Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

1Ô0 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. hogy ezek a sajtóorgánumok szabadon jelennek meg ma is. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Egy másik lap, — erre különben már hivatkoztam ezelőtt három esztendővel tartott beszédemben — a nevét is megmondom, a »Világ« volt az, amelynek főszerkesztője a szabadkőműves páholyokhoz intézett bizalmas levelében, amikor a szabadkőműves-páholyok támogatását kérte a saját lapja számára, dicsekedve mondta és hirdette, hogy a »Világ«-nak oroszlánrésze van a forradalom előkészítésében és előidézésében és megállapítható, hogy ez a »Világ« ma is akadálytalanul jelenik meg még nagyobb terjedelemben, meggyarapodva. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Propper Sándor : A »Nép« meg megdöglött ! Ez fáj magának 1) T. Nemzetgyűlés ! Hát ezek nem mind azt mutatják, hogy a sajtó itt szabadságot élvez ? Ha körülnézünk és végiglapozzuk a lapokat, mindnyájan megállapíthatjuk, hogy alig van közéleti férfiú, akit nap-nap után meg nem rágalmaznának — tisztelet egy pár sajtóorgánumnak, amely kivétel. (Várnai Dániel : Csak az igazat írják !-—Esztergályos János : Meg a mozikról is igazat írtak ! — Lendvai István : Hazudni, rágalmazni azt tudnak ! Arra van szabadság ! — Propper Sándor : Maga szépen lefölözte a forradalmat ! — Baria-Szabo József : Nagyon fáj, ugy látszik ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Viczián István : T. Nemzetgyűlés ! Ha ezeket a lapokat nap-nap után átolvassuk, meg kell állapítanunk azt — ismétlem, tisztelet a kivételeknek, (Lendvai István : Kevés kivétel van !) — hogy ezek a lapok nem egyebek, mint rágalomgyárak, ugy, hogy a magyar "független biróság kénytelen napnap után 2—3 és hathónapos elzárás büntetéseket kiszabni. Engedelmet kérek, ha a magyar kormánynak e téren valamit a szemére lehet vetni, akkor az az, hogy nemhogy elnyomja a sajtót, hanem legfeljebb óva lehet inteni a kormányt, vigyázzon, nehogy annak a gyengeségnek, annak a végzetes gyengeségnek az útjára lépjen, amelyet a Wekerle-kormány tanúsított a sajtóval szemben. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Szakács Andor : Uj bűnöket találnak ki ! Tiltott közlést és más efféléket ! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Azt mondja Rothenstein Mór, hogy nincs sajtószabadság, mert a kormány elnyomja a sajtót. (Lendvai István : Mert ő most nem irhát ugy, mint a Volkstimme-be irt, ezért szomorú !) Méltóztassanak elképzelni, hogyha valami véletlen szerepcsere következtében a belügyministeri székben nem Rakovszky Iván, hanem mondjuk Rothenstein Mór ülne (Derültség.), hogyan nézne ki akkor a magyar sajtó ? (Derültség. — Rothenstein Mór : Mozikat nem vásárolnék ! — Felkiáltások a jobboldalon : Mit szól hozzá, Móricka, ha maga belügyminister lenne ! — Propper Sándor : Részvényeket nem fogadna el, az bizonyos ! — Nagy zaj.) Én egy kis Ízelítőt szeretnék a nemzetgyűlésnek felolvasni arra vonatkozólag, hogyan néz ki a sajtószabadság ott, ahol Rothenstein képviselő ur jelenleg is kormányon van. (Halljuk ! Halljuk !) Eátorkodom bemutatni egy lappéldányt, a magyar szabad sajtónak egy termékét. 1910-ben, tehát már tizenöt évvel ezelőtt látott ez a lap először napvilágot. Azóta őrzöm mint érdekes dokumentumot. Akkor az ára 6 fillér volt, tehát igen könnyen lehetett hozzájutni. Ennek a lapnak a cime : »Proletár.« A címe is elárulja, de az egyes cikkekből is megállapítható, hogy ezt egyszerű, kérgestenyerü munkások írták. Ez a lap panaszkodik a sajtószabadság megsértése miatt. Panaszkodik, hogy ezt a lapot is bizonyos hatalmasságok meg akarják szüntetni és ezt à panaszát szatíra alakjában közli le itt a lapban, amely szatira egy legfelsőbb királyi kézirat formájában jelent meg. Nagyon tanulságos ez a szatira és mivel nem hosszú, méltóztassanak megengedni, hogy itt felolvassam. (Halljuk ! Halljuk !) -=- Olvassa) : »Kedvelt híveink! Mi, I. Gyula és I. Móric« (Élénk derültség. — Zsirkay János : A Móric sohse első, abból van akármennyi ! — Lendvai István : Csak az utolsót látnám már ! — Derültség. — Tovább olvassa) : »mint a. magyarországi könyvnyomdai összmunkások felváltott vezető-uralkodóf teljes hódolatunkat küldjük azon hűséges bizalmiaknak, akik, habár nincsenek is azon a színvonalon, amelyen lenniök kellene, mellettünk kitartanak és mindent elkövetnek, hogy a »Proletár« meg ne jelenhessék« (Peyer Károly : Anarchista újság !) »Fájdalommal látjuk . . .« (Szeder Ferenc : Nem keresztény fajvédő volt, anarchista volt !) Tudom, hogy nem keresztény fajvédő lap volt ; ezt szociálmodekrata szakszervezeti munkások szerkesztették. Elnök : Csendet kérek ! Viezián István : Legyen szabad tehát folytatnom. (Olvassa) : »Fájdalommal látjuk azonban, hogy még akadnak hűséges alattvalóink között olyanok, akik mernek más lapot is olvasni, mint amit mi megengedünk és mely a mi sérthetetlen személyünkkel foglalkozni is mer. Mi nem vagyunk Polónyi, Tisza, vagy Apponyi, kik mindent eltűrnek. Mi nem születtünk grófoknak, hogy minket kifigurázzanak, mert mi szervezett uralkodók vagyunk, koronánkat a zsebünkbe hordjuk.« (Lendvai István : A pártadóban !) »A pártnak megüzentük, hogy a pártadót behajtjuk ugyan, de a nyomdász-szervezet a mienk és schluss, mert mi nemcsak szocialisták, hanem kartellisták is vagyunk; Azt hisszük, nem vagytok ti kedvelt hiveink olyan ostobák, hogy meg ne értenétek a mi taktikánkat.« (Nagy Vince : Elmebeteg lap !) »Bár küzdünk a militarizmus ellen, de nagyobb fegyelmet teremtettünk, mint Európa bármely uralkodója. Még egyszer is legfelsőbb elismerésünket és hódolatunkat kifejezve, reméljük, jövőre is ajtót mutattok a »Proletár« szedőjének, mert ez oly vakmerő, hogy az igazat az ember szemébe vágja. Az pedig nekünk nem tetszik. I. Gyula s. k. és I. Móric s. k.« (Élénk derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom határozottan megállapítani, hogy kiket kelljen ezen álnevek alatt érteni. De van itt ebben a lapban (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. —• Lendvai István: Halljuk! Szólásszabadság van !) egy versecske is, amely így kezdődik (olvassa) : »Fent a munkásmennyországban, a Guttenberg palotában háromságos nyomdászisten : Peidl, Lerner és Rothenstein». (Derültség.) Ebből azt következtetem, (Peyer Károly : Milyen sikere lehetne a Nagy Endre kabarében !) hogy az I. Móric és az I. Gyula nem más, mint Rothestein Móric és Peidl Gyula, a mi t. képviselőtársaink. De ha valaki nem hisz a szónak, van ebben a lapban egy képes ábrázolat is, egy férfiúnak arcképe, aki nagyon haragosan kiabál és föléje ez van irva : »Amikor Rothestein ellenzéki volt.« Ebből megtudjuk, hogy Rothenstein képviselő ur valamikor a szakszervezetben az ellenzéknek a keserű kenyerét ette. (Szeder Ferenc : Mi köze ennek a költségvetéshez !) Ma azonban hatalmon van a szakszervezetben, ma ő van ott uralmon, de ahol ő uralmon van, ott panaszkodnak ellene, hogy nem respektálja a sajtószabadságot, nem tűri meg a munkásoknak talán egyetlen nyomdatermékét (Zaj a szélsőbaloldalon.) és nem engedi, hogy a szervezett munkás-közvélemény megnyilvánulhasson. (Állandó zaj.) Elnök : Csendet kérek. (Propper Sándor : Milyen kevés ésszel lehet valaki államtitkár ! — Peyer Károly : Halljunk már egy kis mozit is ! — Folytonos zaj balfelöl.) Csendet kérek ! Viezián István : T. képviselő ur, a mozi«lő-