Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-450

A nemzetgyiUés 450. ülése 1925. évi október hó 20-án, kedden. 77 a dolgokban és kifogásolta azt, hogy az orvosok sern tudnak rendelkezni abban a formában, ahogy ők az orvosok szempontjából ezt helyesnek tartanák. Én ebben teljesen egyetértek az igen t. előttem felszólalt képviselőtársammal és most csak arra akarok még rámutatni, hogy a baj itt megint abban nyilvánul meg, hogy közegészségügyekben nem a járási, vagy a községi orvos rendelkezik és intézkedik önállóan, hanem az orvos a szolgabírónak van alávetve. Az orvos hiába áll elő jó tanácsokkal, amihez ő mint szakember nagyon jól ért, hiába akarja a kérdést megoldani, ha a szolgabiróval nem tudja magát megértetni, akkor akármit csinál az az orvos, mert ha a szolgabíró vétót mond, annak kell történnie, amit a szolgabiró végső fokon kijelent. Ez a baj és mindaddig, amig ez az állapot fenn fog állani, nem lehet komolyan beszélni arról, hogy az orvosok a betegségek megelőzése tekintetében ugy tudják a dolgokat intézni, ahogy ők azt orvosi szempontból jónak találják. (Esztergályos János : Minden bajnak a szolgabiró az oka !) Most már, ami magát a Rockefeller-alapítvány dolgát illeti, megint csak azt kell mondanom, — amire különben előttem szólott t. képviselőtársaim is utaltak —- hogy a magyar királyi kormány nagykegyesen, lengedezve és örülve örömének ad kifejezést afelett, hogy a Rockefeller-féle alapitvánnyal fel tudja állitani ezt az intézetet. Én is örülök ennek, de annak már nem örülök, hogy a magyar királyi kormány nem látja szükségét annak, hogy ő is hozzájáruljon ehhez valamivel, és ő is iparkodjék valamilyen összeggel hozzájárulni, hogy ezt az intézményt minél hatalmasabbá, erősebbé és megfelelőbbé épitsük ki. (Esztergályos János : Szive van a népjólétinek, csak pénze nmcs !) A közegészségügy terén nagyon sokat kell és lehet csinálni, nem is kerül nagyon sok pénzbe, csak azt kell megtenni, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy minden községben vagy minden járásban megfelelő orvos álljon rendelkezésre. A körorvosi állásokat ne szüntesse meg, másrészt pedig olyan fizetést adjanak a járásorvosoknak, amelyből azok meg tudnak élni, mert sajnos, én emlékszem ol\an esetre, hogy vidéken pályázatot irtak ki orvosi állásokra, de nem akadt pályázó, mert azt mondották, hogy nem mennek le, mert abból a fizetésből odalenn nem tudnak megélni. A kormánynak tehát gondoskodnia kell arról, hogy orvosok megfelelő díjazásban részesüljenek, amelyből gond nélkül meg tudnak élni, hogy egész munkájukat a cél érdekében áldozhassák fel és a közegészségügy szolgálatába állithassák. A Rockefeller-alapitványhoz tehát a magyar kir. kormánynak is hozzá kellene járulnia valamicskével és legalább kifelé kellene azt mutatnia, hogy elfogadta ugyan ezt az alapítványt, de maga is hozzá akarja segíteni a magyar állampolgárokat ahhoz, hogy ez az intézet tényleg elérje azt a célt, amely célból felállítják ; a kormánynak is hozzá kellene járulnia ehhez az intézetnek fentartásához, mert akkor lehetne remény arra, hogy a Rockefeller-alapítvány a jövőben is fog ilyen dolgokat adományozni. Mégegyszer hangsúlyozni kivánom, t. Nemzetgyűlés, hogy a közegészségügy megjavítását nem lehet fölülről kezdeni. Teljesen igaza van annak a t. képviselőtársamnak, aki rámutatott arra, hogy a közegészségügy kiépitésének legnagyobb akadálya az, hogy az emberek tudatlanok és sem hogy orvoshoz mennének, inkább javasasszonyokhoz és ezekhez hasonló ráolvasókhoz mennek. Ez mindaddig igy lesz, amig a lakosság kulturnivóját a kormány nem fogja emelni. Ezt az iskolákban kell kezdeni, már abba a serdülő gyermekbe kell belenevelni az egészségügyi intézkedések szükségességének tudatát, hogy neki mosdania kell, hogy tisztán kell tartania önmagát és lakását, a felnőtteknek pedig legalább télen minden vasárnap közegészségügyi előadást kellene tartani minden járásban vagy községben az odavaló orvosnak, hogj^ igy fel tudja világosítani azt az agyonsanyargatott, elnyomott falusi lakosságot és rá tudja^vezetnijarra, hogy a közegészségügy érdekében neki is mindent meg kell tennie, mert a maga életének fentartásáról van szó. Mondom tehát, ha a kormány komolyan akar védekezni a betegségek ellen, akkor elsősorban a munkásvédelmi intézkedések terén kell megtennie az első lépést : gondoskodnia kell arról, hogy a munkásvédelmi intézkedések Magyarországon is ki legyenek épitve, mint akármelyik körülöttünk levő államban ki vannak épitve. Nem szabad a magyar kormánynak sem elzárkóznia ez elől és annak az egyetlen szociális intézménynek, amely Magyarországon fennállott, a munkásbiztositópénztár autonómiáját helyre kell állítania, hogy a munkások a munkaadókkal egyetemben szolgálják a közegészségügyet és lássa ebből mindenki, hogy a közegészség megvédéséről van szó. Mondom tehát : kultúrát és munkásvédelmet, mert e nélkül nem lehet a közegészségügyet egyetlen lépéssel sem előre vinni ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Rothenstein Mór ! Rothenstein Mór : T. Nemzetgjülés ! Tekintettel az idő előrehaladottságára, kérem a t. Nemzetgyűlést, engedélyezze, hogy beszédemet holnap tarthassam meg. (Helyeslés.) • Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a házszabályok értelmében szabályszerűen előterjesztett kérelemnek helytadni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház tehát hozzájárul ahhoz, hogy Rothenstein képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. Ennek következtében a napirend tárgyalását félbeszakítom s napirendi javaslatot fogok tenni. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, folyó hó 21-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő, eddig le nem tárgyalt törvényjavaslatok és mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Van-e valakinek észrevétele a napirendi javaslat ellen ? (Nagy Vince : Kérem, személyes kérdésben fel vagyok iratkozva !) Kérdést tettem a jegyző úrhoz s a jegyző ur jelentette nekem, hogy senki sincs feljegyezve. Méltóztassék helyet foglalni s ne méltóztassék az elnöki előterjesztést zavarni ! (Nagy Vinee : Személyes kérdésben feliratkoztam !) A jegyző úrhoz kérdést tettem, mielőtt előterjesztettem napirendi javaslatomat ; a képviselő urnák egyébként módjában lesz az elnöki napirendi javaslat után felszólalni s igy a képviselő úron semmiféle jogsérelem nem esik. Nagyon kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a közbeszólásokat olyan hangnemben tartani, mintha az elnök valamiről megfeledkezett volna, vagy mintha az elnök kötelességét nem helyesen teljesítené. (Peidl Gyula : Van rá precedens ! Tapasztaltuk !) A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Kiván-e valaki a napirendhez szólni ? Perlaki György jegyző : A napirendhez nincs felirva senki ! Elnök : Van-e valakinek észrevétele a napirend ellen ? (Nincs !) Ha nincs, mint meg nem támadottat elfogadottnak jelentem ki ! Most pedig megadom a szót Nagy Vince képviselő urnák, aki személyes kérdésben kért szót. Nagy Vinee : T. Nemzetgyűlés ! Eckhardt Tibor képviselőtársam személyesen aposztrofált NAPLÓ. XXXV. 13