Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-450
: . évi október hó 20-án, kedden. 72 A nemzetgyűlés 450. ülése 1921 kórház az országban !) Méltóztassék megnézni a budapesti kerületi munkásbiztositó pénztárt hogy mi történt ott ezen a téren. (Tass József népjóléti és inunkaiigyi minister : Sok szép dolog ! — Klárik Ferenc : És sok csúnya !) Én azonban az ellenkezőiéről tudok. Nagyon sok csúnya dolog történt azáltal, hogy az orvosi praxisba belevitték a kurzus politikáját. Csak rá kell mutatnom arra az ellentétre, amely a valóságos élet és az indokolás* közölt fennáll, és akkor mondhatom, hogy évtizedeken keresztül súlyos mulasztások történtek a kormányok részéről és itt nincs kivétel a kurzuspolitika és az előbbi kormányzatok közül, hiszen maga az indokolás is elismeri ezt. Az indokolás többek közt ezt mondja (olvassa): »Fodor József, a közegészségtan tanára már 1873-ban felvetette az eszmét és 1912-ben ilyen intézet létesítésére már részletes tervek is készültek.« (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Negyven év alatt csak tervek készültek !) Ez azt jelenti, hogy amig Magyarországon az 1914. előtti regi kormányzatok csak a tervek részbeni elkészítéséhez eljuthattak, negyven esztendőnek kellett elmúlnia. Méltóztassanak elismerni igazamat akkor, amikor azt mondom, hogy súlyos és bűnös mulasztások történtek. (Rotlienstein Mór: Ötven esztendőn keresztül!) Negyven esztendeig rágódtak azon, hogy felállitsák-e ezt az intézményt, hogy a közegészségügy eme kérdésével foglalkozzanak-e vagy sem ? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : A megelőző mondatban benne van, hogy közben felállították a bakterologiai vizsgáló állomást. Ott van! Tessék megnézni!) Kérem alázattal, méltóztatik-e tudni, hogy nem felelt meg a hivatásának ? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem való tehát, hogy semmi sem történt !) 1873-től 1912-ig — hogy parlamentárisán mondjam — foglalkoztatta a mindenkori kormányokat és okozott gondot a mindenkori kormányoknak egy ilyen intézet létesítése. Ez az oka annak, hogy a mag3 r ar statisztika ilyen szörnyű és borzalmas számokat mutat. Ez az okozója annak, hogy Mag3 7 arországon évtizedeken keresztül szabadon pusztíthatott a i'erlőző betegségeknek minden neme, (Klárik Ferenc: Nemzeti szerencsétlenség ez!) mert 40 esztendeig rágódtak azon a kérdésen, hogy mit csináljanak, milyen intézményt állítsanak fel, hogy a betegségeket leküzdhessék. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A járványok elleni védekezés ki van épitve !) , A járványok elleni védekezés ? Én most a minister ur beszédjével fogom ennek az ellenkezőjét igazolni. A minister ur egyik beszédében — hogy el ne felejtsem — 1925 február 17-iki beszédében, nagyszerű és szépen elmondott fejtegetéseket adott elő." Ebben a beszédében cáfolta meg a t minister ur mostani közbeszólását, amikor megállapította, hogy az ország nagyon sok falujában nincs kut, vagy ha van, nem jó az ivóvize és, ha nem jó az ivóvize, — amire az előttem szóló t. képviselőtársam is rámutatott — akkor világos és természetes, hogy ez is terjeszti a fertőző betegségeket. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tehát semmi sem történt a védekezés terén ? — Klárik Ferenc : Miért nem csináltak jó kutakat '?) Rátérve a dolognak arra a részére, hogy milyen intézkedések történnek, ha a minister ur azt állítja, hogy történtek, teljes tisztelettel kérdezem, hogy mi történt pl. a nemi betegségek megakadályozása érdekében ? Megtörtént-e, hog3 r a kormány évtizedeken keresztül okos, helyes propagandával felvilágosította az ország tudatlan népét, (Peidl Gyula : Razziáztak !) hogy mikép meneküljön a nemi betegségektől való fertőzéstől? Mondja meg nekem a t. minister ur, hogy mi történt ezen a téren, mert ne méltóztassék " velem elhitetni azt, hogy egyik-másik orvos a körúton, pl. Fekete Lajos orvos, az ő praxisával elősegítette volna a fertőző betegségek elleni védelmet. Vagy talán elégségesnek találta a minister ur azokat, amiket a munkásbiztositó pénztár akkori orvosai tettek? Hol volt és hol van az állam, amely ennek az irtózatos népbetegségnek véget akar vetni ? Történt-e Írásos propaganda, íölyt-e a kormán} 7 segítségével és támogatásával olyan" felvilágosító "munka kint, a falvak egyszerű lakosai között, hogy ők kellőkép védekezni tudjanak ? A minister ur hallgat. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Történt kérem, hogyne! De nem akarok polemizálni ! — Tessék beszélni !) ha a minister ur már haragszik, akkor valószínűleg igazat ad nekem, hogy nem történt. (Klárik Ferenc : Aki haragszik, annak nincs "igaza !) Megállapítom, hogj 7 mindezen a téren nem történt semmiféle intézményes intézkedés. Orvosokkal, magasrangu férfiakkal beszéltem, orvosprofesszorokkal, akik panaszkodtak a kormány érzéketlensége miatt. Azoktól hallottam, hogy ezen a téren nem történt semmi és azok adták nekem azt az irtózatos statisztikát, amelyeknek birtokában vagyok s amelyből megállapíthatom, hogy mindannak az ellenkezője áll a valóságos életben ezen a téren, mint amit a kormány njdlatkozataiban itten mondott. De Kérdezem, hogy a tüdőbetegség megakadályozása terén elégnek méltóztatik-e a minister urnák tartani azt, ami eddig ezen a téren történt ? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem ! — Dréhr Imre előadó : Ott van az indokolás első és második részében !) A tüdőbetegség megakadályozása terén is nagyon kevés az, ami eddig történt. Ha a minister ur velem szembeállítja a kormán} 7 eddiui ténykedéseit, akkor nekem rá kellene mutatnom a halálozások borzalmas nagy számára; ki kellene mutatnom, hogy mily szörnyű nagy a tüdővészben elpusztult emberek száma. (Klárik Ferenc : És hol vannak még az egyéb betegségek.) Legyen szabad néhány számot felolvasnom Laki Dezső dívnak, a szegedi Ferencz József egyetem statisztikai tanárának legújabban megjelent könyvéből (olvassa) : »A gümőkór-halandóság Magyarországon a XX. század elején, 1900-tói 1915-ig majdnem egy millió magyar embert pusztított el.« (Klárik Ferenc : Valóságos" csapás ! — Peidl Gyula : Nemzeti átok !) Egy millió magyar ember pusztult el anélkül, hogy ezen a téren a magyar kormányok részéről megtörtént volna a kellő védekezés. 1911-ben 65538 ember halt el tuberkulózisban. Azt mondhatnák talán itt, hogy minden országban ilyen a halálozási százalék. Megállapítom, hogy Olaszországban, Angliában, Walesben, amelynek népessége közel kétszerte múlja felül Magyarországét, a gümőkóros halálozás száma nem érte el még a felét sem a magyarországinak. Ezidőszerint mi a helyzet? Csonka-Magyaroszágon körülbelül 75.000-re tehető a nyílt tuberkulózisban és 20ü.000-re a kezdődő tuberkulózisban szenvedők száma. E szerint több, mint 75.000 szerencsétlen, dolgozó ember jár agyonroncsolt tüdővel az országban és több, mint 200.000-en szenvednek kezdődő tüdőbetegségben, mint például tüdőcsucshurutban, ahog} 7 a köznép a kezdődő tüdőbetegséget nevezi. Én tehát azt kérem ennél a törvényjavaslatnál is a kormánytól, hogy szakitson eddigi politikájával s iparkodjék a költségvetésben módot találni arra, hogy ahhoz az összeghez, amelyet a Rockefeller-alap az ország népe egészségének megóvása céljából felajánlott a kormány részére, adjon a kormány is olyan összeget, amely méltó legyen ehhez az adománj'hoz. Mert ha a kormánj 7 nem iparkodik ezt a célt követni, ha a kormány egyszerűen megnyugszik abban, hogy
