Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-450

78 A nemzetgyűlés 450. ülése 1925. évi október hó 20-án, kedden. mint — idézőjelben mondom — az áruló Károlyikormánynak jelenlevő tagját. Méltóztassék megengedni, hogy egész röviden feleljek a t. képviselő urnák. A képviselő ur beszéde során mindjárt két egymásután következő mondatban ellenmondásba jutott, amikor ez előtt az inszinuáeió előtt a következő kijelentést tette : ő annyira helyesli és megengedhetőnek tartja azonos gondolkozású embereknek és irányzatoknak különböző nemzeteken belül való, tehát nemzetközi összejöveteleit és kapcsolatait, hogy még azt is helyesli, azt sem tartja elitélendőnek, ha fegyveres háború esetén egymással fegyveresen szembenálló nemzeteknek kiküldöttei, tagjai összejönnek és saját nemzetük érdekében tárgyalásokat folytatnak egymással. Ugyanez után a megállapítás után — amely kissé túlzott álláspont s amelyet én nem irok alá egészen — inszinuálta ugy a Károlyi-kormányt, mint áruló kormányt. Én két dolgot ajánlok az igen t. képviselő ur figyelmébe. Az egyik az, hogy erről az úgynevezett áruló Károlyi-kormányról, illetőleg Károlyi Mihályról a túlzó nacionalista Clemenceau volt francia ministerelnök jelentette ki egy interpellációra pár évvel ezelőtt, — erre vonatkozólag egy hiteles francia képviselőházi naplót magának a kormánynak perbeli képviselője csatolt be a Károlyi-pörhöz —- hogy amikor Károlyi Mihály Svájcba a közös külügyministerium hozzájárulásával és útlevelével kimenve, semleges és az antant-diplomatákkal tárgyalásokat folytatott, nem lehetett Károlyi tárgyalás ait komolyan venni és a tárgyalásokba mélyebben belebocsátkozni, mert azon a túlzott magyar állásponton volt, hogy a területi integritásból nem enged és a magyar területi integritás alapján akart békekötésre ajánlatot tenni "az antantnak. Ne tanítson tehát ki bennünket hazafiasságra Eckhardt képviselő ur, és különösen ne akkor inszinuáljon engem, amikor én azzal léptem be ebbe a képviselőházba Debrecen város egyik kerületének mandátumával, hogy magam és volt ministertársaim ellen vád alá helyezési indítványt tettem. Nem akarom ezt a kérdési felbolygatni, de ha mások bolygatják, mindenkor rendelkezésre állok. Ezt a javaslatomat akkor a ministerelnök ur indítványára leszavazták, legalább egyelőre tehát, amig újból alkotmányosan fel nem méltóztatnak vetni ezt a kérdést, méltóztassék ezt ilyen formában elintézettnek tekinteni, főleg annak az Eckhardt képviselő urnák, aki ma néhány elvbarátjával együtt itt igazán elitélendő álláspontot foglalt el. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebből az alkalomból még valamiről fel kell világositanom Eckhardt képviselő urat, az ő Cuzavédelme kapcsán. Talán nem tud róla, —• bár tudnia kellene róla, mint intelligens, európai müvelstégü és újságokat olvasó embernek, — hogy Cuza professzor urnák és elvbarátjainak mi a mostani politikája Romániában ; de talán fiatal ember és a háború előtti szereplését nem ismeri Cuza professzor urnák. Hát hadd világosítsam fel t. képviselőtársamat arról, hogy a háború előtti Romániában az úgynevezett anya-Romániában, amelynek belpolitikai dolgaival mi nem sokat törődtünk, sem antiszemita, sem a manapság felvetett és divatossá vált kérdések soha nem jöttek szóba, azonban akkor is volt Romániának egy külön magvar kelevénye és pedig a csángó iskolák kapcsán és épen ez a Cuza professzor és elvbarátai voltak azok, akik a legféktelenebb izgatást vitték véghez abban az irányban, hogy a magyar nyelvű csángó iskolákat becsukják. Ez a Cuza professzor képviseli azt a túlzó nacionalista álláspontot Romániában, hogy a kisebbségi elnevezés és kérdés címén ők visszautasítják a világháború befejezése után megkötött békeszerződéseknek, igy a trianoni békének is, a kisebbségekre vonatkozó paktumait, az ő kormányzatuk által is elismert azt a kisebbségi megegyezést, hogy az ott kisebbségben élő nemzeteket, amilyen a magyar is, milyen bánásmódban, kell részesíteni. Azt mondja az ő mentalitásuk, hogy ez a kisebbségi kérdés belügye, szuverén ügye egy államnak és nem engedhetik meg, hogy a Népszövetségnek is beleszólása legyen a kisebbségi ügyekbe. Kisebbségként kezelik a zsidóságot, mint a magyar fajvédő párt teszi azt Magyarországon és ezzel egyszersmind lehetetlenné teszi azt, hogy az Erdélyben és a szomszédos országokban elszakított területen levő magyar anyanyelvű zsidók magyarnak vallják magukat. Az ilyen statisztikai bevallásból és kimutatásból ugyanis azzal törölik ki a román, cseh- és szerb hivatalos közegek az ottani magyar anyanyelvű zsidókat a magyarok rovatából, hogy nem tűrik meg, hogy ezek magyaroknak vallják magukat, mert hiszen Magyarországon -— és akkor Eckhardt t. képviselőtársam még a kormány padjain ült, tehát hivatalosan beszélt, — a zsidóságot mint nemzeti kisebbséget kezelik. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyes megtámadtatás visszautasításának keretében maradni, mert maga a napirend előtti felszólalási vita és viszonválasz tárgyát nem képezheti. A képviselő ur pedig most már egyenesen polémiába bocsátkozik képviselőtársával. Nagy Vince : Alkalmazkodom az igen tisztelt elnök ur figyelmeztetéséhez és (Horváth Zoltán : A szocialistáknak hogy nekiugrottak ! Akkor fel voltak háborodva, most pedig nem !) meg méltóztatnak engedni, ha a személyes megtámadtatás közvetlen terére térek rá. Vissza kell utasítanom épen az ő inszinuációját, mert én a magyar terület integritásért fegyverrel küzdöttem a harctéren és 1918-ban Svájcban az összeomlás előtt politikai cikkeket irtam svájci semleges lapokban. Én nem vagyok ugy felháborodva Eckhardt képviselőtársam felszólalásán, mint Fábián képviselőtársam és nem akarom a kormányt meginterpellálni azért, hogy miért engedi azt. Jól teszi Eckhardt képviselőtársam és a többi fajvédő, hogy ezt a fából vaskarikát ki akarják építeni. Tegyék, de gondolják meg azt a logikai helyes álláspontot, hogy egyedül egy minden tekintetben való liberalizmus, demokrácia, tehát ugy a felekezetek, mint a nemzetek terén való teljes liberalizmus az, amellyel megvédik az elszakított területeken élő magyar testvéreinket ; ahhoz is hozzájárulok, hogy a zsidókat vegyük ki, — mert hiszen mindig ezt hangoztatják, — tehát : keresztény magyar testvéreinKet. Igenis, személyes megtámadtatás keretébe tartozik az, hogy engem Rupert képviselőtársammal és szocialista képviselőtársaimmal együtt állandóan támadnak az ő lapjaik, amiért Painlevé és Herriot volt francia ministerelnök által egy, a haladó polgári pártoknak demokratikus blokkjára nem mentünk el és csak kimentettük magunkat, hogy nem megyünk el, de üdvözletünket küldtük a jelenlevőknek. Ezért a nyilatkozatért bennünket hazaárulóknak bélyegeztek meg akkor, amikor mi olyanokkal akartunk összeülni, akikkel beszélni akartunk arról, hogy miképen lehetne revideálni a magyar békeszerződést és meggátolni az elnyomást. Ez hazaárulás volt az ő szemükben, most pedig összeülnek magyar testvéreinket elnyomó nacionalista románokkal. Visszautasítom Eckhardt t. képviselőtársam kioktatását. Jó volt, hogy összeült Cuza urékkal, legalább elszakított keresztény magyar véreink láthatják azt, hogy amit a fajvédő párt irredentizmus címén űzött, az csak demagógia volt, nem védi meg magyar véreinket, még a keresztényeket