Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-463

A nemzetgyiUés 463. ülése 1925. Az idei nyarat arra használtam fel, hogy megnézzem, hogy a mi ellenségeinknél, a kisententeállamokban milyen földreform van. Bejártam Csehországot, Romániát és Szerbiát. Nagyon érdekes földreform van Spanyolországban is, Németországban is. Ott is most törölték el a hitbizományokat. De hát ezek barátságos, hozzánk jó, nagy népek, örülök, hogy fejlődnek, tanulunk is tőlük, de engem nem ezek érdekelnek. Az élethalálharc itt folyik a Duna mentébén. Ki van mondva a Programm a három szomszédos állam jelenleg imperialista kormányai által, hogy ki kell irtani a magyar népet Európából. (Áz elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ennek egyik eszköze (Szeder Ferenc : A jelenlegi kormány.) a kisebségeknek kiirtása ott, a második pedig az, hogy saját népüket erősitik meg azalatt, amig mi pusztulni és senyvedni engedjük saját népünket, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ott igenis, leszámoltak a latifundiális birtokalakulattal. Ez a történelemé. Ez épugy a történelemé, mint ahogy a kocsifuvarnak el kell tűnnie a vasút, az automobil és a repülőgép korában. Ebben a kis Európában és főleg ebben a csonka-Magyarországban a latifundium a történelemé. Nem lehet megállítani a haladás szekerét, tisztelt túloldal, mert legázol bennünket, az egész nemzetet. Látjuk, hogy a kisentente-államok mind áttértek az egészséges közép- és kisbirtokrendszerre. Nem akarok ezzel a problémával foglalkozni, épen eleget foglalkoztam a t. Házban azzal, hogy a megszállt területek magyarságával hogyan bánnak el. Ez egy másik kérdés. Ez egyszerű magyarirtás, ez nem agrárpolitika. Engem az érdekel, hogy a csehek saját országukban, Csehországban, a románok Óromániában milyen politikát folytatnak a saját kebelbéli nagy latifundiumaikkal szemben (Egy hang a szélsőbaloldalon : Saját fajuk érdekében.), saját fajtájuk érdekében. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt látom, hogy Ócsehországban is egyszerűen elvették ötvenesztendős amortizációs járadékkötvények ellenében a 250 hektáron felüli, vagyis 500 magyar holdon felüli összes latifundiumukat nemzeti birtokpolitikai célokra és a régi tulajdonos az utolsó fillérig meg fogja kapni Csehországtól földjének árát ötvenesztendős amortizációs kötvényekben, mint ahogy az én öregapám megkapta az 1850-es években "jobbágyfelszabaditási kötvényekben kielégítését az 1848-as földbirtokreform után. Nem látom tehát be, hogy miért ne lehessen Magyarországon is olyanképen megcsinálni a földbirtokreformot, mint ahogy megcsinálták 1848-ban és a Bach-korszakban. (Ugy van ! Ugy van ! a balés szélsőbaloldalon. •— Pikier Emil : Hol vagyunk mi a Bach-korszaktól ?) Ugyanaz a processzus folyik Csehországban, ahol egy uj nagy erős társadalmi réteg alakult, egészséges középbirtokok alakulnak és alakul sok-sok millió uj, erős, egészséges kisbirtok. Nem pulverizárt birtokokat és nem 4%-át forditják a latifundiumoknak földbirtokreformcélokra, hanem mindent 250 hektáron felül. Elmentem a Felvidékre is és ott azt láttam, hogy ott már szembenáll a magyar érdek a cseh politikával és látjuk, hogy a magyar erő hogy tudja megvetni a lábát. Talán a latifundiumokon? Nem, nem ! A magyar erő meg tudja vetni a lábát a Felvidéken a cseh hóditással és telepítéssel szemben ott, ahol sok magyar vértestecske, sok magyar ér torlódott össze az apró magyar kisbirtokokon és az 500 holdon aluli középbirtokok vidékein, a kisbirtokok vidékein tud megállni a magyar erő, mert ott sok magyar véredény van. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Es hazaszeretet !) A latifundiuévi november há 10-én, kedden. 9 mokon? Azok vadhús a felvidéki magasságban (Dénes István : Cseheknek vallották magukat az Odescalchiak, a Windischgrätzek, stb. !) Ez egy elvérteienedett, életképtelen terület. Ott nem tudja megvetni a lábát a magyar ellenálló erő, mert nem lehet megindokolni Európa mai közvéleménye előtt azt, hogy a latifundiumokat demokratikus agrárcélokra nem kell felhasználni. Azt megtudom indokolni, hogy a kisgazda és a középbirtokos földjét ne vegyék el, de azt nem, hogy a latifundiumokat el ne vegyék. Ha nem akadályozták volna meg a Darányi-féle telepitési javaslatot, akkor végig a Vág, à Nyitra, a Garam völgyében, végig mindenütt a latifundiumokon ma magyar kisbirtokos telepesek lennének s ezek mind behálózták volna magyar véredénnyel az elhalt területeket. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megakadályozták Darányinak ezt a nagy munkáját és ime, most mégis csak felosztják a latifundiumokat, ezt nem lehetett kikerülni, a latifundiumok nem birták elkerülni a történelmi fejlődést, most mégis csak felosztják azokat és telepítenek azokra, de nem magyart, hanem cseh légionáriusokat. (Dénes István : Kiknek a bűne? — Egy hang a baloldalon : A munkapárté ! —• Zaj.) Ezért a nemzeti katasztrófáért a történelmi felelősség megint a rövidlátással, önzéssel megvert latifundiumos osztályra hárul. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Csehországból Romániába mentem. Fájó szivvel siklottam át Erdélyen, de kezdett már érdekelni Ó-Románia Sinaja állomása után a Cantacusene hercegi uradalom sorsa. Ez az uradalom 100.000 hektárnyi volt s 99.000 hektárt 50 éves járadékkötvény ellenében felhasználtak belőle birtokpolitikai célokra. De Romániában a radikális földbirtokreformot a román dinasztia csinálta meg egy zseniális királynőnek utasításai és útbaigazítása szerint. AmiRor 1916-ban visszaszorítottak a román hadsereget a Pruthon túl, Jassyban szedelőzködött össze a román parlament s ekkor a román király mondott egy trónbeszédet, amelyben megígérte a katonáknak* hogy az esetben, hogy ha híven kitartanak, egy becsületes földbirtokreformot csinál és földet ad a katonáknak, nem port, hanem földet, mint ahogy a világtörténelemben minden nagy háború után földet adtak a katonáknak. (Malasits Géza : S nem homokot, meg kavicsot ! — Pikier Emii: Itt meg hegyes földet, kavicsot és akasztófát ! — Dénes István : Itt is megtartották ígéretüket !) Ezzel mentette meg a román dinasztia saját trónját s kímélte meg hazáját egy uj agrárszociális forradalomtól s vetette meg nagyságát egy nagy jövő Romániának. Az embert elfogja az irigység, ha kezébe veszi Constantinescunak, a román földreformhivatal titkárának uj nagy munkáját, amelyben összegezi a román földbirtokreform eredményét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nálunk senki sem tudja !) Ennek a műnek a címe : (Olvassa) : »I évolution de la propriété ravale en Roumanie.« Ez a mü akkor jelent meg épen, amikor ott lent jártam. Bukarestben 20 év óta nem voltam. Egy barátommal, Bessenyey Ferenccel jártam lent 20 év előtt tanulmányozni a dákoromán törekvéseket, mert a mi politikai szövetségesünk, Románia, már akkor is ugy tanította az iskolákban, a könyvekben és a térképeken, hogy Románia Mare, szóval Nagyrománia a Tiszáig terjed s ugyanakkor a román bankok már bukaresti direktívára csinálták a román nemzeti birtokpolitikát Magyarországon, akkor amikor itt még a magyar latifundiumosok ankéteztek, hogy hogy lehet megakadályozni a Daráimféle telepitési törvényjavaslat életbeléptetését s sajnos, meg is birták akadályozni. Meg birták akadályozni annak ellenére, hogy I még a latifundiumosok között is akad egy gróf NAPLÓ. XXXVI. >