Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

82 Â nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. is áldoznia kell az egészségügy olárán, mert éneikül lehetetlen azt a nemes alapítványt célszerűen felhasználni. (Zaj a jobboldalon. — Klárik Ferenc : Kérem ne kaszinózzanak !) Nem tudok beszélni, ha azck a kevesek is, akik jtt vannak, állandóan zavarnak, (Klárik Ferenc : Menjenek ki a folyosóra I — Elnök csenget.) Akiket ez a beszéd nem érdekel, azok legyenek szivesek és menjenek ki. (SztjJ Bálint : Nem fogadunk el utasításokat ! — Zaj és mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Hát amikor önök kiabálnak ! — Reisiuger Ferenc : De ebben van valami logika !) Azt mondottam, hogy a magyar kormányt nem mentheti fel a Rockefeller-alapitvány az alól, hogy szintén teljesítse a kötelességét, (Zaj jobbfelől. — Klárik Ferene : Kit fenyeget maga ?) hogy ezt az intézetet fejlessze és kiépítse, áldozatokat köteles hozni abban a tekintetben, hogy az egészségügy terén a helyzet javuljon ; mert ami ma ezen a téren az országban fennáll, az bizony nem állitható a művelt külföld elé. Ebben a tekintetben nagyon is maradiak vagyunk. Mindenre inkább van pénz, mint arra, hogy kórházakat és olyan lakásokat építsenek, amelyek a higiénia alapfeltételeinek megfelelnek. Arra is felhivom a népjóléti minister ur figyelmét, hogy ha valami ujat létesítünk, bármilyen jó is legyen az, nem szabad meglevőt lerombolni ; mert az igazság az, — közbeszólásként maga a minister ur emiitette tegnap, — hogy azért voltak eddig is egészségügyi intézetek ebben az országban, tehát ha most ujat létesitünk is, azért nem szabad megszüntetni azokat az intézeteket, amelyek eddig beváltak. A javaslat 4. §-a pedig azt mondja, hogy a központi bakteriológiai és közegészségügyi vizsgáló állomás ennek az intézetnek életbeléptetésével megszűnik. Igaz, hogy ez csak budapesti, fővárosi intézet, de olyan intézet, amely szakemberek szerint feladatát a viszonyokhoz képest teljesítette. A szakemberek azt is tudják, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen országos intézetek csak ott fejtenek ki üdvös munkálkodást, ahol a székhelyük van. Minthogy ilyen országos intézetnek székhelye rendszerint itt Budapesten van, itt munkálkodik és nem gondol a vidékre. Igaz, hogy ez fáradságosabb munka volna, de igaz az is, hogy egészségügyi dolgokban a vidék még messze a fővárosi viszonyok mögött van és a mai viszonyok közepette elsősorban ott kellene alkalmazni az emeltyűket, hogy a helyzet javuljon, mert ott dezoláltak leginkább a viszonyok. Ha pedig csak ugy szaporítjuk az intézeteket, hogy ami jó, azt megszüntetjük, amikor most ezzel az intézettel uj alapokra kívánjuk fektetni a közegészségügyi szervezetet, akkor ezek után azt kell mondanom, hogy ennek az uj intézetnek nagyon sok munkája akadna a vidéken és ezért hagyják meg azt a bakteriológiai intézetet, amely eddig megállta a helyét. Szeretném majd hallani a minister úrtól, hogy miért kívánja megszüntetni ezt az intézetet, mert az indokolásban nem találok semminemű támaszpontot arra nézve, hogy ennek az intézetnek megszüntetése miért vált szükségessé. Ez a két intézet munkamegosztással nagyon jó működést fejthetne ki egymás mellett. Épen ezért mondom, hogy helyes volna, ha a minister ur volna olyan szíves és felvilágositana bennünket. Ha körülnézek az országban, hogy miként is áll a közegészségügy, szintén arra a következtetésre jutok, mint igen t. Barla-Szabó képviselőtársam, hogy t. i. legfontosabb a bajok megelőzése, a prevenció. A betegség gyógyítása is fontos és szükséges, de intézményeket megteremteni, intézkedni, hogy ezek a bajok, betegségek elkerülhetők legyenek," erre sokkal nagyobb szükség van ; elsősorban erre van szükség és èzért a minister ur figyelmét felhívnám arra, hogy erre a térre irányítsa azt a működést, amelyet ez az országos intézet kifejteni hivatva lesz. A javaslatból ebben a tekintetben azt látom, hogy a terv, amelyet a törvényjavaslathoz mellékeltek, négy osztályt mutat ki. Négy osztályra osztva tervezik azt a munkát, amelyet ez az intézet végezni fog. Én ehhez a négy osztályhoz, minthogy itt szakdologról, specialitásról van szó és én laikus vagyok, nem igen akarok hozzászólni, csak azt kivánom kiemelni, hogy épen a prevenció szempontjából hibáztatom azt,"hogy e négy osztály között nem találom a statisztikai osztályt. Igaz, hogy a minister ur már a bizottsági ülésen azt mondotta, hogy erről a reformiroda fog gondoskodni, de én azt mondom, hogy ha itt meg lehet nevezni és ki lehet jelölni a bakteriológiai, szerológiai, vegyvizsgálati és patohisztológiai osztályt, akkor ezek mellett ötödiknek a statisztikai osztályt is ki lehetne jelölni. Én nem biznám ezt a munkát a reformirodára, hanem külön osztályra biznám (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) már csak azért is, mert ez a statisztikai osztály teljesitené főként azt a munkát, amelynek segélyével képes lehetne ez az intézet megelőzni a bajokat, ami a legfontosabb. A tudományos alap, a statisztika az, amely megmutatja azoknak, akik ezzel a munkával foglalkoznak, hogy hol a betegség fészke. Ezt a fészket kell kiirtani, hogy a betegségek ne pusztíthassanak tovább az emberiségben. Ha ezt megtesszük, sokkal könnyebb lesz ennek az intézetnek feladata és azt hiszem, hogy ha komolyan akarja azt, hogy ezeken a bajokon segítsünk, "akkor a minister ur nem zárkózhatik el attól, hogy ezt a statisztikai osztályt ugy mint a felsorolt négy osztályt külön szervül felállítsa. Ami pl. a negyedik osztályt illeti, amelynél a patohisztológiáról van szó, — én legalább ugy tudtam — az az anyag, amelyre ennek az osztálynak szüksége van, eddig csak a kórházaknak és klinikáknak állt rendelkezésére. Talán itt sem ártana felvilágosítás arról, (Folytonos zaj a jobboldalon. — Klárik Ferenc : Halljuk már kérem ! Tessék a folyosóra menni beszélgetni ! — Szijj Bálint : Elnöki szerepet méltóztatik betölteni ! — Zaj.) hogy hogyan képzeli a minister ur, milyen utón juthat ez az osztály ahhoz az anyaghoz, amely ma törvényes utón csak a kórházaknak és klinikáknak áll rendelkezésére. Emiitettem, hogy az ország közegészségügye szomorú állapotban van ; szomorú állapotban különösen azért, mert az anyagiak nem állnak az ország rendelkezésére olyan arányban, mint amilyen arányban arra szükség volna. Ennyiben igazolva volna a népjóléti minister ur, de kérdem, hogy a háború óta miért szűnt meg pl. az iparfelügyelői intézmény, amely szintén a közegészségügyet szolgálta, ( Reisinger Ferene : Már annyira, amennyire !) amely ellenőrizte a munkahelyeket, gyárakat, műhelyeket, nyomdákat. Az iparfelügyelők jelentései nem oly rózsás szinben tüntették fel ezeket a munkahelyeket egészségügyi szempontból, hogy azt lehetne mondani, nincs már szükség erre az intézményre. Ellenkezőleg, a háború alatt és a háború után a viszonyok e tekintetben még rosszabbak lettek. A nyomdaiparban pl. a kollektiv szerződés révén munkáltatók, munkaadók — amennyiben a kollektiv szerződéshez hűek — arra is ügyelnek, hogy a nyomdákban az egészségügyi viszonyok legalább átlagban normálisak legyenek. A háború óta még ebben az iparban is nagy visszaesés konstatálható. Ez jórészt arra vezethető vissza, hogy nincs iparfelügyelő, aki ellenőrizné, hogy betartják-e azokat a feltételeket, amelyeket a törvény — sovány ez a törvény Magyarországon — etekintetben előír. De mit látunk ? Még a fővárosban is vannak nj omdák