Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

94 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. csonka országban, akkor ennek a konzekvenciáját is le kellene vonnunk és mindenkivel szemben arra kellene törekednünk, hogy a népoktatást, a nép művelődését elősegítsük, mert csak ez lehet alapja, gerince Nagy-Magyarországnak. Ugyanilyen sovány elbánásban részesül a népjóléti minister ur tárcája is. (Kiss Menyhért : A rokkantakra nincs gondjuk !) Ennek a tárcának már nem is billiósak a kiadási tételei, hanem csak szerény 638 milliárd, ami körülbelül a fele azoknak a tételeknek, amelyeket a belügyi és honvédelmi tárca felemészt. De ebből az összegből is megtérül több mint 312 milliárd, igy tehát jelentékenyen kevésbedik a népjóléti minister ur tárcájának kiadása. Ha ennek a tárcának költségvetését figyelmesen átnézzük, a számoszlopokon keresztül is meglátjuk, hogy bizony az emberi életet, az emberi egészséget ma sem becsülik sokkal többre, mint amennyire becsülték a háború előtt. (Propper Sándor : Sőt sokkal kevesebbre !) Az állategészségügy állami feladat. Amint majd rá fogok mutatni beszédem későbbi folyamán, az emberi egészség ügye nem jelent ilyen feladatot. Ez a magyarázata annak, hogy a népjóléti tárca valójában 326 milliárd korona megterhelést jelent az országra. Ha látjuk e tárca keretében jelentkező tételeket, csak akkor tudjuk megállapítani, milyen, kevés ez az összeg. Ide tartoznak ugyanis : a közegészségügyi, egészségügyi, gyermekvédelmi, munkásbiztositási, közjótékonysági, emberbaráti intézmények ellátása, a rokkantak ellátása és egyebek.' A közegészségügyre előirányzott összeg 425 milliárd ; egészségügyi intézményeink ellátását 57 milliárd szolgálja ; gyermekvédelmi kiadásaink 106 milliárdot emésztenek fel ; közjótékonysági és emberbaráti intézményeink 5 milliárd 666 millióba kerülnek, mig a tárca egy 9 milliós tételt a nyugellátásokra tordit. Kénytelen vagyok ismételten szóvá tenni, hogy a különféle betegségek európai viszonylatban itt leginkább pusztítanak. Ha elővesszük a hivatalos statisztika adatait, akkor számszerűen megállapíthatjuk, hogy a születés állandóan csökkenő tendenciát mutat, viszont a tüdőbetegség nem mutatja ezt a csökkenő tendenciát, hanem a békebeli viszonylathoz képest állandó emelkedésben van. A grafikon megmutatja, hogy ezidőszerint is évente több mint 24.000 tüdőbeteg pusztul el ebben az országban, és a különféle betegségek összehasonlító hivatalos számoszlopai élénken bizonyítják, hogy betegségek tekintetében az elsők között futunk Európában. Mennyivel inkább kötelességünk volna minden garast megragadni azért, hogy ezeket a betegségeket leküzdjük, gazdaságpolitikái téren pedig olyan viszonyokat teremtsünk, hogy népesedés tekintetében ne az utolsó helyen kullogjunk Európában és ne a franciákkal versenyezzünk népességi szaporodás tekintetében. Amit azonban ennél a tárcánál különösen szóvá kell tennem, — mert azt látom, hogy ez kiváltkép sovány elbánásban részesül — az a rokkantak kérdése. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én nem csak egy-két alkalmat ragadtam már meg a t. Nemzetgyűlésen, hogy a rokkantkérdést itt szóvátegyem. Közösséget" érzek azokkal a szerencsétlenekkel, akik rokantakká, nyomorékokká váltak a háborúban, — annyival is inkább, mert én is ott voltam, én is végig szenvedtem a háborút, én is rokkanttá váltam a harctéren, tudom tehát, mit jelent a rokkantság azokra az emberekre nézve, akik csak két kezük munkája után tudják mindennapi kenyerüket megkeresni. Becsületbeli kötelessége lett volna régen a'nemzetgyülésnek, hogy a rokkantkérdést megoldja (Ugy pari ! a szélsőbaloldalon.) és azokat, akik az ország érdekében, az ország védelmében egészségüket, épségüket, mindenüket ott hagyták (Propper Sándor : Sürgetésben nem volt hiány ! — Kiss Menyhért : Keze-lába hiányzik és lefokozzák 70%-os rokkanta ! Ilyen disznóságot ! Itt van egy kérvény !), olyan elbánásban kellene részesiteni, hogy legalább minimális megélhetésük biztosítva legyen; becsületbeli kötelessége lett volna régen a nemzetgyűlésnek, hogy azoknak az özvegyeknek, akiknek férjük a harctéren maradt, azoknak az árváknak, akiknek apjukat a gránát vágta szét a harctéren, legalább minimális ellátásáról gondoskodjék. (Kiss Menyhért : A földreform keretén belül földet kellett volna, hogy kapjanak !) Már egy éve is van annak, hogy inditvánj-t nyújtottam be arra nézve, hogy a népjóléti minister ur sürgősen terjesszen elő törvényjavaslatot a rokkantkérdés szabályozásáról. A népjóléti minister ur ezt az indítványt magáévá tette. Amikor ismételten interpelláltam a rokkantkérdésben, akkor a népjóléti minister ur azzal érvelt, hogy nyitott ajtót döngetek, mert hiszen a rokkantkérdés szabályozására vonatkozólag a törvényjavaslatot most már rövidesen beterjeszti. Én türelemmel vártam, t. nemzetgyűlés, de most kénytelen vagyok ismét megreklamálni ezt a törvényjavaslatot. Kénytelen vagyok a rokkantakra a nemzetgyűlés figyelmét ismét felhívni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok szóvátenni ismételten, hogy a háborúnak e szerencsétlen áldozatait csak morzsákkal traktálják és kénytelen vagyok a népjóléti minister ur felé ezt a nyitott ajtót ismét megdöngetni és felhívni figyelmét erre a kérdésre : Népjóléti minister ur, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot minél sürgősebben a nemzetgyűlés elé hozni ! Mégis csak lehetetlen állapot, hogy a mai viszonyok és körülmények között 20—30—50.000 koronákkal szúrják ki ezeknek a szerencsétlen rokkantaknak, hadiárváknak, özvegyeknek és gyermekeknek szemét. Itt van például a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége, amely nem valami forradalmi testület, hanem magasrangu katonatisztek irányítják. Ez a szövetség is ide fordult memorandummal hozzánk és vezetői szinte kétségbeestek arra a gondolatra, hogy a minister ur azt a tervet meg fogja valósítani, hogy a 25 %-os rokkantakat egyszerűen törli a rokkantállományból, és ezek is azt mondják, hogy az, aki 25%-os rokkant legénységi állományú ember: havonta legalább 200.000 koronát, aki 50 %-os rokkant : havonta legalább 600.000 koronát, aki 75 %-os rokkant : havonta legalább másfél millió koronát és aki 100 %-os rokkant : havonta legalább 2 millió koronát kapjon, hogy létét tengetni tudja. Jogos, igazságos, méltányos ez a követelés, ez a kérés és a nemzetgyűlésnek erkölcsi kötelessége a rokkantak iránt, hogy ezt a kérést teljesítse. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhé't : Hányan ugrottak már a Dunába ! Még lakást sem kaptak Pesten ! Azoknak nem jár ! — Lendvai István : Majd elintézi Steinmetz Samu ! — Kiss Menyhért : Steinmetz Samunak pedig van lakása ! Hat és fél milliárdért vették meg, pedig nem ér egy milliárdot ! Volt palotája és van palotája ! — Malasits Géza : És lesz ! — Kiss Menyhért : És lesz !) Rátérek ezek után a földmivelésügyi tárcára, mint amelyet a legrészletesebben akarok birálni. A földmivelésügyi ministeri tárca 298 milliárd 510 millió koronás kiadási tétellel szerepel a költségvetésben. T. Nemzetgyűlés ! Én hajlandó vagyok ennek a tárcának keretében minden tételt megszavazni, amely valójában a mezőgazdaság előmozdítását szolgálja, mert én magam is azon az állásponton vagyok, hogy a mezőgazdaság fellendítése egyúttal részben az ország gazdasági életének talpraállitását is jelenti. Sőt tovább megyek. Mielőtt a kérdés