Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-450

70 A nemzetgyűlés 450. ülése 1925, felállítása nem komoly dolog a minister ur részéről, mert ha komolyan azt kivánná és azt várná, hogy ez elérje a célját, akkor neki az épitési munkát nem itt, hanem ott kellene kezdeni, ahol annak idején elődjei megkezdették és folytatták. Az anya- és csecsemővédelemrő] már tettem említést. Nincs semmiféle intézkedés arra, hogy Magyarországon a csecsemőket védelmezzék. A törvénytelen gyermekek egy részét az Állami Gyermekmenhelyen, másik részét az árvaházakban helyezik el, legnagyobb részét kihelyezik egyes családokhoz falura s a városokba és a kihelyezés után úgyszólván senkisem törődik azzal, hogy vájjon azokkal a szegény anyátlan-apátlan, árva gyeremekekkel mi történik. Legfeljebb azt teszik meg, hogy a járási vagy a kerületi orvost kötelezik arra, hogy havonta egyszer meglátogassa a gyermekeket. De ez nem elégséges. Nekem volt módomban ezeket a gyermekeket látni s láttam, hogy voltak lelkiismeretlen orvosok is, — ezt meg kell állapitanom, — akik kijöttek a házba és csak a házmestertől kérdezték meg, hogy Kovács Jancsi, aki az első emeleten a 18. szám alatt lakik, él-e vagy nem, és amikor a házmester azt mondta, hogy él, sarkon fordultak és továbbmentek, azt sem nézték meg, hogy a gyermek hogyan néz ki, mennyire van leromolva. Pedig szerintem az orvosnak kell megállapítania, hogy az a gyermek, aki ki van helyezve, kap-e olyan táplálékot, van-e annak olyan dolga, hogy nem pusztul éhen, vagy nem nyomoritják-e agyon meg nem engedett teendőkkel. Mondom, ezekről a szegény gyermekekről senki sem gondoskodik. Legfeljebb védőnőket küldenek ki, akik sportból űzik a gyermekvédelmet, de komoly gyermekvédelmi intézkedések itt Magyarországon nincsenek. Ezért tapasztaltam és konstatáltam egy vidéki kórházban a következőket. Amikor azt a kórházat meglátogattam, ott 8—10 gyermeket — 8—12 éves koruakat — láttam élet és halál között lebegni. Amikor az orvostól megkérdeztem, hogy milyen gyermekek ezek, kik ezek, hogyan kerültek ide, akkor erre azt mondta nekem az orvos : Kérem, ezek mind olyan anyátlan és apátlan gyermekek akiket az állam vagy a menhely kihelyezett egyes családokhoz s a családok agyondolgoztatták és agyonéheztették őket ; az ilyen gyermekeknek 80%-a idekerül a kórházba, — ahogyan ő mondotta nekem, — és itt hal meg, itt pusztul el az il ven gvermekek 80%-a. Ha tehát a kormány komolyan akar közegészségügyi intézkedéseket tenni, akkor itt kell a munkáját megkezdenie, mert felülről nem lehet ezt a munkát alyan formában elvégezni, ahogyan a kormány gondolja. Még csak néhány dologra kivánom az igen tisztelt kormány figyelmét felhivni. A törvényjavaslatban megvan állapítva, hogy mi lenne a feladata ennek az intézetnek. Többek között célja tisztiorvosok kiképzése, vizsgálata és egyéb ehhez hasonló dolgok, hogy a betegségek terjedését megakadályozzák. Legyen szabad itt rámutatnom arra, amire a minister ur közbeszólás formájában, egyik felszólaló t. képviselőtársam pedig beszédében utalt. Ő kimutatta azt, hogy fertőző betegség alkalmával az emberek tudatlansága folytán, bár a Tisza vize el volt tőlük tilva, mégis odamentek a Tiszához és vizet vittek belőle. Nem ismerem az esetet, de azt merem állítani, hogyha ezek az emberek a Tiszából vitték a vizet, akkor nemcsak azért vitték, mert ők ostobák voltak, és ez nemcsak az ő hibájuknak tudható be, hanem a kormánynak is, mégpedig azért, mert az én érzésem az, hogy a Tisza vize sokkal közelebb volt hozzájuk, mint az úgynevezett artézi kut, és nem volt idejük a messze lévő kúthoz elmenni, ott sorbaállni, mint évi október hó 20-án, kedden. ahogy sorba kell állani az Alföldön ilyenkor. Ezért mentek tehát a Tiszához és vitték onnan a vizet, amit nem lett volna szabad tenniök, A kormánynak tehát intézkednie kell abban a tekintetben is, bogy megfelelő kutak jó ivóvízzel álljanak rendelkezésre az országban. Ismerek az Alföldön egész csomó várost, — de az összes alföldi városokat és községeket is belevonhatom — ahol ha van is víz; az csak artézi viz, más kut nincsen. Tudjuk azt, hogy az artézi kútban jó, hideg, üditő víz nyáron úgyszólván nincsen, a viz meleg és igy az Alföldön nem is tudnak üditő italhoz jutni. Ebből származik, hogy az alkohol fogyasztása épen az Alföldön nagy mértékben van elterjedve, azért, mert az emberek nem tudnak üditő italhoz jutni. Ha pedig vannak is artézi kuta^, ezek sokkal messzebb esnek az illető lakásától, mint a vendéglő és a vendéglőben hamarább megkapják az emberek spriccerüket, félliter borukat, mintsem kutat találhatnának, mert a kútnál sorba kell állani, hogy vizet meríthessenek. A kormánynak tehát elsősorban gondoskodnia kell arról, hogy megfelelő jó, egészséges kútvíz álljon az alföldi emberek rendelkezésére, hogy ne legyenek kénytelenek az alkoholt fogyasztani, hogy ne tegyék önmagukat és családjukat tönkre. (Horváth Zoltán : Vízvezetéket kell csinálni !) Ismerek egy alföldi várost, amelynek 15.000 lakosa van. Ennek a 15.000 lakosú városnak, ha jól emlékszem, az egész községben négy vagy öt kútja van, de ugyanabban a városban legalább tiz vagy tizenöt vendéglő van. Ennek tudható be, azután az, hogy az emberek nagy mértékben fogyasztják az alkoholt abban a községben, épen azért, mert sokkal hamarabb tudnak egy pohár borhoz hozzájutni, mint egy pohár jó hideg vizhez, ami pedig sokkal egészségesebb volna az ő szempontjukból. Én tehát arra hivom fel a kormány figyelmét, hogy ebben a tekintetben is tegyen valamit és tegye lehetővé, hogy az emberek megfelelő ivóvízhez jussanak, hogy ne legyenek kénytelenek alkohol-fogyasztókká válni. Méltóztassanak megengedni, még egy néhány szót akarok elmondani az orvosokról. Az előttem felszólalt képviselő ur rámutatott az iskola-orvosi intézmény szükségességére. Én magam is nagyon szükségesnek tartom, hogy ezt az iskolaorvosi rendszert minél tökéletesebben építsék ki, de ne azt a módszert és rendszert tartsák meg, amely most érvényben van. Vannak iskolák, ahol van orvos, de az orvos csak akkor látja a tanulót, amikor a tanuló őt felkeresi, az orvosoknak pedig nem szabad és nem kellene arra várni, amig a tanuló, az iskolás fiu őt felkeresi, az orvosnak magának kell elmenni az iskolába az osztályokba és megnézni a gyermekek egészségügyi állapotát ; és ha az orvos azt tapasztalja és konstatálja, hogy a gyermekek rosszul vannak táplálva, akkor intézkednie kell, és lehetővé kell tenni, hogy az iskolás gyermeknek, aki az iskolába jár és tanul, megfelelő táplálék álljon rendelkezésére, hogy ne pusztuljon el idő előtt és hogy ne kapjon tüdővészt. Az iskolaorvosi intézmény nagyon szükséges és nagyon jó. Ha azt nagymértékben kiépítik nemcsak a fővárosban, hanem főkép a vidéki városokban és községekben, ez mindenképen helyeselhető. Azt látjuk, hogy a fővárosban és környékén valamilyen formában ki van építve ez a rendszer, vani iskolaorvos, de vidéken, a falun sehol sem látni orvosokat, legfeljebb egy évben egyszer vizsga előtt megy ki az orvos és csak akkor látja a gyermekeket, de különben semmi rendszer ebben a tekintetben nincsen. A délelőtt folyamán felszólalt t. képviselőtársam utalt arra, hogy baj az, hogy a népjóléti minister ur önállóan nem tud intézkedni ezekben