Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

Ä nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 85 fog használni semmit. Még kevésbé fogja hasznát venni ennek a tabellának a városi munkás, mert mig a mezőgazdasági munkásság minden nyomorúságos táplálkozása ellenére is legalább a szabad levegőn van és a hiányzó tápanyagokat legalább jó levegővel pótolhatja, addig a városi munkásság még ezeknél is rosszabb helyzetben van. Engedelmet kérek, hiába magyarázom én annak a gyári munkásnak, annak a szegény munkásnőnek, aki reggel öt órakor felkel és bemegy Soroksárról Budapestre a textilgyárba dolgozni és keres 160—180.000 koronát egy hétre, hogy a vesepecsenyének nagyobb a kalorikus értéke, mint a pacalnak, hiába fogom én azt magyarázni, hogy szilvalekváros-kenyeret ebédelni nem ér semmit, mert pótolni kell azt az elvesztett energiát, amely a munkánál elhasználódott, hiába mesélem én ezt annak, akinek gazdasági viszonyai lehetetlenné teszik, hogy kiadós élelmiszerekkel táplálkozzanak, hiába magyarázom, hogy vegye figyelembe azokat a tabellákat, amelyeket a tudós professzorok összeállítottak az emberi táplálkozás hasznára nézve. A gyakorlatban ezek a tabellák, amelyeket az intézet tudós professzorai kidolgoznak vajmi keveset fognak érni. Applikálva azt, ami a táplálkozást illeti, a lakásviszonyokra, ugyanazt látjuk itt is. Azt szupponálom, elismerem és már előre biztos vagyok abban, hogy tudós professzorok nagyszerű tanulmányokat fognak a lakáshiány kérdésének tekintetében a külföldön tenni. Egy páran, különösen a jó összeköttetéssel birok és ehhez az intézethez beosztott professzorok és fiatal tanárok ki fognak menni a világ legnívósabb munkástelepeire és meg fogják nézni azokat a gyönyörű házakat, amelyekben ott a munkások laknak. (Peidl Gyula : Bécsbe is elmennek !) Természetesen Bécsbe is elmennek és Bécstől fogva végig fogják tanulmányozni egész Európában a munkás és családi házakat és kolóniákat, majd hazajönnek és nagyszabású, kötetekre terjedő, fényképekkel ellátott munkákat irnak, amelyekben be fogják mutatni, hogy milyen nagyszerű munkásházakat tudnak csinálni Bécsben, milyen nagyszabású házakat tudnak építeni Szászországban, Bajorországban és egyik-másik külföldi államban ; meg fogják irni ezt a könyvet és mint akik jól végezték munkájukat leülnek, tovább búvárkodnak és minden marad a régiben. A lakásviszonyok továbbra is olyan mizerábilisak maradnak, mint amilyenek ma, továbbra is 18-an, 20-an fognak szorongani egy-egy lakásban Budapest külvárosaiban, az Angyalföldön, a Ferencvárosban, a Dob-utcában és ennek kapcsolt részein. A vidéken pedig — értem alatta a vidéki városokat — a lakásviszonyok még borzalmasabbak, ezek a borzalmas viszonyok továbbra is megmaradnak és e borzasztó piszok és szeny fölött lesz e

gy gyönyörű szép intézmény, amely meg fogja mondani, hogy ha pénzünk volna, hogyan kellene lakni s hogyan kellene ruházkodni. Legyen szabad felhívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra is, hogy milyen hatással van a ruházkodás az emberi fizika teljesítőképességére, Ez természetes is, rongyos ruházatú ember nagy teljesítményre képtelen. Hisz már is foglalkoznak professzorok azzal, hogy milyen hatása van a munkateljesítés szempontjából annak, hogy milyen cipőben vagy ruhában dolgozik a munkás és hogy miként van öltözködve. Amerikában, de Angliában is a ruházkodás problémájának már irodalma is van. Igen okos tanárok magyarázzák, hogy milyen óriási jelentősége van annak, ha a bányász fejtés közben nem áll vizben, hanem gummicsizma védi a lábát a viztől és hogy mennyire nagyobb a teljesítménye ebben az esetben. Mondom, ha ez az intézet fel lesz állítva, a professzorok meg fogják állapítani, hogy a magyarországi bányákban a féregbetegség még ma is pusztít, mert a bányászok nem kapnak elég tiszta vizet és a bányában összegyűlt vizet kell inniok. Meg fogják állapítani, hogy Magyarország bányászai a világ összes bányászai között a legszegényebbek és a legrongyosabbak, akik, ha vizben dolgoznak, levetik a csizmát, mert attól félnek, hogy ujat nem tudnak venni. Megállapíthatják ezek a professzorok, hogy sem a ruházkodás, sem a lábbeli nem megfelelő a munkához. Könyveket fognak irni fotográfiákkal — mint mondottam — és minden marad a régiben. Néhány évvel ezelőtt egy igen derék és valóban nag3

7

szerü szivü magyar orvos Chyzer Kornél vizsgálat tárgyává tette az alföldi gölöncsérek betegségének az okait és megállapította, hogy az ólomfesték miatt, amit munkájuk közben használnak rendkívül sok gölöncsérnek összezsugorodik keze és lába. Fényképekkel mutatta be ezeknek az alföldi gölöncséreknek fizikai állapotát, ami minden érző emberre egyszerűen megdöbbentő hatást tett. Megdöbbentő és borzalmas volt látni azokat a szegény embereket összenyomorított ujjakkal és lábakkal, amit az ólomméreg és az agyag g\ urasa és taposása közben szereztek. Minden más országban megrázta volna ez a közvéleményt és minden más országban tettek volna valamit a fazekas iparban és az ólomfestéssel foglalkozó iparban, az ólomméreg pusztító hatása ellen. Nálunk ez nagy recenzust keltett, de ki gondol nálunk arra, hogy 30—40 vagy 150 család pusztul el az Alföldön ólommérgezésben. Ki gondol azzal, hogy ezek még szerencsétlenebb utódokat hoznak a világra, akik a társadalomnak csak terhére lesznek. Chyzer Kornél ezt megírta, de különösebb hatása tanulmányának nem volt. Attól tartok, hogy mindazok a szép tervek, amelyeket ezzel az intézettel kapcsola'ban szőnek, megvalósulni egyhamar nem fognak. Hiába vizsgálja ez az intézet a tápszereket, illetőleg a tápértékeket, ameddig a magyar munkásságnak a dolgozóknak — beleérteni a tisztviselőket is — olyan silány és nyomorult lesz a táplálkozása, mint ma, ezen semmiféle tápszervizsgálat nem segit, mert a táplálkozás továbbra is alul marad a szükségleten, mert az emberek kevesebbet esznek, mint kellene. Az intézet hiába fog a lakásviszonyok tekintetében hosszú tanulmányokat végezni és külföldi utakat tenni. Ameddig Magyarországon sem az állam, sem egyesek nem gondoskodnak megfelelő lakások építéséről, addig minden ilyen tudományos megállapítás a levegőbe dobott szó. Vonatkozik ez a ruházkodásra is. Hiába fogják megállapítani, hogy a lyukas cipőbe való dolgozás káros és veszedelmes és hogy a pamutruha nem véd meg a hideg káros behatása ellen, hiába magyarázzák, hogy milyen alsóinget kell viselni annak a proletárnak,, ha egyszer annak a ruházkodásra nincs pénze. Értsék meg végre a t. túloldalon, hogy a mi munkásosztályunk Európa legjobban lerongyolódott népe; akik Németországban járlak, igazolhatják állitásom igazságát. Németország legyőzött állam, rettenetes válságokon ment keresztül pénzügyi és gazdasági téren, megszállásban is volt része egyes vidékeinek, de hetekig utazhat az ember Németországban és nem lát annyi rongyos embert, mint Budapesten, ha kiszáll valamelyik pályaudvaron, az elsó félórában. Vidéken még rosszabbak és megdöbbentőbbek az állapotok ezen a téren. Hidegben, melegben, borzasztó körülmények között micsoda silány ruhacafatokkal teleaggasztva járnak vidéken az emberek. Ilyen köz- és gazdasági állapotok mellett ez az intézet szerintem ezeken az állapotokon segíteni nem fog. Ezeken az állapotokon nagystílű, a liberalizmus szellemétől áthatott szociálpolitika segitene, és segítene a hatalmon levő osztályok