Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

96 'A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. Menyhért : Még a koporsót sem tudták megvenni belőle ! — Szabó Imre : A koporsószög többe kerül ! — Kiss Menyhért : Szemfedőre, gyertyára nem telt már !) Fizet azután ez a pénztár nyugdíjat is tagjainak. 628 esetben nyugdíj címén kifizetett a tagoknak 7,189.574 koronát, vagyis fejenként átlag 11.448 koronát. (Kiss Menyhért : Hallatlan !) 80 esetben természetesen haláleset-segély címén — amikor a tagok természetes halállal haltak meg — kifizettek 102.452 koronát, ami fejenként átlagban 1280 koronát tesz ki. (Kiss Menyhért : Borzasztó ! Három skatulya gyufa Î) Ilyen a Gazdasági Cselédsegély Pénztár, amellyel maga a költségvetés is ilyen mostohán bánik el, és ennyi segítség az, amelyben Magyarország milliónyi földmunkássága a kormányzat részéről a költségvetésen keresztül támogatásban részesül. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Most talán már Rothenstein is tudja, hogy ez nem a népjóléti tárca körébe tartozik !) Nem, ez a földmivelésügyi tárca körébe tartozik. (Rothenstein Mór : Én nem a minister úrról beszéltem I Azt mondtam : Ez népjólét ! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Azt mondta : Ez szép népjólét ! — 'Kiss Menyhért : Akárhova tartozik, igazán katasztrófa, hogy igy van !) A belügyi tárcánál szóvátettem, hogy a mezőgazdasági munkásokat nem engedik szervezkedni. Minden üldöztetés ellenére is van egy csoport a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében, amely mégis csak fentartja az egyesületi életet és ha egyéb tevékenységet nem is tud kifejteni, legalább arra törekszik, hogy olyan segélyezési rendszert honositson meg az egyesület kötelékében, amelyre a földmunkások támaszkodhatnak betegség, baleset vagy rokkantság eseteiben. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége nem dédelgetet intézménye a kormányzatnak, sőt minden lehetőt elkövetnek arra, hogy ennek a szövetségnek működését lehetetlenné tegyék. Ennek ellenére is, ha ennek a szövetségnek segélyezési rendszerét szembeállítjuk a kormány által törvényes alapon, intézményesen biztosított segélyezési rendszerrel, megdöbbentő különbséget kell találnunk a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében tömörült földmunkások javára. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége most építi ki mintegy egy év óta segélyezési rendszerét. 52 esetben fizetett ki özvegyi és árvasegélyt, ha a tag vagy a tag neje elhalálozott, és kifizetett összesen 62,111.500 koronát, vagyis fejenkénti átlagban 1,900.000 koronát. Aggkori és rokkantsegélyezés címén kifizetett 12 tagnak 7,357.000 koronát, ami közel egy millió koronát jelent fejenként. Rendkívüli segély címén 9,895.000 koronát fizetett ki 95 esetben, ami fejenként átlagban 104.000 koronát tesz ki. Fizetett a szövetség gyermekágyi segélyt is ; kilencvenhat esetben kifizetett 9,200.000 koronát, ami személyenként ismét 95.000 koronát jelent. Ha egyéb szempontok nem is vezetnék a kormányzatot, mint az, hogy ilyen segélyezési rendszert, amilyet a kormányzat nem tud vagy nem akar megvalósítani, egy szövetség a saját körében •megvalósít, ez is arra kellene' hogy indítsa a kormányzatot, hogy ennek a szövetségnek működését egalább is ne tegye lehetetlenné olyan vexaturákkal és üldözésekkel, amilyenekkel ennek a szövetségnek működését a kormányzat állandóan kiséri. Ennek a tárcának keretében kívánom azután röviden szóvátenni a földbirtokreform kérdését is, minthogy ez leginkább a földmivelésügyi minister úrhoz tartozik. A földbirtokreform kérdése — amint a földmivelésügyi minister ur is nemrégen kijelentette — döcögve halad előre. Hogy a földbirtokreform kérdésének megoldása ilyen döcögőssé vált, ebben nagy része van annak a magatartásnak, amelyet a kisgazdapárt, tehát az ebben a kérdésben legközvetlenebbül érdekelt politikai csoport a földbirtokreform kérdésével szemben tanúsított. Mindnyájan tudjuk, hogy a kisgazdapárt politikájának egy radikális földbirtokpolitikai reform volt a tengelye. Minthogy azonban ezt a programmját cserbenhagyta, sikerült legalább negatív támogatásával olyan földbirtokreformot törvénybeiktatni, amely Schandl államtitkár ur szerint is Európában a legmérsékeltebb földbirtokreform. (Kiss Menyhért : Mégis befejezetté akarják nyilvánítani ! — Peyer Károly : Ugy sem kapnak semmit a földigénylők !) Mondanom sem kell, hogy ez az Európában legmérsékeltebb földbirtokreform ott, ahol köztudomás szerint leginkább túlteng a nagybirtok, magát a földbirtokreform kérdését nem oldhatja meg. Ez a földbirtokreform megközelítőleg sem hozza meg a föld demokratizálását, amint ezt"különösen az eddig lefolytatott eljárások során tapasztaljuk. Mi, akik figyeljük a földbirtokreform végrehajtása során mutatkozó jelenségeket, épen ennek következtében jól látjuk, hogy valójában még csak ezután kell elkövetkeznie egy egészséges, demokratikus földbirtokreformnak. (Ugy van ! a bál- és szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Majd a harmadik nemzetgyűlés fogja megcsinálni !) Amint egész Európában sehol sem látjuk a nagybirtoknak azt a túltengését, amely nálunk van (Rothenstein Mór : Nagybirtokok kis országban !), ugy semmivel sem indokolható ezeknek a nagybirtokoknak fentartása. Akár a nemzeti, akár a termelési szempontokat nézzük, • semmivel sem indokolható, hogy az ezerholdak és a latifundiumok árnyékában millió és millió olyan ember legyen, aki egy talpalatnyi területhez sem tud hozzájutni. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ebben a pillanatban nem ismerjük a földbirtokreform végrehajtásának eredményét. Azokból az időleges jelentésekből ugyanis, amelyek a földbirtokreform kérdésével kapcsolatosan a földrendező bíróság részéről napvilágot látnak, alig tudunk valamit kihámozni. De itt a nemzetgyűlés színe előtt állapítom meg azt a tényt, hogy maga a földrendező bíróság sem tudja tüzetesen, hogy mit csinált, hogy milyen eredményt ért el a földrendezés terén, hogy mit eredményezőt közel öt éves munkája. Nem tudja számszerűen kimutatni, hogy milyen hatása van a földbirtokrendező eljárásnak a nagybirtokra, és hogy mi történt vármegyénként a földrendező eljárás során. Én meglehetősen illetékes helyre fordultam felvilágosításért — mert kíváncsi voltam a földrendező eljárás számszerű hatására — és az a meglehetősen illetékes hely sem tudott erre nézve felvilágosítást adni, hanem azt mondotta : Most készitették el a kérdőiveket, amelyeket leküldenek a községi elöljáróságokhoz s a'kitöltött és visszaérkezett ivek nyomán tudják azután megállapítani, hogy valójában mi történt a földrendező eljárás során. Csak arról tud a földrendező bíróság pontos kimutatást készíteni, hogy hány helyen indították meg a megváltási eljárást. Furcsa helyzetbe kerülne azonban a földrendező bíróság akkor, ha számszerű kimutatást kellene készítenie arról, hogy hány helyütt történt meg a birtokbahelyezés, milyen árak mellett történtek a megállapodások a földrendező eljárás során (Kiss Menyhért : És hány helyen nem történt meg a földrendezés 1) és mi történik azokkal a megállapodásokkal, amelyeket a kedvezőbb konjunktúra idején kötöttek meg a föld megváltási árára nézve. Ha egyebet nem mondhatnék, csak ezeket a tényeket sorolnám fel, akkor is épen elég tényt soroltam fel annak megállapítására, hogy a föld-