Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. 99 különbség eliminálására törekedni. De ott van a törvény végrehajtása, az, amikor valakinek a munkaadójával támad baja. Keserves kálváriája az, még ha igaza van is a gazdasági cselédnek, amig igazához hozzájuthat. Az, hogy a szolgabiró intézkedik, azután a gazdasági albizottság és végül harmadfokon a földmivelésügyi minister, lehetetlen állapotot teremt a törvény végrehajtása körül. A gyakorlatban ismerve ennek a törvénynek a végrehajtását — mert nem egy-két esetben eljártam, most már mint nemzetgyűlési képviseiő is, a szegény, szerencsétlen érdekelt cselédek és mezőgazdasági munkások ügyében a földmivelésügyi ministeriumban — megállapíthatom, hogy épen a gyatra törvénykezés következtében nem egy-két esetben évek teltek bele, amig végre egy gazdasági cseléd igazához hozzá tudott jutni. Lehetetlenség a törvénykezésnek az a módszere, hogy a szolgabiró hatáskörébe tartozik az igazságtevés, aki nagyon sok esetben — a legtöbb esetben — ha csak egy lehetőség van, azt a panaszt-tevő gazdasági munkást, vagy cselédet megfosztja igazától. Azon az állásponton vagyok, hogy a mezőgazdasági munkásokat törvénykezési tekintetben ugyanolyan eljárásban kell részesiteni, — és igy a mezőgazdasági cselédeket is — mint az ipari munkásokat. Ennél a kérdésnél rövid akarok lenni, ennélfogva csak a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy a munkaadók és a mezőgazdasági munkások, valamint a gazdák és a gazdasági cselédek közötti jogviszony szabályozásáról a mai kornak megfelelő törvényjavaslatot terjesszen sürgősen a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a baloldalon.) Ugyancsak határozati javaslatot terjesztek elő a mezőgazdasági munkások kötelező betegségés balesetbiztositásáról szóló törvényjavaslat előterjesztése érdekében a következőkben (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a mezőgazdasági munkások betegség és baleset esetére szóló kötelező biztosításáról törvényj avaslatot terjesszen a Ház elé«. (Helyeslés a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Az engem érdeklő tárcákon már végig mentem s a tárcák tételeivel szemben megmondottam kifogásaimat. Ha kifogásaimat összegezni akarom, ugy most is azt kell mondanom, hogy az államháztartásnak nem lehet az a célja, hogy a nehéz, billiós bevételek inproduktiv célokra fordíttassanak. Nincsen semmi gyakorlati értéke annak, hogy fentartani iparkodjunk még a békebeli viszonylathoz képest is igen magas — sőt ahhoz képest megszaporodott tisztviselő-létszámunkat. Nincs semmi gyakorlati értéke annak, hogy egy tönkretett és megcsonkított ország tisztviselőkarában túltengjenek a magasállásu tisztviselők. Nincs semmi értelme annak, hogy olyan csendőrségi apparátusunk legyen, mint amilyen volt Nagy-Magyarországnak a békében. Nincs semmi értelme annak, hogy hivalkodjunk és tüntessünk kifelé fénnyel és pompával, amikor itt benn valamennyien érezzük, hogy egész gazdasági életünk a túlterhelés alatt roskadozik. Ebben a pillanatban nem nézem a kormányt politikai szempontból, — ebből a pártból még nem egy-két képviselőtársam lesz, aki politikai szempontból is kritika tárgyává teszi a kormány működését s én tökéletesen egyetértek velük — de az elmondottak is épen elég indokot szolgáltatnak arra nézve, hogy a kormány költségvetését még az általános tárgyalás alapjául se fogadjam el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Viczián István ! Viezián István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előttem szólott t. képviselő ur az «gyes ministeri tárcák költségvetését a legnagyobb részletességgel tárgyalta, olyan nagy részletességgel, hogy az talán már inkább a részletes vitához tartozott volna. (Ellenmondások a baloldalon.) Épen ezért a magam részéről szinte lehetetlen, hogy eleget tegyek annak a régi parlamenti szokásnak, hogy az ő beszédébe kapcsolódjam bele, mert ebben az esetben követnem kellene őt a részletes vita terére. Legfeljebb beszédének elején elhangzott azon kijelentéséhez fűzhetem hozzá az én beszédem megkezdését, amelyben kijelentette, hog}

7 Magyarországon nincsenek közszabadságok. (Rothenstein Mór : Ebben teljesen igaza van ! — Kabók Lajos : Viczián szerint vannak ! — Rothenstein Mór : Talán van ? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt hangoztatták az előttem szólott Szeder Ferenc képviselő úron kivül csaknem az összes felszólalt szociáldemokrata képviselő urak is. (Kabók Lajos ; Talán nem igaz ?) Egész őszintén megvallom, nekem nem volt szándékomban résztvenni a költségvetési vitában s csak azért szólalok fel, hogy válaszoljak azokra a vádakra, amelyeket ebben a kérdésben a t. szociáldemokrata képviselő urak mifelénk, a többségi párt, illetőleg a kormány felé intéztek. Mivel pedig a közszabadságoknak hiányáról a legnagyobb eloquentiával talán Rothenstein Mór képviselő ur szólott (Derültség a jobboldalon.), legcélszerübnek tartom, ha beszédemben az ő beszédének fonalát követem. (Halljuk ! Halljuk !) Rothenstein képviselő ur előadta, hogy nálunk nincsen sajtószabadság, (Kabók Lajos : Van?) nincsen egyesülési jog, (Kabók Lajos : Van?) nincsen munkaszabadság és igy tovább. Nézzük ezeket a kérdéseket egyenként. Azt mondja a képviselő ur, hogy nincsen nálunk sajtószabadság. (Rothenstein Mór : Van?) Én a t. képviselő urat ebben a kérdésben nem követem semmiféle elméleti vitába, (Zaj.) mert — amint mostani közbeszólása is mutatja — abban a kérdésben, hogy mi a sajtószabadság és ehhez képest hogy van-e vagy nincs, ahány ember, talán annyiféle felfogás van. (Kitajka Lajos : Van, vagy nincs?) Én azonban merem állítani azt, hogy ha most feltámadnának azok az őseink, akik 1848-ban olyan lelkesedéssel harcoltak és ki is vivták a sajtószabadságot, ha látnák a mai magyarországi sajtót, azt hiszem, azt mondanák, hogy nem igy gondolták a sajtószabadságot. (Rothenstein Mór : Bizony nem ugy, mint ahogy Lendvai gondolja ! — Esztergályos János : De ugy sem, mint ahogy Viczián mondja ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Ismétlem, nem kívánok ebben a kérdésben az elméleti vitának süppedékes talajára lépni. (Kabók Lajos : Vagy van sajtószabadság, vagy nincs !) Én csak konkrétumokra akarok rámutatni, mert ezek mutatják meg, hogy van-e sajtószabadság, illetőleg, hogy hogyan állunk a sajtó kérdésével. (Kitajka Lajos : Vagy van, vagy nincs ! — Lendvai István : Csak azért is van sajtószabadság !) Az egész magyar közvélemény tisztában van azzal és igen gyakran ad ennek kifejezést, hogy a magyarországi sajtó magatartása az ő izgató cikkeivel zúdította ránk a forradalmat, illetőleg ez tette lehetővé, hogy a forradalom Magyarországon elhatalmasodjék. (Ugy van ! Ugy van ! jobb)elöl. — Nagy Vince : Cenzúra volt !) T. Nemzetgyűlés ! Mert mi is történt egyes sajtóorgánumok példányaival ? . . . (Propper Sándor : Maga lefölözte a forradalmat ! -— Lendvai István : Reggel, délben, este — izgatnak !) A háború vége felé ellenségeink ellenséges repülőgépekről mint mételyt szórták frontkatonáink közé a magyar lövészárkokba az egyes sajtóorgánumok példányait, hogy azok izgató cikkeivel megmételyezzék a magyar katonák lelkét s felbontsák a hadsereg fegyelmét (Esztergályos János : Amikor már a hadihajókat átadták !) és sajnos, ez sikerült is nekik. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Megállapítom,