Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

144 A. nemzetgyűlés 466. ülése 1925. vizsgálhassa, hogy a kéz alatt kiadott vállalkozások milyen természetűek, és hogy ezekből kifolyónem érte-e az államot súlyos károsodás. Közgazdasági, nemzetgazdasági és államgazdasági szempontból tontos az is, hogy a kormány beváltotta-e azokat az Ígéreteket, amelyek a beruházásokra vonatkoznak. (Propper Sándor : Hogyne !) Itt szó van arról, hogy körülbelül hetven millió koronát fordit most a kormány beruházásokra. Mi nem ismerjük, hogy mit cselekedett a kormány, ezekben a dolgokban nem látunk tisztán, ennélfogva kötelességünk, hogy ellenőrizhessük, hogy a kormány ígéreteit betartotta-e és a beruházási összegeket, a nemzet pénzét, helyes célokra forditotta-e. Ezért a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy haladéktalanul tegyen jelentést és mutasson be kimutatást a folyó évi beruházásokról.« (Propper Sándor : A kormány dolgozik a ministeriumok helyett is.) Az ilyen szegény, nyomorult helyzetben sínylődő országban kétszeres gonddal kell figyelni minden garasra. Takarékoskodnunk kell, a" luxusról le kell mondani, tiszta kézzel kell kezelni azt a vagyont, amelyet az ország adózó közönsége összead. Azt látjuk, hogy e tekintetben igen sok kifogást emelhetünk és ezek a kifogások régebbi időkről is datálódnak. Itt van például a bankgasse-i milliók ügye. (Ugy van! Ugij van! a baloldalon./ A kormány igen könnyen" kezeli ezt a kérdést, pedig itt rengeteg közvagyonról van szó. Mindenféle kimutatásokat terjesztenek be, amelyekből kitűnik az is, hogy hogyan osztották el, kiknek az önfentartására, ezeket az összegeket, a bankgassei milliók nagyrészét. Ez a pénz a nemzeté volt, ezt a pénzt nem volt jogosult senki sem a maga céljaira fordítani. Ha azokban az időkben megtörténhetett is, hogy ebbői a pénzből valaki a maga fentartására valamilyen öss/.eget kapott, akkor ezt csak azzal, hogy elszámol, nem lehel elintézettnek tekinteni. Nem lehet elintézettnek tekinteni a számadást azért sem, mert hiszen ezekben a számadásokban igen sok gyanús tétel van. A nemzetnek minden kis vagyonporcikájára, pén/.ére szükség van. Ezért, amig egyrészről kívánom, hogy a bankgassei milliók ügye megvizsgáitassék és hozzájárulok ahhoz az akcióhoz, amelyet Szabó Imre t. képviselőtársam a legutóbbi zárszámadási bizottsági ülésen nevezetett és várom is annak eredményét, ép annyira szükségesnek tartom viszont :-zt i-, hogy a máiismert számadások alapján is, azok, akik ebből a pénzből — magyar állampolgárok — kaptak, ezeket az összegeket fizessék vissza. Én magam is, mint akkor emigráns, rászorultam a támogatásra. Én magam is kaptam a bankgassei milliókból 2000 koronát az életfentartásomra, azonban amikor Bécsből hazajöttünk és az első kis pénzhez jutottam, kötelességemnek éreztem, hogy ezt az állampénzt visszaadjam. Én tehát azt a 2000 koronát visszaküldöttem, mint állampénzt annak, akitől kaptam, a ministerelnök titkárának, a mostani sajtófőnök urnák. Azt hiszem, ha engem, mint egyszerű kispolgárt kötelezett a tisztesség arra, hogy visszaadjam azt, amit átmenetileg kaptam és amit csak kölcsönkép fogadtam el, akkor azokat az igen t. mágnásokat is, akik ebből a pénzből ott részesüllek — nemcsak 2000 korona, hanem nagyobb összegek erejéig — kötelezze az erkölcs és a tiszesség arra, hogy amit az életfentartásra felvettek, adiák vissza, aki pedig nem adja vissza, azoktól kötelessége a kormánynak ezt az összeget behajtani, mert az állam pénzét senki magáncéljaira igénybe nem veheti, el nem használhatja. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa/ : »A nemzetgyüiés utasítja a kormányt, hogy mindazok ellen a magyar évi november hó 13-án, pénteken, állampolgárok ellen, akik az úgynevezett bankgassei milliókból bármilyen címen részesültek, indítson megléritési pereket, mert nem tűrhető, hogy egyesek az áll m pénzét még személyes céljaikra is igénybe ve.ték vagy elfogadták.« Énnek a kérdésnek a kapcsán majd tisztázást nyerhet az is, hogy igen sokan az úgynevezett emigráltak közül kártyaadósságukat fizették ki a bankgassei milliókból "kapott pénzből. (Paropper Sándor : Szép hazafias cselekedet volt !) Az államvagyon megóvása, a takarékosság és a tiszta kéz kérdésének körébe vag az is, hogy a kormány még a legitim kiadásokról is pontosan számoljon el. Ebben a költségvetésben találunk egészen különös, nagyon általánosságban tartott tételeket. Minden címnél, rovatnál, előfordulnak ilyenféle tételek a dologi kiadásoknál: »Leltári tárgyak beszerzésére«. Nem mondja meg azonban a költségvetés azt, hogy mik ezek a leltári tárgyak. Az a gyanúm, hogy ezekben a leltári tárgyakban autók és más efélék is szerepelnek, amint hogy bizonyára szerepelnek is, mert amikor már megvették azokat és beírták a leltárba, leltári tárgyak lesznek belőlük. Egyik-másik helyen az összeg is oly nagy, hogy csakugyan gyanakodni lehet, hogy ez a kitétel : »leltári tárgyak beszerzésére« autók vagy motorok beszerzésére is vonatkozik. Például tudok arról, hogy a honvédelmi ministerium részére beszereztek 35 darab B. S. H. motort mellékkocsikkal Kerestem ezt a költségvetésben, de nem találtam meg. Ezt tehát határozottan szeretném tudni, mert hiszen szó lehet arról is, hogy a kormányzóság vagy a rendőrség részére szereztek be ezek közül egyet-kettőt. Denikve tudom bizonyosan azt, hogy kincstári költségen és kincstári célokra 35 daiab B. S. II. motort mellékkocsikkal megvettek. Szeretném tehát tudni, hol vannak és hová leitek ezek. Ha ug3^anis ez nyilvánvalóvá válik, akkor lesz néhány szavam — s azt hiszem másoknak is lesz — ahhoz, hogy ilyen mellék-kocsis motorokat — amelyek egész biztosan luxu-célokat szolgálnak és más célokat nem is szolgálhatnak — beszereznek ennek a nyomorult országnak keservesen kiizzadt pénzén. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a külügyi szolgálalra kiterj jedőleg is terjesszen be jelentést és kimutatást | arról, hány és milyen gépkocsi, vagy motoros{ kerékpár van a költségvetési ágazaton leltárában és kiknek, milyen célra állnak azok rendelkezésére.« Le kell szállni végre az automobilokról. Majd ha gazdagok leszünk, majd ha a rengeteg sok kisember nem panaszkodik amiatt, hogy nem bírják már az adóterheket, majd ha sok kisembernek egyetlen kis tehénkéjét, sertéset, vagy párnáit nem viszik el adóban, ha nem icsz olyan nagy ánik, hogy az adóbehajtások miatt níegáll a termelé| sünk és alászáll az életszínvonalunk, akkor megint | üljünk fel az autókra, de egyelőre látni akarjuk, ! hogy hány autó, bánj* motor van s kik ülnek azokban az autókban és azokon a motorokon. A kormánypárt egyik t. tagja hangoztatta ma, hogy milyen nagy fontossága van annak, hogy a I kormány helyes szociális politikát folytasson. Ennek | igen nagy fontossága van és pedig abból a részleti szempontból is, amellyel most lonlalkozni akarok, | hogy t. i. a kormány az ő tisztviselőit is érdemük, munkájuk értéke szerint fizesse meg, hogy tisztI viselőit munkájuk fontossága szerint jutalmazza. ! Ha ebből a szempontból nézzük meg a költségj vetést, az egvenes negációja ennek. Minél kevésbé van szükség az államélet szempontjából valakire, | vagy valamely kormányzati ágazatra, — mint pl. a i belügyministériumra. amelyet egyenesen rendőr! ministériumnak tekinthetünk, vagy más effélékre — I vagy minél kevésbé fontos munkával, ellenben