Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

142 A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. Erzbergernek a gyilkosai — akkor ezek ilt oltalomra találtak, itt kű ömbözö pártfogókra akadtak s halalmunk nem üldözte őket, sőt a vége az lett, hogy amikor a német állam, a német kormány hozzánk fordult, hogy bűnvádi utón adjuk ki őket a megtorlás elvevésére, kormányunk arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem adja ki őket és ezzel a nemzeli becsül -t ügyét csakugyan nagyon problematikussá tette. Épen azért, hogy ez többet elő ne fordulhasson, a következő határozati javaslat elfogadását kérem [olvassa): »A nemzetgyűlés utasbja a kormányt, hogv ha valamely külföldi hatalom oly e >yén kiadatását kéri, aki alaposan gyanusitható azzal, hogy az illető hatalom államterületén emberélet ellen büntetendő cselekményt követett el, vagy kísérelt meg, a kiadatást többé meg ne tagadja, mert gyilkosságok és hasonló gaztettek politikai büntetendő cselekményeknek cl nem ismerhetők.« A régi világban szokás volt, — illetőleg ma is érvényesek ezek a nemzetközi szerződések, amelyen u n. királyi záradékkal vannak ellátva, — hogy a király vagy a királyi család tagjai ellen elkövetett merényletek esetén nem lehet megtagadni a kiadatást. Ha ez a nemzetközi rend, ha ezek a nemzetközi szerződések még mindig fennállanak és sok esetben a viszonosság alapján el is fogadtatnak, még olyan államok részéről is, amelyek között a szerződéses viszony megszűnt; ha a királyokért érdemes volt azt az abszolút léteit felállítani, hogy a királyok vagy családtagjaik megölése sohasem leh t politikai deliktum, annál indo koltabb, hogy más államférfiaknak, más állami tényezőknek elpusztítása pedig még kevésbé essék ez alá a kedvezés alá, hogy az ő elpusztításuk politikai deliktumnak tekintvén, más államoknak a tettes nem adható ki. Hiszen ha valaki politikát reprezentál és reprezentálta a régi világban, az inkább a királyi család volt, mint egy-egy szürke államférfiú, aki esetleg hazáját hűsé;.esen szolgálta mint minister. (Felkiáltások : Szünetel kérünk.) Pár percnyi szünetet kérek. Elnök : A képviselő ur beszédét megszakítom s az ülést félóráin fellüggesztem. {Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Rupert Rezső képviselő urat illeti. Hubert Bezsö : T. Nemzetgyűlés ! A politikai vonatkozások után most néhány gazdasági kérdéssel akarok foglalkozni. Állandó panasz, amelyet a kormány is helyesnek ismer el hogy a mi adórendszerünk jobbára a fogyasztási adókra van épilve, hog\

r az állami bevételeknek körülbelül 4

/

0-öd része folyik be közvetett adóKból, amelyek a legantiszociálisabbtk, a legszegényebb néprétegeket sújtják és csak egyötödrésze egyenes adókból. Noha a kormány maga is elismeri, hogy ez helytelen, mégsem tesz ellene semmiféle intézkedést, nem kezdeményez semmiféle törvényhozási lépést arra, hogy a helyzet megváltozzék és nem intézkedik különösen abban az irányban, — terve sincsen, — hogy, amennyiben az egyenes adók rend-zerére áttérne, azt *a leghelyesebb megoldást válassza, amely a pénzügyi tudomány szempontjai szerint is a leghelyesebb Sokat vitatkoztak idebent, odakünn a világban is arról, hogy egyes egyenes adónemek, amennyiben megvannak is igazságtalanok és igazságtalan különösen a felosztásuk. A kormány maga is elismeri, hogy igazságtalan ezeknek az adóknak a felosztása. Ezt az igazságtalan felosztást nézetem szerint leginkább azzal lehetne megszüntetni, ha az adórendszert a jövedelemadó alapjára helyezési november hó 13-án, pénteken. nők. Ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (Olvassa): »A nemzelgyűlés utasítja a kormányt az adórendszer sürgós es gyökeres megváltoztatására, olyképen, hogy a közszolgáltatási bevételek legalább felerészét fokozatos arányosság szerint kivetett jövedelemadó tegye, a legantiszociálisabb közvetett adók, forgalmi, fogyasztási, cukor és házbérrészesedési adók pedig eltöröltessenek.« Egv adórendszer terhességét nem aszerint kell megbírálnunk, nogy mennyi magának a nemzetnek a teherbirása, nem azu án kell megítélni, hogy tejenkint elosztva, mekkora az adó, a köztener. A megítélés alapia csak az lehet, hogy a helyesen elosztott adóterhet hogyan birja el a nemzet. Lehetséges, hogy egy közszolgáltatási bevételi kontingens alulmarad azon, amelyet egy nemzet elbir, — példának felhozom, de me;> nem engedem, hogy a nemzet többet elbírna ennél az adókontingensnél is amelyről itt szó van, de csak példának hozom fel, mei t a valóság nem ez, hiszen a pénzügyi biztos jelentéséből is kitűnik, hogy ennél több terhet elbírni már nem lehet, — de ha több terhet elbírnánk is, azt a több terhet talán sokkal jobban birnók el, mint ezt a kevesebbet, Ha helyes volna az eloszlás. A kifogás, amely részünkről felmerült az adóztatási rendszer ellen, épen az, hogy azt látjuk ezt, az adót, — hogy megbirjuk-e, vagy nem birjuk meg, mellékes kérdés — az államhatalom nem osztja el igazságosan és ugy megterheli azokat az alsóbb kisjövedelmű rétegeket, amelyek az adót már nem bírják el, ellenben megadózatlanul hagyja, vagy kis terhekkel sújtja az osztályoknak, különösen pedig az exisztenciáknak igen nagy részét, amely viszont az adót jól elbirja. Határozati javaslatom épen ezért azt célozza, hogy olyan adórendszert valósítsunk meg, amelv az adó igazságos felosztását biztosítja. A kormány részéről is megengedik, sőt mar hangoztatják, hogy az adofetosztás csakugyan nem történt igazságosan, még az egye| nes adókat illetően sem. Nemcsak a kormány részéről, de a túloldal részéről is hangoztatták ezt. Kálmán Jenő képviselőtársam emiitette fel, hogy a gyakorlatban az adófelosztás még rosszabb, meg kedvezőtlenebb, mint a törvenj^es, elvi rendelkej zések szerint lehetne, mert - ő maga emiili — künn, az ő kerületeben, — de mindenütt igy van az országban, — különösen igazságtalanul megsújtották a zsidó vallású állampolgárokat és a kisgazdákat, különösen a módosabb kisgazdákat, a 20—25—30—40 holdasokat, akik ellen a kivető testületek részéről igen nagy animózitás nyilvánult meg, mert hiszen azt szokták mondani. a zsidó meg a paraszt birja, fizessen. Kálmán Jenő képviselőtársam, aki pedig a túloldalhoz tartozik, ezeket szintén felpanaszolta és igy most már a mi panaszaink olyan alátámasztást nyertek, hogy a pénzüg\ minister ur többe nem mondhatja, hogy ez túlzás s esetleg a pénzügyi hatóságok közegeinek megsértése. T. Nemzetgyűlés ! Valóban, pánik van odakint az országban, a városokban és falvakban egyaránt. A kisiparosság, kisgazdák, kiskereskedők túlságosan súlyos adóteherrel vannak megróva. Még az a teher is, amely reájuk esik, nagyon igazságtalanul van elosztva. Az a veszély fény egei i ezeket az existenciákat, hogy kénytelenek íesznek a termésüket korlátozni, vagy egészen megszüntetni. Megélhetésük is veszélyeztetve van, mert hozzá kell nyulniok termelési eszközeikhez, azokat kell elaűniok, mint ahogy számos eset van, hogy az egyetlen tehénkét,az egyetlen lovat vagy egyetlen kis sertést kell eladnok azért, hogy adójukat ki tudják fizetni. Nem spóra dikus esetekről van szó, hanem az esetek ezreiről és ezreiről. Az adóhátralékok gyorsütemű benajtásával a gazdatársadalom jórészét belehajtják