Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. egy társadalmi osztály ellen lázit. A cikk egy másik része, amelyről szintén szó lehet, a következő : (olvassa) : »Ne tömjétek havonta egész vagyono­tokat a gyomrotokba, hanem húzzátok pár lyukkal összébb a nadrágszíj játokat és az igy megspórolt pénzt adjátok az elárvult mágnásgyermekek, a főpapi árvák felsegítésére.« Eltekintve attól, hogy mágnásgyermekek, vagy főpapi árvák semmiképen sem tekinthetők társadalmi osztályoknak, tehát ellenük izgatást sem lehet elkövetni. (Halász Móric : Hogyan lehet főpapi árvákról beszélni ?) Ez lehet gúny, de kérdem, lehet-e ezért egy képviselőtársunkat, aki nem is irta a cikket, csak közzétette, hat hó­napra elitélni. (Halász Móric közbeszól.) Ön is tréfálkozik odakint, amint szokás tréfálkozni a kanonokok gazdasszonyáról, hiszen a legjobb uri körökben, nem munkáskörökben hallottam az első viccet arról a témáról, hogy mit csinál a plébá­nosné, vagy nem tudom, kicsoda. (Zaj. — Eszter­gályos János : A képviselő ur is elmond egy pár ilyen viccet kvaterkázás mellett ! — Halász Mórié : Nem szoktam kvaterkázni !) Ez ízléstelen, de ezzel csak azt akarom mondani, hogy épen a jobb körökben tarokkozás és egyéb közben szokott az ember eféle rossz vicceket hallani. (Esztergályos János : A nemzetgyűlés folyosóján is elmondanak ilyen jó zamatos tréfákat ! — Halász Móric : Semmi esetre sem való a Népszavába, az egészen kétségtelen !) De nem erről van szó ! ítéljük bár el az ilyen megjegyzést, (Halász Móric : A Curia Ítélte el!) az a kérdés, van-e ebben izgatás. Nincs benne izgatás, legfeljebb gúnyolódás ! Mert mit mond tovább? »Adjátok oda a meg­spórolt pénzt a keresztény sajtóalap támogatá­sára, a munkanélküli tábornokok felruházására, vagy az A, B, C nemes céljaira, esetleg az ön­hibájukon kívül elszerencsétlenedett uralkodók támogatására.« Szóval, ad absurdum viszi a szatí­rát. Hiszen nyilvánvaló, hogy olyan stilisztikai auxezisekkel dolgozik, amelyek magukban kizár­ják azt, hogy dolózusan izgatást akart volna el­követni. De ezek a t. bíróságok nem ismerik a stilisztikai törvényeit és nem tudnak a stilisztika auxezisről, egészen komolynak tekintik ezt s ezért okvetlenül hathónapi fogházzal kellett meg­büntetni. Azután inti a munkásokat, hogy »ne rohan­jatok autón, urlovon, bankokba. Nem járhattok ti, mint a magyar középosztály egyházi és világi hírességei, mint a magyar felsőbb osztály kitűnő­ségei szerény módra villamoson, vagy gyalogo­san?« Apró, ártatlan persziflázs. Legkevésbé ártat­lan megjegyzése az, »mi lesz a főpapok árváival?« Ez a legsúlyosabb ebben az egész cikkben (Eszter­gályos János : Református és zsidó pap is van !) és akkor Vanczák Jánost, akit mindnyájan isme­rünk mint derék és nagyon becsületes, jószivü embert, elhurcolják közülünk s ezért az ártatlan semmiségért, ezért a tréfáért hat hónapra meg­fosztják szabadságától és törvényhozói jogától is. Mert vele szemben még azt az uri tempót sem követték, amit mindig szokásban volt követni, hogy ha egy képviselőt elitéltek, — pedig volt idő, amikor a nemzetiségi képviselők annakidején szin­tén olyan proskribáltak voltak, mint ma az igazi ellenzékiek — addig, mig az országgyűlés együtt ült, nem adták ki, hogy a büntetést rajta végre­hajtsák. Azt hiszem, hogy ez nem egészen bölcs, nem egészen okos eljárás. Ma az a legveszedelme­sebb, ha a parlamentet száműzik a börtönökbe, ha a parlamentet száműzik a vérpadra, az akasztófa alá. Mindig minden rendszert ezek a parlamentek szokták tönkretenni. Amikor az igazi parlamen­tarizmus lehetetlenné válik és el kell költöznie a börtönökbe vagy a vérpadra, az ilyen parlamen­évi november hó 13-án, pénteken. 141 tarizmus azután elkezd dolgozni, működni és tönkreteszi a zsarnokság rendszerét. Jobb nekünk, önöknek nem jó az, hogy Vanczák János ott ül a börtönben, mert azzal, hogy ott ül hat hónapon keresztül, százezrek és milliók rokonszenve száll oda, mint mindenki felé, akiről ugy érzi a nép, hogy igazságtalanul börtönözték be, mint száll például Beniczky Ödön felé is. Nem lehet börtö­nökkel kormányozni, nem lehet börtönökkel ha­talmi rendszereket megvédeni. Az igazságszolgáltatás terén különösen kifogá­solom, hogy abban is megnyilatkozik a pártpoli­tika, hogy a kormány ügyészeit nem utasítja arra, hogy a gonosztetteket, bármilyen oldalról jönnek is azok, üldözniök kell ; még ha arról az oldalról jönnek is, (Lendvai István felé), ahol ön van, kép­viselő ur, aki sok súlyos büntetendő cselekményt követett el odakint ; hogy az ügyészek tegyék meg kötelességüket akkor is, ha ilyen oldalról tör­ténnek is gonosztettek. Ebben az országban lehet veszedelmes emberekről beszélni, de olyan vésze­delmesekről, mint önök, nem lehet beszélni, (Lendvai István : Találja meg az állitmányt !) mert az önök egész politikája a vérengzések, a rablások, a fosztogatások, és mások becsületének elrablása. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Lendvai István : Sze­retné, ha felém is a börtönben szállna a szimpátia !) Rupert Rezső : Tisztelt képviselő ur, én önnel már egyszer végeztem. Ön is azok közé az emberek közé tartozik, akiket a közhit nyilván tarthat becs­teleneknek is . . . (Nagy zaj.) Elnök : A képviselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani! (Lendvai István : Amig ön becsületes, büszke vag} 7 ok a becstelen­ségre ! — Zaj.) Csendet kérek ! Rupert Rezső: Azok közé tartozik — itt lep­leztük le — akik most nag3 r garral kezdik a hazát szájukon hangoztatni, akik nagy garral kezdik a kereszténységet hangoztatni, akik feneketlen gyű­löletükben szinte tüzet okádnak, (Zsirkay János: Ugy mint ön Devecserben, ahol minden zsidói fel akart akasztatni!) a kommunizmusnak még a remi­niszcenciájára is; írásos bizonyítékokat, az Ember cimü lap megfelelő példányait csatoltuk be, ame­lyekből kitűnik, hogy Lendvai István, aki ma itt ki akarja adni magát a polg iri társadalom legfőbb őrének, a kommunizmusnak esküdött örök hűséget. (LendvaiIstván: Nagyon téved! Tudatosan hazudik!) Elnök: Lendvai képviselő urat sértő kifeje­zéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak higgadtságukat megőrizni! (Zsirkay János: Nem hazudik, csak fantáziál !) Rupert Rezső: Lehet beszélni utólagosan. Vannak emberek, akik fanatikusan alkalmazkodnak, akik, amikor kommunizmus van, a legjobb kom­munisták, akik amikor Károhi-rezsim van, a leg­jobb Karolyi-pártiak, amikor pedig fehér terror van, a legíehérebb terroristák. (Lendvai István: És vannak, akik fanatikusan ostobák !) Azt hiszem, az egész ország nagyon jól tudja, hogy ön is ezek közé tartozik. Ennélfogva felmentve érzem magam az alól, hogy önnel bármiféle vitába is bocsátkoz­zam. (Lendvai István : Legyen szerencsém Ceg­léden !) Nem lehet letagadni, amit ön az Ember­ben irt. (Lendvai István : Nem is tagadom ! Büszke vagyok rá !) Folytonosan szó van arról, hogy ha meg akarjuk védeni a nemzet becsületét és ha ez az igazság­szolgáltatási tárca keretében lehetséges, akkor erre azonkívül, amit már elmondottam és javasoltam, van még egy mód. Nevezetesen nemzeti becsüle­tünknek nagyon ártott az, hogy amikor külföldi gonosztevők, gyilkosok idemenekültek — mint az egyik jeles német államférfinak, kiváló hazafinak, hazája hű fiának, a német katholikus párt fejének

Next

/
Thumbnails
Contents