Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

'À nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évî november hó 12-én, csütörtökön. 105 magyar munkások nevében sem beszélni, de még kevésbé van joga (Esztergályos János : Amennyi önnek van, annyi mindenesetre van nekik is !) az összmunkásság nevében beszélni, mert megállapítható az, — hivatkozom épen Peidl képviselő urnák múltkor itt előterjesztett statisztikai adataira, amelyeket ő ugyan más céllal sorakoztatott fel — hogy e statisztika szerint a magyarországi szociáldemokrata szakszervezeteknek mindössze 160.000 tagjuk van, ezzel szemben a munkásbiztosító pénztáraknál több, mint 800.000 munkás van biztosítva, vagyis még az ipari munkásságnak is nem egészen 20%-a van beszervezve a szociáldemokrata szakszervezetekbe. Ismétlem tehát, nem lehet joguk az összmunkásság nevében beszélni. Ha még hozzáveszem azt, hogy amint az egész világon, ugy Magyarországon is erősen megrendült a hit a szociáldemokrácia, a marxizmus iránt, akkor még inkább megállapíthatom azt, hogy nincs joguk az összmunkásság nevében beszélni. Erre vonatkozóan is hiteles statisztikai adatokat kívánok felsorolni. (Horváth Zoltán : Ez demagógia ! —• Zaj a jobboldalon. — Csöngedy Gyula : Akármi, de igazság !) Ha ön ezt demagógiának tartja, majd megnevezem a forrásomat, meglátjuk, hogy demagógiának tartja-e azt a forrást, amelyre én hivatkozom. (Horváth Zoltán : Ez demagógia !) Igenis megállapítható, (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) hogy a munkásság az egész világon kiábrándult a marxizmusból. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ezt csak Viczián mondhatja !) A szociáldemokrata szakszervezetek tagjainak létszáma az egész világon rohamos apadást mutat. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Erre nézve bátorkodom statisztikát bemutatni és ha önök kételkednek ennek a statisztikának a hitelességében, megnevezem a forrást. (Esztergályos János : Kisfaludy-utca 11.) Nem Kisfaludy-utca, hanem Amsterdam ! Ennek a statisztikának szerzője nem más, mint Fimmen. (Lenűvai István A barátjuk !) Az amsterdami szakszervezeti központ titkára, az a jeles férfiú, aki négy esztendővel ezelőtt nemzetközi bojkottot akart csinálni Magyarország ellen, amely bojkott meg is kezdődött, de visszafelé sült el. Tisztelt szociáldemokrata képviselő urak, ha méltóztatnak ezt kétségbevonni, méltóztassanak elmenni a.-Népszava szerkesztőségébe, annak könyvkidóvállalatában megkapható Fimmennek ez a munkája, amely a múlt esztendőben jelent meng Londonban, angol nyelven és »Az Európai Egyesült Államok« címet viseli. Ebben a munkában Fimmen megállapítja azt, hogy 1921 július l-e (Zaj. — Peyer Károly : Halljuk'a számokat! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és 1923 december 31-ike között milyen óriási csökkenés állott elő az egyes államok szociáldemokrata szakszervezeteinek taglétszámában. Előrebocsátom, hogy van az itt felsorolt tíz állam között kettő, amelyben némi elenyésző csekély emelkedés mutatkozik. Ezek közül az egyik Magyarország, a másik természetesen Ausztria. Az összes többi államokban azonban rohamos csökkenés mutatkozik. (Graeffl Jenő: Itt. apostol van elég!) 1921 július 1-én Ausztriában a szakszervezeti tagok száma kerekszámban egy millió volt, 1922^ december végén — a többi államnál 1923 december 31-ike értendő — 1,049.000, tehát némi emelkedés mutatkozik. Belgiumban a tagok száma 1921 július 1-én 718.000 volt, 1923 végén pedig 618.000, Cseh-Szlovákiában volt 740.000 és leszállott 388.000-re, (Graeffl Jenő : Ez nagy apadás !) Franciaországban volt 1,500.000, leszállott 757.000re, Németországban volt 8,000.000, leszállott 7,187.000-re. (Graeffl Jenő: Ott még sokan vannak !) Nagybritanniában volt 6,600.000, leszállott 4,369.000-re, (Zaj.) Magyarországon volt 152.000, itt felemelkedett 167.000-re, Olaszországban volt 2,050.000 és leszállott 1923 végéig 212.000-re, (Zaj a szélsőbaloldalon.) tehát egy elenyésző csekély számra. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Svájcban volt 233.000, leszállott 155.000-re, Kanadában volt 260.000, leszállott 152.000-re. Szóval, ha ezt összegezzük, megállapíthatjuk azt, hogy amíg az 1921-ik évben ezekben az emiitett államokban a szociáldemokrata szakszervezeti tagok összes létszáma volt 23,907.000, addig 1923 december végén számuk 16,520.000 lett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha a különbséget levonjuk, az apadás 7,479.000, vagyis az összes tagok létszámának egyharmad része veszett el két esztendő alatt. (Graeffl Jenő : Majd ez is elvész mind ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bármilyen kellemetlenül érinti is a t. szociáldemokrata pártot a saját tekintélyük által felsorakoztatott adatok halmaza, én ezt nem azért hoztam ide, hogy talán szenzációt csináljak ebből a dologból, de ezzel is dokumentálni akarom és most már nem a túloldalnak beszélek, hanem a magam pártjának, a velem egyformán gondolkozó képviselőtársaimnak, hogy itt olyan adatok fekszenek előttünk, amelyeknek tanulsága kell, hogy mindnyájunkat meggondolásra késztessen. (Ugy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Látnunk kell végre, hogy a munkások nevében ma már a külföldön sem a szociáldemokrata szakszervezetek hivatottak beszélni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de még kevésbé hivatottak nálunk, ahol — amint emiitettem — a szakszervezeti vezetők olyan alapszabályokkal tartják rab igában saját szervezetük tagjait, a keresztény magyar munkásokat, amelyekhez hasonló alapszabályokat nem hiszem, hogy a külföldi, a nyugati művelt államokban az államhatalom megtűrne. Épen azért, akik nem voltak még tisztában ezekkel a dolgokkal, azoknak figyelmét felhívom arra, hogyha a munkásság megmozdul, még pedig esetleg nemzetellenes irányban mozdul meg, ezt ne méltóztassanak a magyar munkásságnak, a mi keresztény testvéreinknek rovására irni, (Helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen.) hanem méltóztassanak a hibát, a bűnöst az ő szakszervezeteiknek vezetőségében keresni. (Ugy van! jobbfelől.) Említettem az előbb és most is hangsúlyozottan aláhúzom, hogy a munkásság azért idegenkedik tőlünk, azért idegenkedik a többségi párttól, a kormányhatalomtól és sajnos sokszor a hazafiságtól is, mert nem találja meg bennünk a védőt, a támogatót saját zsarnokaival szemben. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Igenis, az én felfogásom szerint nekünk a magyar keresztény munkásokkal együtt kell működnünk, azokat ki kell ragadnunk zsarnokaik karmai közül. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én, a magam részéről, meggyőződésből rendületlenül vallom azt, hogy ezt az országot csak keresztény nemzeti alapon lehet feltámasztani, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) amely alapon a szakszervezeti terror által leigázva tartott kereszténymunkásokkal együtt, fogjuk megtalálni a boldogulás utiát. (Horváth Zoltán : Alkossanak szociális törvényeket ! —• Esztergályos János : A kötelező balesetbiztosítást alkossák meg ! — Zaj.) Nagyon szeretném, há mindenki ezen az oldalon is, aki eddig ebben a tekintetben tévedésben volt, most ezen, általam előterjesztett s bárki által könnyen ellenőrizhető adatokat meg szívlelné és nagyon szeretném, ha a magyar munkásság is tudomásul venné ezt. Igenis, mi akarunk rajtuk segíteni (Ugy van! Ugy van! a jobboldala