Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-450

A nemzetgyűlés 450. ülése 1925. azonban meg kell állapítani ennél a mondatnál is, hogy élesen ellentétben áll a valóságos élettel. Hol történt gondolkodás a munkalehetőségek meg­teremtéséről ? (Tass József népjóléti és munkaügyi minister: A beruházási programmban !) Beruházási programm az van, minister ur, munka azonban sajnos nincs. Csak nem méltóztatik azt állítani, t. minister ur, hogy Budapesten ennek a néhány háznak kimeszelése és a vidéki városokban a városháza vagy a községekben a községháza kime­szelése a munkanélküliség enyhítését jelenti? (Tass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem !) A miniszter ur nagyon jól tudja, hogy ebben az országban több, mint százezer ember kel fel a nélkül, hogy tudná, hogy nol fogja megkeresni aznap önmaga és családja részére a mindennapi kenyeret. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem! Ezt a számot nem tudom.) Ezt nem méltóztatik — tudni ? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ezt a számot nem ismerem!) Méltóztassék csak a statisztikát megnézni. Pehll Gyula : Ez nem is érdekli a magyar kormányt. — Ellenmondások a jobboldalon.) Ha ezen a téren nem történt meg az, aminek meg kellett volna történnie, ha nem adják meg a munka lehetőségét a dolgozó emberek részére, ha maga a kormány nem törődik azzal, hogy a munka­nélküliek testi ereje és épsége megóvassék, akkor mély tisztelettel kérdezem: szabadé ennek a tör­vényjavaslatnak indokolásában ilyent irni ? Hiszen az indokolással ellentétben van egész közegészség­ügyünk. Itt van a betegségek egész sorozata, melyet már az előttem szóló t. képviselőtársam megemlí­tett. De itt van egyetlenegy sarkpontja a legtöbb betegségnek : a lakáskérdés. Kérdezem teljes tiszte­lettel: megtette-e a kormány a lakásnyomoruság enyhítése érdekében mindazt, amit megtehetett volna ? (Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: Meg !) En ennek az ellenkezőjét állítom, mélyen tisztelt minister ur, mert mindaddig, mig azt látom, hog} r Budapesten és az ország más városaiban is ilyen rosszak a viszonyok ezen a téren, kénytelen vagyok megállapítani, — bármilyen kellemetlenül hangzik is, — hogy a kormány e tekintetben nem tette meg a kötelességét. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Amit lehetett, megtette ! Majd rátérek ) Egy alkalommal már emiitettem, hogy nagy megtiszteltetésnek fogom venni, ha a népjóléti minister ur egj^szer, előzetes bejelentés nélkül eljön velem nemcsak Budapest külső részeire, de belső területeire is, és megnézi, hogy Budapesten hogyan lakik a dolgozó nép. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Már megnéztem !) De elő­ször bejelentette a minister ur. (Vass József nép­jóléti és munkaügyi minister: Nem! — Derültség és zaj.) Ha eljön velem a minister ur és meg fogja látni Angyalföld külső részeit, Óbuda külső részeit, ha eljön velem a minister ur a Ferencváros és Józsefváros külső és belső részeire, ha eljön velem a minister ur a Dob-utca, Rombach-utca, Síp-utca, Wesselényi-utca és Király-utcába, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Oda nem megyek ! — Derültség a jobboldalon.} akkor meg fog győződni róla, hogy azt az állítását, amelyet most itt tett, revízió alá kell vennie. A minister ur azt mondotta közbeszólás alak­jában, hogy : amennyit lehetett. Legyen szabad nekem még ezzel az állítással szemben is azt mon­danom, hogy nem történt meg a kormány részéről annyi, amennyit ezen a téren lehetett volna csi­nálni. Ezt azután majd méltóztassék a pénzügy­minister úrral négyszemközt elintézni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Talán inkább intézzék el önök.) Méltóztassanak csak a költség­vetést megnézni. Az előbbi évek költségvetéseinek különböző reszortjai közül csak egyet veszek ki: évi október hó 20-án, kedden. 71 a belügyi reszortot. Méltóztassanak átböngészni otthon, magányosan, amikor nincs idegen befolyás, mely a lelkiismeretükét vezesse ; méltóztassanak évről-évre elővenni ezeket a költségvetéseket s akkor meg méltóztatnak látni, hogy a belüiyi költségvetésben számos olyan tétel van, amely àz ország adófizető polgárai részére irtózatos össze­geket és terheket jelent. Oly tételek és oly össze­gek vannak oda bevéve, amelyekre legjobb hitem és meggyőződésem szerint ebben az országban szükség nincs. Ha azokat az összegeket, melyek a belügyi költségvetés egyes tételei alatt be vannak vezetve, amelyekre én azt állítom, hogy nincs szükség, kórházakra, a közegészségügyre és lakás­ügyre fordították volna, akkor ma nem volnék abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést a minister úrral szemben vit i tárgyává tegyem. Ha a minister ur eljönne velem pl Pécsre . . . (Vass József népjó­léti- és munkaügyi minister : Voltam !) de nem volt a Makár-utca 74. szám alatt, ott, ahol egy 65%'-OS hadirokkant, aki egészségének és életének jó nagy részét otthagyta a lövészárokban, két méter mély pincehelyiségben lakik, részben pedig egy ezelőtt piszkos raktárnak használt két méter hosszú és egy méter széles helyiségben heiedmagával, öt családtag és két inas. Hiába ment Ponciustól Pilá­tusig, hiába ment a pécsi lakáshivatalhoz, sajnos, meg kell mondanom, hiába jöttem én is a népjó­léti minister úrhoz, a minister urnák nagy hatalma nem tudott és nem tud ezen a kérdésen segileni. Kérdezem : ha a kormány a maga részéről megtett volna mindent, ha a belügyi és különböző reszort­tárcákban különböző címeken felvett nagy össze­geket nem azokra a célokra, hanem lakások épí­tésére fordították volna, szabad lett volna-e meg­történnie annak, hogy egy ember, aki mindent odaadott ezért a hazáért, ugy lakjék, mint ahogy nagyon sok ember lovai nem élnek ebben az or­szágban. De mélyen t. minister ur, ha fáradságos volna Pécsre lejönnie, arra kérem, méltóztassék Kőbánya külső részeire kijönni, s akkor meg fogja látni, hogy Kőbánya határában a lóverseny tér területén épített istállók fénj^es tükörablakos szalonok azok­hoz a lakásokhoz képest, amelyekben Kőbányán téglagyári munkások és a munkának más szegény páriái élnek, és esténként, munka után lehajtják fejüket. (Vass József munkaügyi és népjóléti minis­ter,: Ez igy van!) Hátha ez így van, akkor méltóz­tassék megengedni. . (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Leromboljuk az istállókat?) Köszönöm az elismerését, azért mondom, hogy nem szabad nem igaz szót használni velem szemben, mert én sohasem állítok olyant, ami nem igaz (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Azt állí­totta, hogy a numerus clausus hatásaként százezrek pusztultak el. Ez nem igaz !) Százak és ezrek ! (Derültség a jobboldalon.J A numerus claususnak volt az a szomorú következménye, hogy az ország különböző falvaiból, községeiből kénytelenek voltak elmenni azok a zsidó orvosok, akik becsülettel végezték kötelességüket, hogy olyanok foglalják el helyüket, akik a mesterségükből is politikát csinál­nak. (Zaj a jobboldalon.j Elnök : A képviselő ur nagyon elkalandozik a tárgytól. Kérnem kell, méltóztassék szorosan ma­gához a törvényjavaslathoz szólani. Amiről a kép­vislelő ur eddig beszélt, az többnyire nem arra vonatkozik, amit a törvén} r javaslat foglal magában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Orvosokról, lakás­ügyről beszélt !) Ha erre is azt méltóztatik mondani, hogy nem felel meg a valóságnak, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Csak arra ami nem felel meg a valóságnak!) akkor méltóztassék megnézni, hogy 1919 augusztusa után mi történt a budapesti kórházakban. (ífeüberger Ferenc : Itt van a legtöbb 12*

Next

/
Thumbnails
Contents