Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. • rosan, hogy mindenki kap 14 napi szabadságot. Erre felébredtek a régi katonai reminisceneiák, hiszen az Urlaub mindig kedves valami és a turbulens elemeket ilymódon el lehetett távolitani Veszprémből. De még mindig maradtak ott ilyen elhullott alakulatok és akkor Rainprecht Antalnak a püspök ur őméltósága előszobájában kellett éjszakáznia, hogy személyes biztonságán baj ne essék, hiszen csak egyedül néhányan voltunk, akik a rendet fenn tudtuk tartani. Erről volt szó. Én nem hiszem, hogy abban az igen tisztelt munkapártban, amelynek akkori szerepléséről szólnom kellett, ne lettek volna egyénenként is, csoportonként is bátor, hős emberek, életükkel nem törődő kiváló hazafiak, akik, ha lehetett volna, megfordították volna azoknak az időknek a kerekét és akár testükkel is odaálltak volna az áradat elébe, ha ez lehetséges lett volna, ha akkor nem a háborút mindig okszerűen követő legyőzhetetlen pánik lesz úrrá az ország felett. Ez szerencsétlenség volt. Lehettek azoknak az embereknek a régebbi időkből bűneik, lehet ellenük kifogást tenni, történelmi hibákat velük szemben felsorakoztatni, de ami a háború összeomlása után következett, azért nem felelősek, mert azokkal az ember megküzdeni nem tudott, azokat az eseményeket legfeljebb okosan le lehetett valahogyan vezetni. Egy nagy érdemük mindenesetre van azoknak az embereknek, akiket akkor én is szidtam és erősen támadtam : hogy néhány igen sajnálatos és gonosz esettől eltekintve, amelyet az egyes anarchista csoportok elkövettek, meg tudták akadályozni azt a vérfürdőt, amelyre akkor számitani lehetett, sőt számitani kellett. (Rainpreeht Antal: Az a szomorú, hogy ezt még mindig magyarázni kell !) Hiszen az a borzasztó, hogy amikor a memoir-irodalom, amikor a háború minden tényezője megállapította, hogy mik voltak az összeomlás okai, azok után ezt még magyarázni kell. Pedig ha hibája volt annak a Károlyi-rendszernek, akkor azt az erényét lehet annak tartani, amely erényért Bethlen Istvánt nem lehet dicsérni, hogy mégis felébredt, sőt ébren volt benne a haza integritása iránti kérdés, mert amikor jött márciusban a Vyxjegyzék, amely integritásunkat először érintette és először jelentette be Trianont, amely Trianonnak előszele volt, akkor a kormány visszautasította azt a jegyzéket, amelyben pedig még kevesebbet követeltek, mint amit később a Bethlen-kormány odaadott. Abban a jegyzékben ha, jól emlékszem, még nem volt benn Nyugat-Magyarország követelése. És mi történt Trianonban ? Trianonban oda kellett adni még Nyugat-Magyarországot is, oda kellett adni a Felvidéket is. Itt is párává, semmivé foszlik az a vád, amelyet a belgrádi fegyverszünethez kötnek, hogy ez praejudicium volt, mert ha volt praejudicium, abban csak a Délvidék volt prejudicium, de akkor a t. Bethlen-kormány miért adta oda Nyugat-Magyarországot és Felső-Magyarországot ? Ezek mind hazugságok, mint történelemhamisítások. Ennélfogva én, a Károlyi-irányzat antagcnistája, aki nem voltam októbrista, hanem azzal éles ellentétben állottam, mondom, hogy mindaz, amit csináltak, igazságtalanság és jogtalanság az, hogy egy embert bűnbaknak kiválasztottak (Rainpreeht Antal : Ugy van !) és ezt az embert, sőt még gj'ermekeit is vagyonától megfosztották, külső jogi formák betartásával. Ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Egy izben én már foglalkoztam itt ezzel a kérdéssel. Ami történt, azt én egy szóval jellemezhetem és jellemeztem is mindig : ez semmi egyéb, mint furtum. Ez a kérdés újra aktuális. Aktuális a nemzeti becsület kérdésének ügye, a humanizmus ügye, mert a évi november hó 13-án, pénteken. 131 t. vallás- és közoktatásügyi minister ur szintén a kormány egyik pénzügyi "koncepciójának részlete gyanánt, amely koncepció méltó ehhez a kormányhoz, idejön és ahelyett, hogy egy igazságos és becsületes adóztatási rendszer jövedelméből csinálná meg, egy ilyen ellopott vagyonból akar nemzeti közművelődési alapot csinálni s erre nézve javaslatot nyújtott be. Én felmentve érezhetném magamat attól, hogy bíráljam azt, ami eddig történt, hogy foglalkozzam azzal a Curia által is jóváhagyott ítélettel, amely Károlyi Mihályt és jogutódait vagyonától megfosztotta, hiszen ami ennek az ítéletnek meghozatala után történt, illetőleg történni akar, az magában még akkor is, ha a Curia Ítélete nem lenne súlyos jogi tévedés, a legsúlyosabb bírálatot hívja ki, nevezetesen annak folytán, hogj- ezt a vagyont most másodszor lopják el. Annakidején az 1921. évi XLIII. te. 3. §-ának második bekezdésében kimondotta, hogy az ilyen vagyon földbirtokpolitikai célok megvalósítására fordítandó egy éven belül, még pedig elsősorban a rokkantak között osztondó fel. Ez törvény, az önök rendszerének törvénye. Még az önök törvényhozása is, amikor meghozta ezt az 1921. évi XLIII. tc-t, amely a humanizmus arculcsapása, mert gyermekeket is büntet az apa bűneiért, szükségesnek tartotta egy erkölcsi flastromról gondoskodni, hogy jól van, elvesszük, elkobozzuk a vagyont, de ezt expiáljuk legalább azzal, hogy az ilyen vagyont egy éven belül földbirtokpolitikai célokra kell fordítani, és elsősorban a rokkantak között felosztani. Ezt expressis verbis kifejezetten kimondja az 1921. évi XLIII. te. 3. §-a második bekezdésében. A jogi helyzet tehát az, hogy amikor a Curia meghozta azt az Ítéletét, amelyet meghozott, amikor az államra való hárulás esete bekövetkezett, akkor erre az ilyen módon elkobzott, elvett birtokra már szerzett joguk volt azoknak, akik földbirtokpolitikai igénylők lehettek és különösen szerzett joguk volt a rokkantaknak. Most pedig mi történik? Amikor ezt a birtokot, ezt a komplexumot, ezt az átszállt vagyont ezek már megszerezték, akik részére az a törvény szerint megszerzendő volt, akkor idejön a kultuszminister és ezt a vagyont másodszor is el akarja lopni, el akarja venni ezektől a rokkantaktól, ezektől a földbirtokigényeik kielégítésére jogosultaktól. Azt mondja : Itt a középosztály, mert hiszen Károlyi a középosztályt tette először tönkre ! Nem kezdek újra vitát arról, hogy a középosztályt ki tette tönkre, hiszen az ember már megunja a felnőttek oktatását ; nem beszélek arról, hogy a háború tette tönkre ezt a középosztályt (Pikler Emil : Mindent az tett tönkre !) és hogy mindent az tett tönkre, (Zsirkay János : És a Vossz pénzügyi politika !) azoknak a lelkiismeretlensége, akik a háborút megindították és tovább folytatták. Mert hiszen ha vádakról van szó, még Tisza István ellen is súlyosabb vádat lehet emelni, mint bárki más ellen (Barthos Andor: Azt már nem!) és lehet emelni az önök álláspontja szerint is. (Barthos Andor : Ebben nincs igaza !) De ezzel a kérdéssel most nem foglalkozom, csak egyszerűen a köznevetség prédájául dobom oda, hogy a középosztályt a Károlyi-forradalom tette tönkre. (Barthos Andor : Az is !) Hiszen nemcsak középosztálya van ennek az országnak, hanem más osztályai is és a középosztály alatt levőket talán még inkább tönkretette a háború és a földmivesnépet, a kisembereket, a kisnapszámosokat és a földmiveseket, különösen pedig azokat, akik megrokkantak a háborúban, talán még jobban tönkretette ; ha tette, ezt a háború tette, nem a Károlyi-forradalom. Csak arról van szó, hogy még ha valami causalis nexusba volna is vonható a tönkretétel és az, hogy ki okozta ezt, akkor is előjoguk van a rokkantaknak arra és nem 19*