a harcnak, amiért őt üldözték és engem is csak a véletlen mentett meg ettől a sorstól. Nem tudom, hogyan hozhatta fel a képviselő ur judiciummal ezt az esetet, amikor én igen sok esetben annak a nemes ifjunaic halálából meritek erőt és valamiképen igyekszem megközeliteni bátorságát, amelyet életével fizetett meg, azzal az élettel, amely ennek a nemzetnek üdvösségéért, javáért és az emberi tisztességért és becsületért vívott harcban pusztult el. T. képviselőtársamnak nincs semmiképen sem joga reklamálni rajtam bármit is, ami ezzel a hősi ifjúval kapcsolatban van, mert arra csak nekem van jogom büszkének lenni, önnek pedig nincs joga még ajkára sem venni az ő szent nevét. Ami a vitézi széket illeti, ezt elhibázottnak tartom azért, mert megszégyenítése ez az intézmény a nemzet többi részének ; mert a. nemzet elvárja az utódoktól s a mostani hatalmasságoktól, hogy ezek a maguk egészében vitéznek és hősnek tekintsék őket, mert a nemzet csakugyan hős volt, és nemzetgyalázás bűnébe, vétkébe esnek azok, akik kifelé, a világba azt akarják mutatni, hogy van vitézi székünk húszezer taggal. Elnök : A képviselő urat ismételten kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék olyan kifejezésektől tartózkodni, amelyek sértők és a parlament tekintélyével össze nem férnek. Rupert Rezső : T, elnök ur, azt hiszem, félre