Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. abba, hogy termését kényszerértékesítéssel adja tovább, vagy termésének azt a részét is továbbadja, mely a családja megélhetésére és a további termeléshez volna szükséges, Ezek mind gyakorlati kérdések, gyakorlati visszásságok és veszedelmek, amelyek ellen védekezni kell. Ezért, amikor a vakációról megjöttünk, közvetlenül a panaszok és tapasztalatok alapján interpellációban kértem a t. pénzügyminister urat, hogy mivel az igazságtalanul szétosztott adókat a kisexistenciák nem tudják megfizetni, adjon haladékot függessze fel az adóvégrehajtásokat; maga is kell, hogy beismerje azt, amit már a túloldalról is megállapítottak, hogy igen súlyos tévedések és igazságtalan elosztások történtek, s igy szükség van arra, hogy ezeket a kivetéseket revideálják, tegyen ebben az irányban is lépéseket, tehát adófelfüggesztést és kivetési i eviziót rendeljen el, addig pedig ne engedje ezekre az emberekre a végreha|tokat rászabadítani, de erre azt a választ kaptam a t pénzügyminister úrtól, aki akkor még csak ellenzéki felfogással állott szemben, hogy ő pedig nem enged, sót bejelenti itt a házban, hogy drákói szigorral fogja az adókat behajani. Azóla saját pártja részerői is meggyőzték arról, hogy téliesen lehetetlen helyzettel állunk szemben, úgyhogy ha az adóvégrehajtások meg nem szűnnek, ez jelentős társadalmi rétegek megélhetését és különösen a termelest veszélyezteti. Ezért még egyszer kísérletet testek arra, hogy a t. pénzügyminister urat más meggyőződésre és más eljárásra birjam, s benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa]: »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a további adóvégrehajtásokat függessze fel mindazokkal a kisvagyonu vagv kisjövedelmű adóhátralékosokkal szemben, akiknek az adóbehajtás anyagi romlását idézhetné elő vagy megélhetésüket veszélyeztetné és sürgősen gondoskodjék az adok vetések aránytalanságainak és igazsagialanságainak megszüntetése iránt.« T Nemzetgyűlés! Nagy problémája, nyitott sebe az országnak a hitelkerdes, a hitelkrizis. Mindenütt felhangzik a panasz, hogy amikor a Jegybank már 7%-os kamatlábra szállott le, oüakmt még mindig 20. söt nem ritkán 30—40%-os kamatot követelnek, ilyen hitelviszonyok mellett teljesen leheletlen elképzelni nemcsak a megélhetési színvonal íentartását, de a termelést is, amelyhez pedig enn« k az országnak úgyis mint társadalomnak, úgyis mint államgazdaságnak igen nagy érdeke fűződik. Ezért megismétlem azt a javaslatot, melyet itt már két esztendő előtt megtettem, hogy szabályozzák gyorsan és megfelelően az uzsorakérdest. Mondja ki a törvényhozás, hogy a Jeg\ bank kamatlábát meghaladolag legfeljebb még 6% kamatot lehet szedni, tehát a mostani viszonyok között 13°/

0-ot Más utón nem tudom elképzelni ennek az uzsorakérdésnek rendezését, mint ahogy máskor is történt, és máskor is jó következményei voltak. Most is törvényhozási utón kell intézkedni. Ha egyszer a Jegybanknál 7°/

0 melleit lehet pénzt kapnis ilyen kamattal számítolnak le váltókat, akkor elvárható, hogyha az ország utolsó falujába jut is el a pénz, ennek ára ne legyen több, mint a7°/Von felül még legfeljebb 6°/

0

, hiszen a 6% pluszon belül a hitelt nyújtó intézmények is igen sokat kereshetnek. Hiába minden, a tőkét, az üzletembereket nem lehet könyörületre birni. Hiszen megpróbálták ezt a régi időben, 18S3 előtt is, sőt még korábban is, de az uzsorának mindaddig nem lett vége, amig a kamatmaximumot torvényhozásilag meg nem állapították. Ha eddig a kamatmaximumnak elég volt 8°/„, akkor, azt hiszem, most a gyakorlati megoldás lehetőségén belül maradok, amikor azt kérem, mondassék ki, hogy a kamatmaximum nem lehet több, mint a mindenkori Jegybank-kamatlábon évi november hó 13-án, pénteken. 143 felül 6%. Ennek a kérdésnek rendezését célozza a következő határozati javaslat (oluassaj: »A nemzetgyűlés utasttja a kormányt, terjesszen be uiabb javaslatot az uzsorakérdés ujabb szabályozásáról, mely szerint a megengedett kamat minden mellékszolgáltatással együtt nem haladhatja meg többel, 6°,o-kal a mindenkori bankkamatlábat.« T. Nemzetgyűlés ! Sok panasz hangzik el az országban, hogy a kormány a nemzeti jövedelmekkel nem gazdálkodik elég hűségesen. Sok a panasz, hog3

r különösen az állam által kiadott vállalkozásokban, vag}' az állam által kötött szállítási szerződésekben a nemzet jogait, illetőleg érdekeit nem óvják meg, és azt hangoztatják, hogy ezek a vállalkozások és szállítások egyúttal mindig valami panamát jelentenek. Mindig támadásokat intéznek a kormány ellen, ha egy-egy vállalkozásról van szó, ha a kormány házat építtet vagy vállalkozási szerződést vagy közszállitási szerződést köt. Szerintem a kormány magára vethet, ha ezek a vádak fel hangzanak, és pedig azért, mert megirja a közszállitási törvény, hogy a kormánynak az ilyen vállalkozásokat és szállításokat mindig nyílt pályázaton, versenytárgyaláson kell: kiadnia, a kormány azonban ezzel szemben egyes vállalkozásokat, szállitásokat kéz alatt ad ki. Nem veheti tehát rossznéven, hogy amikor az adatok, az eredmény, a szerződés tételt i végre nyilvánosságra jutnak, akkor mindenhonnan felhangzik a kifogás, hogy drága a vállalkozás, az állam tulfizette a válldkozást és pedig igen jelentékeny összeggel, vagy pedig tulfizette a vállalkozási szerződésben megjelölt árukat. A kormány ezt nem veheti rossznéven, annál kevésbbé, mert nemcsak azt a szabálytalanságot, törvénytelenséget követi el, hogy kéz alatt adja ki a vállalkozásokat és szállitásokat, noha a torvény előírja, hogy versenytárgyaláson, nyilvános pályázat utján kell kiadni, de rászolgál a legsúlyosabb vádakra azért is, mert valóban, amikor egy ilyen vállalkozás adatai nyilvánosságra jutnak, mindig azt kell tapasztalnunk, hogy azok a forgalomban szokásos árakat mindig messze túlhaladják, hogy az állam tulfi/.eti a vállalkozásokat és szálliiásokat. Különösen sok súlyos, megérthető és megokolható panasz merült lel a legutóbbi építkezéseknél, mint amilyen volt pl. az úgynevezett Bethlen udvar építkezése is. Ezért azt kívánom elérni, azért küzdök azért eme lek szót, hogy ennek a rendszernek a kormány vessen véget, s térjen végre vissza a törvényes alapra. Ha a vállalkozásokat vagy szállításokat kiadja, tessék milvános pályázat utján és versenytái gyaláson kiadni ezeket, mert ez bi/tositja egyrészt azt a nagy érdeket, hogy az állam a legjobb üzletet kösse meg azokban az esetekben, amikor üzletről van szó, de ez biztosítja viszont a polgái ok jogait is, hogy ők is résztvehetnek az állami vállalkozásokban. Ez az, ami megvédi a kormányt is az ellen, hogy őt panamával, korrupcióval, az ország jövedelmének elpocsékolásával vádolhassák meg, amely vádak eddig jogosultak voltak azon az alapon, hogy a kormány csakugyan kéz alatt, titokban szokta a vállalkozásokat és szállitásokat kiadni. Erre nézve a következő határozati javaslatot terjeszeUm be (olvasni) : »A Nemzetgyűlés masitja a kormánvt, hogy terjesszen be jelentést és pontos kimutatást arról, hogy 1922. január 1-étől miféle vállalkozási, közszállitási és egyéb szerződéseket kötött, mire nézve, kikkel, milyen feltételek mellett, s e vállalkozások és szállítások közül melyek adattak ki nyilvános pályázat és árlejtés utján. A Nem/etgyülés utasítja a kormányt arra is, hogy a jövőben vállalkozási, szállítási es egyéb szerződéseket, — például adásvételt, stb. — nyilvános pályázat és árlejtés nélkül ne kössön.« A kormány igazolása céljából is szükség van arra, hogy a nemzetgyűlés utólagosan, visszamenőleg is meg-