Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-466
Á nemzetgyűlés 466. ülése 1925. méltóztatott érteni. Én épen az ellen küzdök, hogy a nemzetet ez által megsértsék. Elnök : Ne méltóztassék a kifejezést tovább magyarázni. Méltóztassék parlamentáris kifejezésekkel körülirni gondolatait. Ruppert Rezső : Méltóztassék nézni Németországot. Németország is hős nemzet volt. Tessék megnézni Angliát, Franciaországot, vagy Szerbiát, és megnézni, hol találunk hasonló intézményt. Németország és a többi államok hatalmasságai mind büszkék arra, hogy egész nemzetük vitéz volt, hogy a százezrek, a milliók voltak a vitézek és nem engednek semmiféle privilégiumot, semmi privilégiumos osztályt fentartani. Ez a gyakorlat szempontjából is káros, mert az ország többi részének ellenszenvét vonja maga után. Azt látjuk, hogy nincs benne magyar szellem, pedig a mi hőseink, igenis az egységes, kiváltságmentes magyar nemzetért küzdöttek, küzdöttek a polgári Magyarországért, ahol nincsenek sem osztály-, sem rang-, sem születési kiváltságok, nincsenek határőrvidékek. Ennek az intézménynek megteremtése pedig a nemzet lelkében belső határőrvidék megteremtését jelenti. De minden ilyen intézményünkben, amely szépnek indul, amelyben van valami romantika és lira és amelyből szép dolog is fejlődhetnék ki, sajnos, nincs meg a magyar szellem, mindenütt idegen, hűbéri kiváltságos szellemet látunk. Nézzük csak a leventeegyesületeket, de más egyesületeket is, bizony egyikben sincs magyar szellem. (Hedry Lőrinc : A leventéknél nincsen magyar szellem? Hogy lehet ilyet mondani !) Azért nincsen, mert azt is előítéletek szerint, osztályok és felekezetek szerint igyekeznek széttagolni. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Kemény kezekkel, irgalmatlanul s nem szeretettel nyúlnak ezekhez az intézményekhez. Mégis csak szomorú, hogy amikor annyi csábitó eszköz van, mint pl. a leventeegyesületeknél, arra, hogy a magyar ifjúság sportegyesületekbe tömörüljön, azt kell látnunk, hogy a végrehajtás mindenütt olyan, amely egyenesen megdöbbent s egyenesen megbuktatja, csődbekergeti a gondolatot, mert szeretetlen kezekkel nyúlnak hozzá. Az ifjúságot rá kellene erre kapatni, mint a mézre és ehelyett oda is beviszik a drillt, a kaszárnyaszellemet és ahelyett, hogy neveléssel, biztatással, rábeszéléssel, mondjuk reklámmal kedveltetnék meg ezt az intézményt, elriasztják tőle. (Esztergályos János : A csendőrök puskatust szegeznek ! —* Hedrv Lőrinc : Me<e ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Esztergályos János : Résztvettek az urak a lánycsóki leventék tárgyalásán?) Esztergályos János képviselő ur, ugy látszik, nem hallotta az elnöki figyelmeztetést. (Esztergályos János : Bocsánatot kérek !) Rupert Rezső : Megengedem, hogy ez az intézmény sok helyen máskép néz ki, mint ahogy én most erről beszélek s ott bizonyosan megvan ennek a magyarázata. Ha jó, hozzáértő ember kezébe kerül ez a mozgalom, aki be tudja tölteni azt a célt, amely a törvény megszavazásánál előttünk lebegett, akkor mások is a viszonyok. Méltóztassanak erre igyekezni. De mondom, ezekben az egyesületekben a legtöbb helyen nem magyar szellem van, hanem osztrák katona szellem, a drill, _ a forma ridegség. Méltóztassanak gondoskodni arról, hogy olyan kezekbe kerüljön ez az intézmény, hogy jó intézmény válhassék belőle. Méltóztassanak elhinni, hogy kivétel nélkül mindnyájan azon vagyunk, hogy a sportot az ifjúsággal megkedveltessük. Hiszen a sport és jelentős része a kultúrának, mi pedig a nemzet kultúrájáért küzdünk, m a kultúra jogait s igényeit a nép széles rétegei számára vindikáljuk. Méltóztassanak elhinni, hogy mi a sportot, mint a kultúra egy évi november hó 13-án, pénteken. HÔ részét vindikáljuk, hogy az is mindenkinek közkincsévé válhassék. Egyébként is sok baj van a sport körül, pl, az u. n. MOVE-pályák dolgában. Nálunk Veszprémben is ez az eset, ahol igyekeznek agyonütni a többi sportpályákat, mindenfele segítséget megtagadnak tőlük s olyan relációkat hoznak létre, hogy a MOVE-pályákkal versenyezni ne tudjanak. Tehát a sportot is felekezet és "foglalkozás szerint szét akarják parcellázni, ugy tesznek, mint a tenniszpályákkal a kisvárosokban ahol a törvényszéki jegyzőig terjedő réteg eljárhat a tenniszpályára, ellenben az iparosnál és hasonló foglalkozásúnál még gondolatnak is borzasztó, hogy a tenniszpályára léphessen, pedig azt a város ajándékozta az illető sportegyesületnek. Ugyanezt akarják a sportból is csinálni. Szerencse, hogy a kisembereknek a tenniszhez mint nagyon arisztokratikus élvezethez, luxushoz nem volt valami túlságos nagy vágyódása, igy könnyen lehetett ezt a társadalmi parcellázást végrehajtani, hogy az csak az arisztokrácia sportja. De egyéb sportoknál ez már nem ment. A tanulóifjúság mellett az iparosifjuság is, az iparosok is és más kisemberek is kezdenek sportolni és azt látjuk, hogy mivel ezeket az előkelő MOVE nem fogadja be és ezért ezek pályákat akarnak építeni, a Testnevelési Tanács a rendelkezésére álló különféle anyagi eszközöket ezeknek nem bocsátja rendelkezésükre. Ezek a mindenből kiátkozottak, ezek a jobbágyok, ez a misera plebs contribuens mégis csak az, amely mindent megérdemelne. Ha elfeledkezünk is arról, hogy ez létezik, ha belemerülünk is a magunk élvezeteibe és megvigasztalódunk a magunk könnjöi életével, hogy nekünk nincs másnapi gondunk, hogy biztosítva van a kenyerünk a jövőre, ha más nem is, az a költségvetés, annak vaskos fejezetei, súlyos milliárdjai fej beverhetnének bennünket, hogy mégis csak jó lenne törődni ezzel a misera contribuens plebs-szel. De minden ez ellen van ! Az egész költségvetés úgyszólván hadüzenet ez ellen a misera plebs contribuens ellen, mert ha olyan tételeket, olyan kielégítéseket keresünk ebben a költségvetésben, amelyek valójában az adózó országnak mindenképen terhét viselő népnek válnának javára, ilyeneket nem találunk. Én a nemzet pusztulását, veszedelmét és kormányzati lelkiismeretlenséget látok ebben a költségvetésben kodifikálva, azért a költségvetést nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik? Csík József jegyző : Propper Sándor ! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok? Csik Józset jegyző : Knaller Győző ! Knailer Győző : T. Nemzetgyűlés ! Szükségesnek tartom, hogy a költségvetési vitában a nemzetiségi kisebbségek sérelmeit itt a nemzetgyűlésen előadjam. 1923-ban a lapok, főképen a külföldre menő magyarországi német lapok diadalmasan foglalkoztak avval, hogy Magyarországon milyen jó dolguk lesz a nemzetiségeknek, mert a magyar kormány rendeletekkel és részben törvénnyel rendezi a magyarországi nemzetiségek ügyeit és igy az a vád, amelyet külföldön Magyarország ellenségei elterjesztettek, teljesen alaptalan. Miután nemzetiségi kerületnek vagyok a képviselője, kötelességemnek tartom ennek a költségvetésnek keretein belül ezekkel az annakidején, 1923-ben kiadott rendeletekkel és az 1924-ben hozott törvénnyel foglalkozni. Amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyalta a nemzetgyűlés, ezzel a dologgal foglalkoztunk. Mindjárt kijelentettem itt a nemzetgyűlés előtt, hogy a mai közigazgatási hatóságokkal ezeket a