Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

A nemzetgyűlés 465» ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. 97 birtokreform kérdését megközelítőleg sem kezelték azzal a komolysággal, amelyet megérdemelt volna. Slendriánul — nem tekintve a nemzeti és szociális szempontokat — kezelték az egészet abban a reményben, hogy a földbirtokreform kérdésének ilyen elkenésével sikerül az egész kérdést nullifikálni. T. Nemzetgyűlés ! Mikor felhangzik az ellenzék oldaláról — mert látjuk, hogy egész sereg községben még mindig nem inditották meg az eljárást — az a követelés, hogy méltóztassék a törvény hatályát egy pár évvel meghosszabbítani, hogy igy mód adassék azoknak a községeknek is, a megváltási eljárás megindítására, amelyekben azt eddig még nem inditották meg, akkor Schandl államtitkár ur egyszerűen kijelenti : Nincs szükség erre a meghosszabbításra, a földbirtokreform kérdése elintéztetett. Ugyanekkor a kisgazdapárt soraiból a földbirtokreform végrehajtását sürgető államtitkárrá kinevezett képviselő ur is ugyanezt az álláspontot vallja magáénak, bár egy hírlapi nyilatkozatában ő is kijelenti, hogy nincs tudomása a íöldbirtokreform végrehajtásának számszerű hatásáról. T. Nemzetgyűlés ! Mi csak látjuk a jelenségeket, látjuk, tapasztalatok alapján, hogy körülbeiül mik történtek a földreform el járás során. Láttuk a jelentkezés körüli visszaéléseket, hogy amikor valaki nem tetszett nekik, azt a törvény 2. §-a alapján kommunistának, bolsevikinek bélyegezték és kizárták az igényjogosultak sorából. Látjuk a visszautasítottak óriási tömegét, akiknek szociális elégedetlenségét cseppet sem csillapítják le azzal, hogy kirekesztik az igényjogosultak sorából. Látjuk a középbirtokok alakítására vonatkozó törekvést, látjuk, hogy a középbirtokokat nagyrészt a Vitézi Szék delegáltjai kapták ; látjuk a Vitézi Szék birtokigénylését ; látjuk azt, hogy — amint értesültem — a Vitézi Szék már jóelőre kikötött magának egy kvantumot a földrendező eljárás során. Ezekből következtetjük azt a tényt, hogy a földreform végrehajtása csak porhintés volt a tömegek szemébe. De egyébként ott is, ahol az eljárást folytatják, egyenesen kétségbeejtő az eljárásnak ez a csigalassúsága. (Peyer Károly : Pedig most már van sürgető államtitkár !) Csak arra az egy tényre hivatkozom, hogy Békéscsabán, amely városnak képviselője vagyok, körülbelül négy évvel ezelőtt indították meg az eljárást. Mintegy öt biró kezén ment keresztül a tárgyalás. Minden évben, minden hónapban újra és ismételten tárgyalták a földrendező eljárás ügyét, de mindezideig még egy házhelyet sem osztottak ki. (Kiss Menyhért : Hallatlan !) és mindezideig egy kat. hold sem ment át az illetékesek tulajdonába. (Kiss Menyhért : Hogy lehet ez ? — Kabók Lajos : Van ilyen eset több is !) A házhelyrendezés legsürgősebb és legfontosabb feladata lett volna az egész földrendező eljárásnak. Mindenütt van lakásínség, és különösen jelentkezik ez oly városban, mint Békéscsaba, amely fejlődésnek indult épen azért, mert — sajnos — határmenti várossá lett, s ameby városnak lakossága meglehetősen szapora. Mennyire indokolt és észszerű lett volna mindent elkövetni arra nézve, hogy mielőbb hozzájuthassanak legalább a házhelyhez és kezdhessenek maguknak építkezni ugy, amint ezt az anyagi erejük megengedi. Ehelyett mi történt? Voltak olyanok, akik a földrendező eljárás megindítása alkalmával, amikor igényjogosultságukat is megállapították, megvásárolták azokat a kis építkezési anyagokat, melyeket meg tudtak vásárolni, s ezek ma is ott hevernek. Egyedüli előnyük ezeknek a kisembereknek az, hogy az a kis pénzük nem ment tönkre. Az idén már másodszor fizették be a földmérési és eljárási •díjat, mert az, amit .előzetesen hosszú évekkel ezelőtt befizettek, semmivé zsugorodott. A tény azonban az, hogy eddig még egy talpalattnyi házhelyhez sem jutottak. (Kiss Menyhért : Hallatlan ! Mit szól ehhez az OFB.?) A másik kérdés, melyet ennél a földrendező eljárásnál, illetőleg a házhelyek kérdésénél kívántam szóvátenni, ezeknek a házhelyjogosultaknak támogatása. Nehéz, milliárdos tételeket soroltam fel a költségvetésből, melyek az én elgondolásom szerint inproduktiv célokat szolgálnak. Nem lehetne-e ezekből a nehéz, milliárdos tételekből erre is fordítani valamit, vagy megkeresni a módot, hogy ezeket a házhelyhez jutott apró, törpe exisztenciákat támogassuk (Ugy van ! balfell), hogy lehetővé tegyük az apró épületeik felépítését ? Ugyanez a kívánságom egyébként a földreform során területhez jutott apró exisztenciákra vonatkozólag is, mert lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy ha már hozzájutottak ahhoz a fél, egy, vagy két "katasztrális hold területhez, akkor szárnyukra bocsássuk ezeket a törpe exisztenciákat és kitegyük őket azoknak a vexaturáknak, melyeket máris folytatnak ellenük, amikor a bíróság elé citálják őket azért, mert nem tudják a rájuk rótt terheket megfizetni. Komikusan hat, amikor idézem, hogy például Nagybajom községben az egyik uradalom holnapután tárgyaltatja le a földhöz jutott igényjogosultak ügyét, akik nem tudják megfizetni a nagy bérleti összeget, melyet azért a nyomorult szikért rájuk róttak. T. Nemzetgyűlés ! Itt kell szóvátennem azt a hadjáratot is, melyet bizonjos érdekeltség részéről a földreform gondolata ellen intéznek. Most hírlapi közlemények jelennek meg arról, hogy milyen hatása van eddig a földbirtokreformnak az egész ország közgazdasági élete szempontjából. Miután a földmivelésügyi ministeriumhoz pontos adatok futnak be arra nézve, hogy a 100 holdon aluli birtokok mennyit termelnek, szemben a 100 holdon felüli nagybirtokokkal, ezeknek az adatoknak alapján megállapítják, hogy a 100 holdon aiuli kisgazdaságok jelentékenyen kevesebbet termelnek, mint a nagybirtokok, ennélfogva tehát a földrendező eljárás során néhány év alatt több mint egy billió korona veszteség érte a magyar közgazdasági életet. T. Nemzetgj'ülés ! Én ismerem ezeknek a »hiteles« statisztikai adatoknak forrását és itt, a nemzetgyűlés színe előtt jelentem ki, hogy ezek a statisztikai adatszolgáltatások hamisak, tendenciósusak és azt a célt szolgálják, hogy a földreform gondolatát, ha eddig még nem is lehetett egészen elgáncsolni, ezekkel a számadatokkal gáncsolják el. Aki beletekintett a földrendező eljárásba, az láthatta, hogy ahol csak egy lehetőség volt rá, az uradalmak mindenütt a leghasznavehetetlenebb területeket bocsátották az állam rendelkezésére vagyonváltság címén és — sajnos — ezeket a rossz, használhatatlan földeket át is vették. A földrendező eljárás során aztán, ahol csak megvolt ennek -a lehetősége, ezeket a földeket bocsátották a törpe existenciák rendelkezésére. Ebből önként következik, hogy ha oly területet akarnak megmunkálni, mely eddig épen à rosszaságánál fogva megmunkálhatatlan volt, ha olyan földet vesznek munkába, amely eddig csak legelő vagy kopár terület volt, az a föld nem termelhet annyit, mint amennyit a jó föld termel. De én csak arra hivatkozom, hogy voltam egy vegyes felülvizsgáló bizottsággal megtekinteni ilyen területeket, ilyen, a földrendező eljárás során kiosztott apró parcellákat. Nem mondom, hogy túlságos jóakarattal nézték ezeknek a területeknek megmunkálását a vegyes bizottság tagjai, mégis kénytelenek voltak megállapítani, hogy elsőrendűen, jól munkálták és az eredmény a mellette fekvő nagybirtokkal szemben elsőrendű. Ez a helyzet földbirtokpolitikai téren és megálla14'