Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

132 A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. a középosztálynak, mert ők igazán, testileg is megrokkantak és talán mégis rokkantabbak és tönkretettebbek, mint a középosztály. Egyszerűen jogtalan merénylet, támadás és erkölcstelenség, hogy amikor ezt a vagyont ezeknek a rokkantaknak biztosította a törvény, még pedig az a törvény, amelyre önök jogalapjukat helyezik, akkor most jönnek és a középosztálynak akarnak belőle nemzeti közművelődési alapítványt alkotni. (Szeder Ferenc : Felrúgnak ezek minden törvényt !) Természetesen az a szegény nemzeti középosztály ne féljen, nem kap belőle semmit. Itt arra van szükség, hogy legyen alapítványi főgondnok, gondnok, tanács, főtanácsos, sok függő állás, mert hiszen a javaslat kontúrjaiból mind ezt látjuk kibontakozni. Erre van szükség és arra, nogy az intelligenciának azt a részét, amely megvehető, vagy amelyet már megvettek, ezt a pretoriánus részt alimentálják. A középosztály, a kisemberek vagy épen az ott emlegetett 50 hold aluli földmivesek legyenek nyugodtak, ebből a vagyonból semmit sem fognak kapni, semmit sem fognak élvezni. Tisztára a mohácsi idők analógiája ez. A mohácsi időknek volt ilyen hatalmi rendszere, a mohácsi időknek volt ilyen arisztokráciája, ilyen nemessége, ilyen intelligenciája, amely minden ürügyet jónak látott arra, hogy harácsolhasson. 1514 után a Dózsa-tábornak híveit, a szegény jobbágyokat vagy a jobbágyok hetediziglen való rokonságát rabolták ki és ölték meg is, — mert hiszen 70.000 embert öltek meg azokban az időkben. (Rainpreeht Antal : Akkor is a Habsburgok akartak bejönni !) Akkor is ez volt a divat : a vagyonelkobzás, az átszállás, és akkor is olyan intelligencia — vezető intelligenciát értek — ült a nemzet nyakán, amelyről a pápai nuncius azt irta, azt jelentette a pápai udvarnak, hogy ha Magyarországot három forinttal ki lehetne bajából segiteni, nem akadna három ember, aki három forintot adna. Ez ugyanaz az intelligencia, tudniillik hatalmi intelligencia, pretoriánus intelligencia, mert hiszen ezt meg kell különböztetni a valódi magyar intelligenciától. Ez most ugyanazon az utón jár, csak még rosszabb, mert az akkori idők intelligenciája is, az úgynevezett nemesség, amely Dózsa hadai felett győzedelmeskedett, több tisztességet tudott. Irtott, gyilkolt, mert az is azt tartotta, amit a mai, hogy a nemzet másik részét ki kell pusztítani, hogy a magam hatalmát biztosithassam, egy bizonyos pontnál azonban megállott és azt mondotta: az Ulászló-féle törvényekben, dekrétumokban van benne, hogy még sem lehet végeláthatatlanul a boszut végrehajtani, mert Végre is a nemesség a parasztság nélkül nem sokat ér ; ennélfogva csak tizedeltek és ennélfogva valahogy reparálni is akarták a szörnyű boszumunkát, mert kimondották, hogy az elkobzott vagyon pedig azoknak kárpótlására fordítandó, akik kárt szenvedtek, akik részt vettek a harcokban, tehát vegyesen a nemesek és olyan parasztok kárpótlására fordítandó, akik a nemesi hadseregben küzdöttek Dózsa ellen. Azok is legalább a háborús érdemeket, a rokkantságot vették, azoknak juttatták az elkobzott vagyonokat és nem orozták el ilyen módon. De egyébként is azoknak a törvényhozása még annyiban is tisztsségesebb volt, hogy bizonyos erkölcsi felelősséget, bizonyos causalitást még azok is kerestek. Azok az élőktől és a már élő utódoktól elvették ugyan a vagyont, de a még megszületendőket nem büntették meg. Az önök törvénye és az önök ítélkezése még ezt a lehetetlenséget is megcselekszi, mert az 1921. évi XL III. törvénycikkben benne van az, hogyha hazaárulás címén valakinek a vagyonát elveszik, akkor e vagyon szempontjából á bűncselekmény elkövetésétől kezdve érdemteleneknek tekintendők az illető lemenői is, sőt még azok is, akik majd csak meg fognak születni évi november hó 13-án, pénteken. Hyen embertelen, a humanizmust lábbal tipró, a középkornál is messzebbi időkbe visszamenő intézkedés és törvény alapján elkobozták azt a vagyont teljesen jogtalanul és igazságtalanul, és most megtetézik ezt azzal, hogy meggondolják a dolgot és nem adják oda flastromnak a parasztságnak a vagyont, — mert hiszen a kisparasztságot gondolták flastromnak ; ha már megteszik ezt az istentelenséget, akkor legalább ennek legyen ebből haszna, — hanem most hirtelen megjött az étvágyuk, a mohóságuk és csinálnak belőle a panamának, a korrupciónak, a vesztegetésnek nemzeti közművelődési alapot. Én azt hiszem, hogy ez nemcsak az igazsággal, hanem a nemzet becsületével sem megférő eljárás. Ennek még meg fog jönni a böjtje, mert lehetetlenség az, hogy ez az idő, ez a hatalmi rendszer és ennek szelleme, mentalitása soká éljen. Mert el kell következnie egy tisztességes uralmi rendnek és az a tisztességes uralmi rend majd észreveszi, hogy a justizmordóknak és gonoszságoknak egész sorozata történt. Mert Justizmord már az is, hogy azt az ítéletet meghozták. Károlyi Mihály gróf — legyen róla bárkinek bármi a véleménye — az 1848. évi III. te, de az önök által hozott 1920. évi X. törvénycikk szerint is, sőt eszerint még inkább, csak alkotmányjogi felelősség alá vonható egyén. Hiszen az önök által hozott 1920. évi X. törvénycikk kimondja, hogy az úgynevezett népköztársaság elnöke és annak ministerei ugyanolyan felelősség alá tartoznak, mint az 1848. évi III. törvénycikk szerint felelőségre vonható ministerek. Az 1848. évi III. te, de az 1920. évi X. te. szerint is pedig ministeri hivatali állásában elkövetett cselekményért, legyen bármi az a cselekmény, csakis az alkotmánybíróság, régi időben a felső táblán alakitott bíróság, most pedig az 1920 : X. te. szerint az alkotmányt védő bizottságból felállított alkotmány zsűri itélkezhetik a ministerek felett. Hivatali állásában elkövetett cselekményekért addig, mig régebben az alsótábla, ma a Nemzetgyűlés valakit vád alá nem helyez, eljárásnak az illető ellen helye egyáltalában nincsen. Ennélfogva Károlyi Mihályt és ezt az Ítéletet illetőleg nemcsak mindazok a hibák és bűnök fordultak elő és követtettek el, amelyekről szólottam, hanem elkövettetett az a súlyos hiba, az a súlyos jogsértés és törvénysértés is, hogy illetékes bíróságától elvonták. Azt mondják, hogy az 1921 : XLIII. te. szerint, — amelyet ez a hatalmi rendszer saját képére alkotott — joga van a bíróságnak az ilyen átszállási kérdésekben a büntetőjogi előfeltételeket is mérlegelni és a büntetőjogi Ítélkezés eredményének bevárása nélkül is határozni. Azt azonban elfelejtette ez a hatalmi rendszer és ennek a rendszernek bírósága, hatalom jogászai is, hogy az 1921 : XLIIL te, épugy mint az 1915 : XVIII. te. is köztörvények, ezek már a köztörvényi felelősséget állapítják meg és mint köztörvények, nem terjednek ki azokra, akik külön törvények szerint való felelősség alá esnek ; tehát a »lex specialis derogat legi generali« egyszerű elvének sem tettek eleget. Én még abban az esetben is, ha azzal az Ítélettel szemben nem áll meg mindaz a kritika, amit elmondottam, — pedig megáll — lehetetlennek tartom, hogy a nemzetgyűlés vállalkozzék arra, hogy ezt a vagyont másodszor is elvegye, másodszor is egy furtumot kövessen ei. Épen ezért, mert ennek következményei is lehetnek, mert lehet, hogy egy későbbi rendszer semmisnek, törvénybeütközőnek fogja találni ezt az Ítéletet s a nemzet, az állam súlyos vagyoni felelősségnek lesz kitéve, határozati javaslatot nyújtok be, még pedig a következő szöveggel (olvassa) : »A nemzetgyűlés megdöbbenéssel látja, hogy a kormány az úgynevezett gróf Károlyi Mihály-féle hitbizományból