Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
Ä nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 83 amelyek pincehelyiségben vannak elhelyezve. Ebben az iparban az ólommérgezések napirenden vannak, az ólompor nagy pusztítást végez, de egészséges helyiségekkel ezen lehet segíteni. A kollektív szerződések gondoskodnak is erről, de amikor a kollektiv szerződés végrehajtó fóruma, amely paritásos alapon áll, kimondja Ítéletét, hogy ez a helyiség nem való nyomdának, akkor nincs hatóság, amely alátámasztaná ennek a munkaadók és munkások által fentartott fórumnak Ítéletét, hanem az Ítélet ellenére is marad minden a régiben, mert ha az illető nyomda nem akar engedelmeskedni, ennek a fórumnak nincs végrehajtó ereje. Kérdem a minister urat, nem volna-e helyes, ha a népjóléti ministerium ilyen esetekben vétót mondana, mégpedig a munkások érdekében, hogy a nyomdaszemélyzet kikerülhessen abból a pincéből. Ha ilyen nyomdák, munkahelyek vannak a fővárosban, mennyivel inkább vannak ilyenek a vidéken, ahol a nyomdák lehetetlen kis helyiségekben vannak elhelyezve és hiába akarnánk az iparfelügyelőnél panaszt emelni, a háború óta már ilyen intézmény nem létezik, legalábbis nem tudok róla, mert sohasem látjuk, sohasem találkozunk egy élő iparfelügyelővel. Azelőtt, ha nem is igen találkoztunk velük, de legalább olvashattuk a jelentéseiket. Ilyen jelentések azoban — nem tudom, takarékossági szempontból vagy milyen más szempontból — már évek óta nem jelennek meg. Szükségesnek tartanám tehát a minister ur figyelmét felhívni arra, hogy mi hogyan is képzeljük a bajok elhárítását, mit kellene csinálni, hogy az igen t. minister ur és a többségi párt ne mondhassa rólunk, hogy mi okos dolgokkal, tárgyi dolgokkal sohasem jövünk, hanem minden felszólalásunk csak politika, mindent amit javaslunk, a mi nézőszögünkből mint szocialisták bírálunk el. Ennél a kérdésnél mi ki akarjuk mutatni, hogy ez nem áll, hogy mi csakis az ügyet szemelőtt tartva kívánunk útmutatást adni a minister urnák. Arra kérem, hogy objektíve bírálja felül ezeket az útmutatásokat, és ha ezt meg fogja tenni — amit mi el is várunk tőle — akkor hiszem, hogy egyetmást mégis meg fog valósítani abból, amire mi a figyelmét felhívtuk. îlyen útmutatás pl. az, hogy népegészségügyi előadásokra, iskolákra van szükség, ahol az alkoholizmus és nikotinizmus veszélyeiről oktatnák ki az ifjúmunkásokat, tanoncokat és felnőtteket is. Azt hiszem, hogyha az egész országban ilyen természetű felvilágosító előadásokat fognak tartani, akkor, ha nem is máról-holnapra, mint ahogy ilyen ügyben ez nem is lehetséges, de idővel mégis haladni fogunk ezen a téren, s akkor az egészségügyi viszonyok természetesen meg fognak javulni. Előadásokat kell tartani a helyes táplálkozás módjairól is. (Peidl Gyula : És a lehetőségéről kell gondoskodni ! — Rupert Rezső : Enélkül a baktériumok ellen való küzdelem nem sokat ér.) Ha mindazokról kellene beszélni, amik ezzel kapcsolatosak, hogy hogyan lehetséges az egészségüg3 7 et előbbrevinni, akkor természetes, hogy Peidl képviselőtársam közbeszólása teljesen megállja helyét, hiszen, ha nem lehet megélni, ha nincs munka s ha a munkát nem fizetik meg kellőképen, akkor mindazok az ideák, amelyekről mi beszélünk és tanácskozunk,. keresztülvihetők nem lehetnek. De mégis továbbfolytatom az útmutatást. Pályaválasztási tanácsadó szervet kell létesíteni ; meg kell vizsgálni azokat a gyermekeket, akik kilépnek az iskolából és valamilyen iparághoz akarnak jutni, hogy mindennapi kenyerüket előteremthessék, jövőjüket megalapozhassák. Az egészség szempontjából fontos, hogy a gyermek milyen ipart választ magának. Hogy annak a gyermeknek milyen iparhoz van kedve, hogy a testi fizikuma, szervezete ahhoz az iparhoz kielégítő-e, ezt a gyermek, de sok esetben a szülő, aki maga is azt akarja, hogy gyermeke mielőbb elhelyezést nyerjen, nem tudja elbírálni. Ezek a pályaválasztási tanácsadók volnának hivatva dönteni a felett, hogy a gyermeket melyik iparághoz kell adni. Minden nagyobb városban, de ha nem is minden városban, olyan városokban, mint Budapest, Győr, Miskolc, Szeged, Pécs, Szombathely, Debrecen, iskolákat kell felállítani, amelyekben ismertetik az üzemi balesetek által okozott sérüléseket, a foglalkozási megbetegedéseket, hogy ezen ismertetés alapján tudják, hogy mit kell pl. olyan esetekben, mint az első segélynyújtás, cselekedni s ha egy baleset hirtelen éri az egyént, az első pillanatban tudja, mitévő legyen. Ha a népjóléti minister ur ezeket figyelembe véve, azt a törvényjavaslatot, amelyet törvénnyé kivan emelni, ilyen irányban fogja irányítani az ő fenhatósága alatt álló intézettel kapcsolatosan, akkor remélhető lesz, hogy a viszonyok tényleg meg fognak változni. Pia azonban a terv az volna, hogy a közegészségügyet a minister ur centralizálni akarná azáltal, amit a 4. §-ban mond, hogy a meglevő intézetet megszünteti, mert ujat csinál és nem akarja decentralizálni a közegészségügyet, akkor azt hiszem, hogy ez hiba lesz, s az a nemes intenció, amelyet a Rockefeller-alap vezetősége Magyarországnak szánt, nem valósul meg, mert ami jót ők akartak, azt elrontják. Szükséges volna ehhez az is, hogy a különböző országokban érvényben levő törvények és rendeletek, amelyek erre vonatkoznak, összegyűjtessenek, hogy az illetékesek azokat tanulmányozzák és ebből merítsenek erőt és tudást ahhoz, hogy ezt az intézetet ugy fejleszthessék és ugy építhessék ki, ahogy ezt az ügy érdeke megkivánja. A törvényjavaslat mellékletében találom azt, hogy a minister ur egy állandóan utazó higienikusi állást is kivan kreálni. Ennek feladata az volna, hogy a vidéket beutazza, ott tapasztalatokat gyűjtsön és észlelje azokat a momentumokat, amelyeknek tudásával orvosolni lehet a bajokat. Ha jól tudom, a népjóléti ministeriumban eddig már négy közegészségügyi felügyelő van, akik szintén utaznak. Itt is felvilágosításra volna szükség a minister ur részéről, hogy ezek után két helyről fognak-e utazni : az országos közegészségügyi intézet részéről egy, a népjóléti ministerium részéről pedig négy, mert nem tudom, hogy valamelyik vidéken közöttük mikor fog sor kerülni az első összeütközésre. Azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Nem hiszem, hogy a népjóléti minister ur azért kívánna egy ilyen utazó higienikusi állást szervezni, mert négy sok ; nem tudom, hogy a népjóléti ministeriumban ezt a négy állást meg fogja-e szüntetni ugy, mint a bakteriológiai intézetet is, vagy pedig fentartja. Ha ez igy lenne, ebből a működésből valami üdvös, hasznos dolog nem lehet. Reform-irodáról is beszél a törvényjavaslat és azt mondja, hogy ez lesz hivatva statisztikai adatokat gyűjteni és a közegészségügyi intézetnek életet adni. Az én szerény véleményem az, hogy ennek a reform-irodának elsősorban a népjóléti ministeriumot kellene megreformálnia, mert a mellett a nagy apparátus mellett, amely a népjóléti minister urnák rendelkezésére áll, többet és jobbat várhatnánk, mint amit ettől a ministeriumtól eddig kaptunk. Ha ezt vesszük alapul, akkor bizony nagy reményekkel nem nézhetünk a létesitendő intézet életrekeltése elé. Épen ezért azt mondom, hogy amikor ennek a törvényjavaslatnak hiányosságait felsoroljuk, nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy rá ne mutassunk, és a minister ur figyelmét 14*