Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. liberális ellenzék részéről is és igy, ha már felhangzottak, ezekkel a vádakkal mindenképen foglalkozni kell. Szemünkre veti még a liberális sajtó is, amely pedig rokonszenvvel szokta kisérni ami küzdelmünket, — és minden oka is meg volt arra, hogy rokonszenvvel kisérje, — hogy az ellenzék csődbe jutott, hogy tehetetlen, hogy közömbös a nagy kérdések iránt, csak közhelyeket hangoztat, holott itt volnának a súlyos problémák, volna az ellenzék számára küzdőtér, ott lett volna küzdőtérnek az időközben megüresedett néhány kerület, ott volt Hatvan, ott volt Letenye, ott volt Gáva, de sehol sem láttak ellenzéki jelöltet. Azonkívül szemünkre lobbantják, hogy egyéb súlyos, életbevágó problémák is várnak megoldásra, várnak arra, hogy ezeket a problémákat az ellenzék napirenden tartsa és megvalósításukért elszántan küzdjön. Itt vannak az adóztatási kérdések visszásságai, itt van az a probléma, hova lett a termés aranyesője, itt vannak a kereskedelmi szerződések, amelyeket igen súlyos kritikával kellett volna illetni, vagy már előzetesen is harccal, küzdelemmel kellett volna megakadályozni, illetőleg helyes mederbe juttatni azoknak ügyét. Itt van a magyar hitel kérdése, itt vannak a külpolitikai problémák és itt van maga a költségvetés, amelynek tételei ezer és ezer helyen hivják ki a kritikát. Első tekintetre pillanatnyilag ezek a vádak helytállóknak látszanak. Csakugyan igaza van a liberális sajtónak abban, hogy az ellenzék hiányzott az időközben megüresedett ^kerületekben lefolyt választásokról. Hiányzott, nem volt ott Hatvanban, Letenyén, Gáván. Azt hiszem azonban, ez ellen a vád ellen igen könnyű mentséget találni. Az igen t. liberális sajtó vessen egy pillantást Olaszországra, és ha Olaszország analógiáját alkalmazza Magyarországra, azt hiszem, minden mentség, minden magyarázat megvan arra, hogy az ellenzék, az igazi értelemben vett ellenzék, amely szemben áll egyrészt a pártabszolutizmussal, a hatalmi többséggel, másrészt pedig a terrorista frakciókkal, miért nem vett részt ezeken a választásokon. Habár bizonyos mértékig talán szelidebb is az atmoszféra itt, mint Olaszországban, azonban mégis ez az atmoszféra olyan súlyos, olyan terrorisztikus, hogy mindenkinek, aki tiszta fegyverekkel akar küzdeni, aki eszmékkel, eszményekkel akar hatni, aki tiszta meggyőződéssel akar harcolni, be kell látnia, hogy ebben a mai atmoszférában teljes lehetetlenség küzdeni, lehetetlen a küzdelmet felvenni a szabadságjogokat lábbat tipró, még az egyéni életbiztonságról sem gondoskodó hatalmi rendszerrel és annak rengeteg pénzével, vagyoni erejével szemben. Ha egy hatvani választáson csak panamisták és terroristák léphetnek fel. . . . (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítani és kérem, tartózkodjék hasonló kifejezésektől. Rupert Rezsó' : . . . vagy akik mögé odaáll a kormány, minden támogatásával, akik mögött meg vannak az anyagi eszközök. A hatvani választás históriájából nagyon is ismeretes, hogy ott az egyik jelölt kiadta a jelszót, hogyha 2 milliárd nem elég, akkor 4 milliárdot fognak költeni. És a másik jelölt? Hiszen méltóztatnak ismerni a letenyei választásból, miféle terrorisztikus eszközzel dolgoznak azok a jelöltek, akik a kormány jelöltjei vagy a kormánnyal rokonszenvező pártok jelöltjei mellett még felléphetnek, ökölre kell menni, terrorversenyt kell végigélni egy ilyen választáson. Nagyon természetes, hogy az az ellenzék, amelynek sem. pénze nincs, sem hatalma nincs, sem pedig megvédve nincs tisztességes meggyőződésének hirdetésében, nem veheti fel a küzdelmet. Hiszen az ellenzéknek az a része, amely tiszta, ideális fegyverekkel küzd, nemcsak a választásokon nem kap évi november hó 13-án, pénteken. 125 engedélyt gyülekezésre, hanem még a választásokon kivül sem. Azt hiszem, ilyen körülmények között túlzott és igazságtalan az a vád, hogy az ellenzék ezektől a választásoktól távol maradt, nem lévén hajlandó a pénz erejével, a vesztegetésekkel és az erőszakkal a versenyt felvenni. T. Nemzetgyűlés ! Itt vannak a többi problémák, amelyekről szólottam. Azt mondja most a liberális sajtó egyik igen tiszteletreméltó része, hogy mi nem ezekkel az emiitett problémákkal, hanem közhelyekkel foglalkozunk. Sajnos, a liberális sajtónak igaza van abban, hogy közhelyekkel foglalkozunk. Csak az a mi szomorú sorsunk, tragikumunk, hogy kénytelenek vagyunk közhelyekkel foglalkozni és pedig elsősorban azzal a közhellyel, hogy a megmaradt kis Magyarország sem maradt meg, még az is megszállás alatt van. Mert azt a hatalmi berendezkedést, azt a politikai rendszert, amely a megmaradt kis csonka Magyarországon él, talán mégsem lehet nevezni alkotmányos szempontból, a szabadság magaslatának szempontjából, igazi értelemben vett állami szempontból létezőnek ? Azt látjuk, hogy a szomorú idők után és azok alkalmával úgyszólván csak egyes famíliák, egynéhány erdélyi és felvidéki familia és egypár szárazról-vizről ideszorult k. u. k. familia, mint vatemiikor régente, most is olyan hübér-rendszerüleg uralkodik ezen az országon, tartja azt hatalmában. Ez a rendszer valósággal családi szovjetrendszernek látszik. (Mozgás jobbfelől.) Az övék az ország, annak közjoga, annak szabadsága, magánjoga és mindent ugy cselekesznek, ahogy nekik tetszik, az alkotmányosság minden féke és gátja nélkül. A mi első nagy problémánk tényleg az a közhely, hogy végre legyen már egyszer Magyarország. Ha csonka maradt is, legyen olyan, amit államnak és nemzetnek lehet nevezni. Küzdünk ezért az első közhelyért, amely az összes problémák foglalatja. Küzdünk azért, hogy az ország hatalmi rendszere a népakarattól, a nemzet elhatározásától tétessék függővé és pedig feltétlenül és maradéktalanul ; mert amig ez a közhely megvan, hogy a nemzet akarata nem számit ebben az országban, hanem azt meg lehet hamisítani olyan választásokkal, mint amilyenek az 1922-iki választások voltak, amig a parlamentarizmust ugy lehet kezelni Magyarországon, ahogyan most kezelik, addig egyéb problémákra nem kerülhet sor ; és hiába is kerülne, mert addig hiába küzdünk a nemzet szabadságáért, az állampolgárok szabadságáért, jólétéért, hiába támadunk fel az istentelen, igazságtalan adórendszer ellen, mely pusztítja az országot, hiába harcolunk a polgári szabadságjogoknak, az életbiztonságnak, magánjogainknak olyan veszélyeztetése és megtámadtatása ellen, amiről Vass József t. minister ur beszélt Szentendrén, — és ma is beszélhetne. ha őszinte lenne —• hiába minden küzdelmünk, minden vergődésünk, hiába küzdünk a közszellem feltámasztásáért, mert amig nem valósul meg az, hogy a hatalmi rendszer a nép akaratától függ, addig itt demokráciáról, igazi nemzetállamról szó sem lehet. Addig beszéljünk az udvartartásról, mely ugy elégiti ki a maga erkölcsi, jogi és anyagi igényeit, ahogy akarja, ugy dotálja a maga gazdasági és katonai irodáit, a nyomorult, szegény ország pénzéből, ahogy akarja ; addig a t. ministerelnök ur csinálhatja azt, amit csinál, hogy 10 milliárdot von el rendelkezési alapra, — mert az informatív szolgálat kiadási tételei közé helyezett öt milliárdot is csak ilyennek lehet tartani — addig lehet csendőrre, rendőre és más őrökre felhasználni az ország bevételeinek igen tekintélyes részét, addig tobzódhatnak a hatalmon levők abban, hogy az egyént és az összességet megillető szabadságjogokat elvonják, ahogy akarják, gyülekezési vagy sajtójogot