Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

118 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtöhon, nem volt határ ?) A képviselő ur téved, mert ebben a határrendőrség és a határcsendőrség nincs benne ; az még külön van, de nem akarón a nemzetgyűlés idejét igénybe venni azzal, hogy ezt is felolvassam. Békeidőben tehát volt Nagymagyarországon 11.950 ember, ma pedig 11.811. Akkor 20 millió volt a lakosság, ma pedig 7 millió. (Esztergályos János : Ez mindent megmond arról a gazdálkodásról, amely ma folyik !) Itt vannak a központi igazgatás költségei. A ministeriumok költségvetésében van egy tétel : a központi igazgatás. Nézzük meg, hogyan állunk ezzel. A ministrelnökségnél 1913-ban 1,251.699 korona volt, ma 23,571.978.000. Ugyanilyen arányban a többiek is. Összesítve a mm steremökség, a belügy-, pénzügy-, kereskedelemügy , földmivelésügyi, kultusz-, igazságügyi, honvédelmi és népjóléti tárcák központi igazgatását, ez a békében k.tett 22,769.183 koronát, ma pedig aranykoronára átszámítva kitesz 22,931.839 koronát, vagyis ma 200 ezer koronával több a muustermmok kezelési költsége, mint amennyi volt a régi Nagymagyarországon. (Esztergályos János : Akkor 20 millió lakosnak kellett ezt kiizzadnia, ma pedig csak 7 milliónak !) A költségvetésnek vannak érdekes tételei ; hiszen az egész költségvetés számai tulajdonképen azért vannak összeállítva, hogy senki ne ismerje ki magát belőlük. (Ellenmondások jobb felől. — Esztergályos János : Nem is törődnek a túisóoidalon vele, hogy megnézzék !) Nem lehet tudni, hogy a dologi kiadások címe aíatt mi foglaltatik. Ez egy összefoglaló cím. Abban a helyzetben vagyok, hogy a dologi kiadásokra vonatkozólag egy eredeti ministeri leiratot produkálhatok, hogy mi minden nem fér abba bele. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) De van egy másik tétel ; jutalmak és segély ek címén vesznek fel bizonyos összeget minden egyes rovatnál. Ugyancsak kiküldetések és átköitözési költségek címén is van egy másik rovat minden egyes címnél. Azt látjuk, hogy a jutalmak és segélyek összege a ministeremökségné* — elhagyom a százezreseket és csak a főösszeget mondom — 153 millió, a küiügyministeriumnál 264 millió, a népjólétinél 586 millió, a földmivelésügyinél 1186 mnLó, a belügynél 2438 mJLó, a pénzügynél 2469 millió, az igazságügynél 1668 millió, a honvédelminél 280 millió, a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál 686 millió, a kereskedelemügyi ministeriumnál 906 millió. Jutalmak és segélyek fejében tehát összesen fel van véve 1.094,0659.000, ami megfelel 754.527 aranykoronának. (Esztergályos János,: Ugyan mit jutalmazhatnak ezzel? !) A kiküldetésekre és az átköltözésekre felvett összegek különösen érdekeitek, mert közelmúltban utaztam a vonaton egy társasággal, amely szintén kiküldetésben volt. Körülbelül nyolcan lehettek, különböző minist eriumi és hatósági emberek. Beszédjükből kivettem, hog^ nekik egy borzasztó nagy problémát kell megoldaniuk ; mivel a Bánhida—Pápa-i vonalon a vágányokon egy helyen átmegy a villanyvilágítás távvezetéke egy község világítására, most kiszállt ez a bizottság a helyszínére megállapítani, hogy helyesen, jól van-e megcsinálva s keresztül vihető-e. Nem tudtam megállapítani, hogy ebből a bizottságból a 8 kiküldött melyik ministeriumból került ki, csak azt láttam, hog^ a vasútnál a bányatársulat kocsijai várták őket'

s elmentek a kaszinóba. Másnap valószinüleg megnézték azt a villanyvezetéket s miután azt szakképzett mérnök csinálta, valószínűleg rendben is találták és mint akik jól végezték munkájukat, mind a nyolcan megint vissza utaztak. Engem azonban érdekel, hogy ez mibe került nekünk, ezért néztem meg különös gonddal, hogy a kiküldetések mennyibe kerülnek az országnak. Tudni kell azt, hogy egyes főtisztviselők maguk diszponálnak afelett, hogy ők önmagukat mikor akarják kiküldetni. Pl. a Máv.-nál az üzletvezetők ezt a kiküldetést, mint hasznosat, mindig összekötik a kellemessel és miután ők külön szalonkocsin utaznak s igy az utazás nem is töri őket össze borzasztóan, amikor pl. akad egy vadásztársaság, amely valahova vadászni akar menni és erre a célra direkt szalonkocsit szeretne kapni, ilyenkor meghívják a Máv. igazgatóságának valamelyik olyan főtiszt viselőjét, aki szalonkocsival rendelkezik és erre az illető hivatalos kiküldetésben elmegy oda szalonkocsiban. Annak a vonatnak már mindegy, húzni huzza azt a szalonkocsit ; mindegy, hogy egy ember ül-e rajta vagy húsz. (Zsirkay János : Kell mozgatni, hogy be ne rozsdásodjanak a kerekei !) Inkább egypár üzletvezetőt kellene megmozgatni, hogy ne'rozsdásodjanak meg. (Ivády Béla : Ne tessék általánosítani ! Konkrét adatokat kérünk ! A tisztviselői kar nem érdemli meg, hogy általánosítsanak !) Nem akarok általánosítani ! (Esztergályos János : Az állam nem fizeti őket becsületesen, ezért teszik ! — Ivády Béla : Azért tessék konkretizálni !) Megneveztem : Máv. üzletvezetőkről beszéltem, de azokat sem értem mind ; akire ez vonatkozik, az ugy is tudja, hogy róla van szó. (Pikler Emil : Akinek nem inge, ne vegye magára !) Azt hiszem, vannak a túloldalon is képviselők, akik mindezt tudják, a különbség csak az, hogy én elmondom, ők pedig nem mondják el. (Saly Endre : Nem újság !) Ne próbáljunk köztudomású tényeket letagadni vagy félretolni ; sokkal jobb a dolognak szemébe nézni, mert velem megtörtént, hogy egy állomáson a vonatnak körülbelül 1

/

4 óráig kellett várnia, amig a szalonkocsit ide-oda tolták és míg végre hozzákapcsolták^ ahhoz a vonathoz, volt egy negyedóra késés. Én ugy vagyok informálva, hogy külföldön a ministerek sem utaznak szalonkocsiban, legfeljebb lefoglalnak egy különfülkét, de nem tudom, hogy ezt is megteszik-e. Azt hiszem, erről a luxusról Magyarországon is le lehetne szokni, mert nemcsak a szalonkocsiról van szó, hanem ahhoz jár külön kalauz, aki a kocsit kezeli és velejár az a sok kellemetlenség, (Zaj.) amelyben a többi utasoknak részük van, akik megfizetik a jegyüket, azért, hogy menetrend szerinti pontossággal érkezzék be a vonat. Ebben azonban akadályozva vannak azért, mert a szalonkocsit kell a vonathoz akas^tgatni. Nézzük meg ezeket a kiküldetéseket. A ministerelnökségnél ezek kitesznek 43 milliót, a külügynél 3853 milliót, (Zaj.) a népjólétnél 2618 milliót a földmivelésügynél 24.330 milliót, tehát 24 milliárdot, a belügynél 34.968 milliót, (Pikler Emil : Hova küldik az embereket ? Kinába ?) az igazságügynél 4 milliót, a honvédelemnél 13 milliót, a vallásnál 8 mihiót, a kereskedelminél 9 milliót. Összesen kitesz ez 160 milliárdot egy évben. (Egy hang a baloldalon : Borzasztó !) Minthogy az átköltözésre ebből a minimum esik és minthogy köztudomású, hogy a lakásviszonyok folytán a tisztviselők áthelyezését ma minden ministerium kerüli és ma egy áthelyezés úgyszólván ritkaságszámba megy, tehát ennek az összegnek 95%-a kiküldetésre megy. Ez tehát 160 milliárd, ami megfelel 11 millió békebeli aranykoronának. (Kiss Menyhért : Óriási összeg !) Tehát jutalom, segély, kiküldetés és átköltözés címén a költségvetés összes tárcái, amelyeket itt felsoroltam, kiadnak 11,816.373 aranykoronát. (Saly Endre : Szegény ország ! — Zsirkay János : Ebben benne van a segély is !) A segélyek összesen csak 754.000 koronát tesznek ki a jutalmakkal együtt, tehát II millió a kiküldetés. (Homonnay Tivadar : Benne vannak a külföldi kiküldetések is.) Felsoroltam, méltóztassék levonni. A külügyminiseriumnak benne van 3—4 milliárdja,