Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

 nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. 11$ a belügyministerumnak benne van 34 milliárdja. Ez a különbség. Ha a külügynél volna ez az összeg, azt még megérteném, gondolván, hogy különböző költséges futár és hasonló szolgálatokra mentek el, (Kiss Menyhért : Locarnóba !) De a külügyre csak 3—4 milliárd esik, a belügyre pedig 34 milliárd. (Halász Móric : Hogy lehet èz ? — Esztergályos János : Ezért pusztul a kisipar, a kereskedelem és a munkásság ! — Homonnay Tivadar : Benne vannak a rendőrség és a csendőrség kiküldöttei is ! — Gr. Hoyos Miksa : Mennyit tetszett mondani ? A külügyministeriumra esik 3 milliárd, a belügymmisteriumra esik 34 milliárd korona. Az adatok pontosságáért helytállók, ezek az eredeti költségvetési adatok. (Gr. Hoyos Miksa : Ezt nem lehet sokalni !) A különbség csak az, hogy egyik-másik képviselő fáradságot vesz magának és összeszámlálja ezeket. (Homonnay Tivadar : A Képviselő ur nem mondta meg a belügyi tárcánál, hogy ebben benne vannak a rendőrség és a csendőrség egyéb illetményei is !) Azt mondtam, hogy a belügyi tárcához tartozó kiküldetések. Nem részletezhetem itt annyira, tessék az adatokat elővenni, mindenkinek meg van a költségvetés, méltóztassék ellenőrizni, szólásra jelentkezni és megcáfolni az én állításaimat. Én azt állítom, hogy a belügyministeriumban majdnem 35 milliárd, 34.9 milliárd a kiküldetési költség. (Malasits Géza : Spicli-szolgálat. — Zaj.) Itt van a másik kérdés. Az a kormányzat, amely a népre alapitja kormányzását, igyekszik olyan törvényeket alkotni, amelyek a nép tetszését megnyerik. Nálunk nem ez a helyzet és épen ezért keli a kormánynak más célokra nagyobb összegeket forditani. Békeidőben pl. 1913-ban a ministerelnökség részére a rendelkezési alap 400.000 aranykoronában volt megállapítva. Ma a kormányzóságnak van 62 millió korona rendelkezési alapja, a ministerelnöknek sajtószolgálat céljára 5950 millió koronája és ugyanennyi a rendelkezési alapra, tehát kétszer 5950 millió korona, a külföldiek védelme cimén újra fel van véve 6800 millió korona, a külügyi sajtóalap, amely ugyancsak ilyen célt szolgál, 2574 millió korona, a külügyi rendelkezési alap 2040 millió korona, a belügyi közbiztonsági alap 1314 millió korona, vagyis ezek a rendelkezési alapok és a rendelkezési alapok céljának megfelelően felvett összegek 24690 millió koronát tesznek ki, ami az 1913. évL. 400.000 aranykoronával szemben 1,702.000 aranykoronának felel meg. (Kiss Menyhért : Ezért nem' lehet valorizálni a hadikölcsönkötvényeket 1) Békeidőben tehát, Nagy-Magyarország területén 20 millió lakos mellett, sajtóalapra és rendelkezési alapra kiadtak összesen 400.000 aranykoronát, ma pedig, amikor sokkal kevesebben vagyunk, amikor az ország gazdasági visszonyai is rosszabbak, amikor a tisztviselők fizetésüknek alig 45—50%-át kapják, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) akkor erre a célra a kormány 1,702.000 aranykoronát ad ki, vagyis 325%-kai többet, mint amennyit békeidőben Nagymagyarország kiadott. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. (Esztergályos János : Nem kellene ezt a kormányt vád alá helyezni ? — Erdélyi Aladár : Csakhogy akkor a külügyi kiadások közösek voltak ! — Esztergályos János : Pusztul a nép és ilyen kiadásokat csinálnak ! Ilyen könnyelműen kezelik az ország pénzét ! — Kiss Menyhért : Ezért nincs pénz arra, hogy az árvák vagyonát és a hadikölcsönkötvényeket valorizálják ! — Halász Móricz : Tessék tervezetet csinálni !) Csendet kérek. Peyer Károly : Nézzük meg, hogy vagyunk a pénzügyőrséggel, minthogy előbb épen szó volt erről és azt tetszett mondani, hogy a vámőrség is benne van. A pénzügyőrség kiadott 1913-ban, tehát Nagy-Magyarország területén 10,380.861 koronát, a vámjövedék kiadásai kitettek 1,782.000 koronát és mig ez a kettő békeidőben 12,163.457 koronát jelentett, ma ezzel szemben 14,960.024 koronát jelent. (Halász Mórié : Háromszor akkora a határ 1) Ezeknek tehát csonka Magyarországon sokkal több a kiadásuk, mint volt a "régi NagyMagyarországon. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ne tessék megelőzni engem, én is össze tudom adni a számokat és én is tudok konzekvenciákat levonni, én is tudom azt, amit a képviselő urak nekem mondani akarnak, (Barthos Andor : Eddig nem láttuk !) hogy békeidőben nem volt önálló vámterület és ma van önálló vámterület. Ez igaz, csakhogy békeidőben volt háromszor ekkora határunk . . . (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Barthos Andor : Si tacuisses, philosophus mansisses ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Peyer Károly : Én is ismerem, hiszen én is éltem akkor, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia még megvolt és tudom azt, hogy Brück felé nem kellett határrendőrt állitani, (Halász Mórié : Kassa felé, Kolozsvár felé se kellett ! — Zaj.) Lemberg felé sem mindaddig, amig a mienk volt s amikor már nem volt a mienk, akkor kellett határrendőrt állitani. (Pikler Emii : Höfer mondotta : »Lemberg még a mienk ! — Zaj.) Mindezt tudom, de tessék megnézni ezeket az adatokat. Ezeket nem lehet igy elintézni. Itt mégis szemmellátható az óriási emelkedés. (Ellenmondások jobbjelöl.) Sajnálom, hogy már nem áll rendelkezésemre több idő az ittlévő adatok ismertetésére. Én csak arra kérem a képviselő urakat, méltóztassanak ennek a költségvetésnek a tárgyalásánál ugyanazt a fáradtságot venni, mint amennyit veszünk mi is magunknak. Tessék összegezni az adatokat és ebből igyekezzenek a helyes következtetést levonni. Nem lehet ezt az állapotot fentartani, mert amig békeidőben 1913-ban, a bevételekből 101 aranykorona adó esett egy fejre, addig ma 121 aranykorona, a kiadásoknál békeidőben 89 korona volt az egy fejre eső adó, ma pedig 118 korona akkor, amikor a lakosság jövedelme sokkal kevesebb, mint békeidőben. Ma ez a 118 korona nagyobb megterhelést jelent, mint békeidőben. (Ügy van! Ugy van!) Ilyen gazdálkodás mellett természetesen nem jut pénz azokra a szociális feladatokra, amelyeket legfőbb ideje volna megoldani. De jut pl. a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban egy érdekes tételre. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy én valakinek, vagy valakiknek vallásos érzését akarom birálat tárgyává tenni, mert ha valaki külömb katholikus is, mint más, azért valamely intézményt helytelennek nagy feleslegesnek tarthat. A magam részéről teljesen mellőzhetőnek tartanám pl. azt az intézményt, amely a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésébe fel van véve : tábori püspök, tábori esperes, tábori főlelkészek, tábori lelkészek, tábori segédlelkészek és napidijasok, összesen 55 személy, akiknek részére 2.255,0(30.000 van felvéve. Amikor a trianoni békeszerződés csak korlátolt számú hadsereget engedélyez, amikor itt a legnagyobb gonddal küzd mindenki, nem látom be, hogy miért kell ezt az intézményt ebben a formában fentartani? (Esztergályos János : Több a püspök, mint a baka ! — Zaj.) Mikorra majd szükség lesz ezekre a tábori lelkészekre és tábori püspökökre, addigra — azt hiszem — lehet majd kapni ilyeneket, ezek közül az urak közül is sokakat lehet majd felkérni, hogy menjenek ki a táborba és végezzék azt a hivatásukat, amelyről lehet különböző a felfogásunk, hogy helyes-e, jó-e vagy sem — akik kint voltak, azok láthatták — ennek birálatába nem is akarok most bocsátkozni, csak azt mondom, hogy amikor statusrendezésről van szó, amikor NAPLÓ. XXXVI. 17