Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

106 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. Ion.), mert ennek a törvényhozásnak kötelessége, hogy megmentse a magyar munkásságot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést félórára felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző' : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A most folyó költségvetési vita legjobban rávilágít arra, hogy a nemzetgyűlés mai összetételében nem képes a ráváró feladatokat megoldani. Ez különben nem uj jelenség, csak a mostani költségvetési vitával kapcsolatban talán jobban kifejezésre jut, mint eddig. Kifejezésre jutott ez már a bizottsági tárgyalásoknál is, ahol az egyes tárcák költségvetéséhez pártunk szónokain kivül alig akadt felszólaló, és a legfontosabb tárcák alig egy ülésnapot vettek igénybe. Emlékszem rá még abból az időből, amikor nem voltunk tagjai a nemzetgyűlésnek és csak a hírlapokból olvastam a nemzetgyűlés és az egyes bizottságok tárgyalásairól, hogy azt láttam, hogy annak idején a bizottságokban mélyreható komoly vita folyt. Abban a Íriszemben voltunk mi is, hogy a bizottságok azok a szervek, amelyekben inkább kínálkozik mód és alkalom, bizonyos kérdések megvitatására, és talán a kérdéseknek olyan irányban való megvitatására is alkalom nyilik, ami talán a nyilvánosság előtt nem lehetséges. Kénytelenek voltunk azonban meggyőződni arról, hogy mindazok a kérdések, amelyeket szóvátettünk, a jelenlevő bizottsági tagok részéről nem részesültek abban a komoly elbirálásban, amelyet azok a kérdések megkívántak volna, sőt, őszintén szólva, rossz néven vette és szinte neheztelt ránk a bizottságnak egyik-másik tagja, hogy minek is beszélünk, mert hiszen ha nem beszednénk, akkor nem is kellene már ott maradni. A legjobban látszott ez pl. a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával, "midőn én pár' perccel az ülés megnyitása után érkeztem oda, akkor, amikor az előadó ur épen befejezte előadói beszédét. Az elnök feltette a kérdést, hogy kiván-e még valaki felszólalni, de senki sem jelentkezett. Ekkor az utolsó pillanatban, én kértem szót és erre a kormánypárt egyik tekintélyes tagja, igy szólt hozzám : Miért nem késtél még legalább öt percet, akkor legalább hazamehettünk volna ! (Kiss Menyhért : Miért nem oszlatják fel a Házat, ha nem akarnak tárgyalni !) Ennyit ér a kormánypártnak az egész bizottsági tárgyalás, ennyire is értékelik ezt, ami különben kifejezésre jut itt a költségvetési vita tárgyalása alkalmával is, amikor az egységespárt turnusokba osztja be magát, hogy ilyen módon biztosítsa a nemzetgyűlés tanácskozó képességéhez szükséges létszámot. (Kiss Menyhért : Ami a jelen esetben sincs meg !) Külföldi ember előtt, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy külföldi parlamentekben tömegével vannak jelen a képviselők, nagyon furcsa színben tűnhetik fel a mai magyar parlament, ha látja a karzatról, hogy itt 8—10 képviselő jelenlétében tárgyalják a legfontosabb kérdést, (Reisehl Richárd : Ebben igaza van !) a költségvetést. Alkalmam volt több külföldi parlament tanácskozásait a karzatról végignézni. Láttam az angol, francia, belga, német és osztrák parlamenteket és mondhatom, meglátszott az, hogy ott a politikusok az ő megbízatásukat komolyan" veszik. Magán a parlament külső képén is meglátszott ez már. Ha itt valaki a karzatról lenéz, talán csak az illető szónok előtt lát valamelyes jegyzeteket, ott pedig az egész ülésterem tele van nyomtatványokkai, iratokkal, mindenki a legkomolyabban foglalkozik és kiséri figyelemmel a tárgyalás alatt levő kérdést. Magában a teremben állandóan százszámra tartózkodnak a képviselők, ami különben kifejezésre jut a szavazásoknál is. Méltóztassék egyszer csak a hirlapokban figyelemmel kisérni, hogy amikor egy külföldi parlamentben arról van szó, vájjon bizalmat szavaznak-e a kormánynak, vagy sem, hogy akkor a szavazatok összeszámlálása után hány száz képviselő van ott jelen, pl. a francia kamarában vagy az angol alsóházban és rögtön kitűnik, hogy ott a képviselők komolyan veszik hivatásukat és azt nem tekintik olyan megbízatásnak, mint ahogy azt nálunk a képviselők nagy része tekinti. (Esztergályos János : Vitaiszonyban szenved az egységespárt !) Ennek magyarázata az, hogy a képviselőséget a régi időkben uri foglalkozásnak tekintették, uri passzió volt, amelyet bizonyos társadalmi osztályok maguk részére lefoglaltak s aki ide bejutott, a képviselőséget uri foglalkozásként kezelte s eltekintve azoktól a nagy közjogi harcoktól és vitáktól, amelyek a régi parlamentet úgyszólván uralták, itt igazán mélyreható társadalmi vagy szociális kérdésekről ritkán volt szó, vagy ha szó volt, akkor is ilyen üres volt a Ház, mint amilyen üres ma. (Kiss Menyhért : Ez teljesen igaz !) Azt hiszem, ez a körülmény lényegesen befolyásolja a mai parlamentet is. Ma is a képviselők egy nagy része nem tud belemelegedni azokba a kérdésekbe, amelyek közelről érintik az egész társadalmat, hanem nagy része a képviselőknek csak azokkal a közjogi és talán az ő osztályát közelebbről érintő kérdésekkel foglalkozik bővebben, de nem érdeklődnek szorosan vett gazdasági kérdések iránt, amit legjobban bizonyít újra az a körülmény, hogy itt nagyjelentőségű, az ország kereskedelmére és iparára döntő fontosságú kérdések, szerződések és egyéb javaslatok ugyanilyen unalommal, tétlenséggel és ugyanilyen hozzá nem értéssel kezeltetnek a nemzetgyűlés részéről. Az bizonyos, hogy ez nem európai betegség, hanem ez egy speciális magyar betegség és ennek a magyar betegségnek meg kell keresni a bacillusát, meg kell keresni az okát annak, hogy a magyar nemzetgyűlés miért ilyen improduktiv, miért van az, hogy a magyar nemzetgyűlésen ilyen komolytalanul teljesiti a képviselők nagy része megbízatását és miért lehetséges az, hogy a magyar nemzetgyűlésnek vannak olyan tagjai, akik talán az egész idő alatt nem tudom, voltak-e egyszer is a nemzetgyűlésen. (Kiss Menyhért : Hányan vannak olyanok, akiket nem is ismerünk !) Mindenesetre számosan vannak olyanok, akik eddig némaságukkal tűntek ki és sem a plénumban, sem a bizottságokban nem vették maguknak azt a fáradságot, hogy akár csak egy javaslatot is elolvassanak. Miért lehetséges ez ? Azért, mert senki nem érzi a felelősséget ezek közül a képviselők közül, hanem mindenki számit arra, hogy nem fontos az, hogy választóim mit gondolnak, teljesen mindegy ez számukra, nem érdekli őket az, hogy választóik miképen gondolkodnak róluk, mert azzal az eggyel tisztában vannak, hogy ugyanabban a kerületben mégegyszer úgysem fogják megválasztani őket, tehát a legközelebbi választáson keres mindegyik magának egy olyan kerületet, ahol őt még nem ismerik és ahol öt évig újból vállalhatja ugyanazt a munkát, amit eddig végzett. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! A felelősség érzésének hiánya onnan keletkezik, hogy a képviselő nem érez felelősséget a választóival szemben és nem érez felelősséget a pártjával szemben sem. Nem érez felelősséget a választóival szemben azért, mert a nyílt választójog mellett lehetséges befolyásolás