Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-450

70 A nemzetgyűlés 450. ülése 1925. évi október hó 20-án, kedden. akkor legyen szabad itt, e törvényjavaslat indokolásánál ismételten megállapítanom, hogy mi nagyon szépen tudunk beszélni, gyönyörű szóvirágokat tudunk használni, s a jámbor"külföldi, aki elolvassa ezt az indokolást és azokat a beszédeket, amelyeket mi itt a nemzetgyűlésen elmondunk, kénytelen elismerni azt, hogy a magyar politikusok, a magytr népjóléti minister ur a hangulatkeltésnek és az előadói képességnek olyan magas fokán áll, amelyhez hasonlót külföldön nem talál ; de ba az a jámbor külföldi idejön és a szép beszédekkel és szóvirágokkal szemben megnézi a valóságot, akkor megdöbbenéssel kell megállapítania, hogy mindazzal, amit ebben az országban szépen feldíszített virágos szavakban elmondana«, ellentétben áll a reális való tény. Ez jut kifejezésre ebben az indokolásban is, mélyen t. Nemzetgyűlés és mélyen t. minister ur. En talán és nagyon sokan közülünk nem szó- * lalíunk volna fel, ha ez az indokolás nem követte volna a minister ur stilisztikáját ; ha megmondta volna szárazon és nyíltan azt, hogy ebben az országban évtizeden keresztül bűnös mulasztások történtek a magyar dolgozó néppel szemben ; ha szárazan, minden felesleges virágos kifejezés helyett azt mondotta volna ez az' indokolás, hogy elismerjük, bűnös mulasztás történt ebben az országban a tudomány szabadságával szemben 1919 augusztusa óta; ha elismerte volna a minister ur, hogy e bűnös mulasztás következtében — amely évtizedeken keresztül, de különösen az utóbbi öt esztendőben jutott kifejezésre ebben az országban — százezrei pusztultak el a magyar dolgozó népnek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem lehet mondani, mert nem igaz!—Derültség a jobboldalon.) A minister ur talán még nem tapasztalta azt, hogy amit én mondok, arra sohasem illik rámondani azt, hogy nem igaz. (Tass József népjóléti és munkaügyi minister : A numerus clausus-lörvény miatt nem pusztultak el százezrek, ez világos ! — Rupert Rezső : A nagyszerű gazdasági politika miatt !) A numerus clausus miatt is elpusztultak ! Legyen szabad rögtön lefejeznem a t. minister ur mostani állítását. (Mozgás.) Megállapított tény — és ezt a minister ur sem fogja elvitatni, — hogy a kurzus alatt, tehát az alatt a politikai rendszer alatt, amelyet a minister ur támogat, amelynek érdekében szórja öt esztendőn keresztül a politikai ólomgarasokat, ez a politikai rendszer becsületes, nagytehetségű, a magyar és külföldi orvosi kar által nagyrabecsült orvosokat üldözött el az országból, fosztott meg állásuktól ('Rupert Rezső : Egyébként is i agy vércsapolás volt!) és ugyanakkor protekciós kurzusemberek seregeit szinte ... (Mozgás. — Szijj Bálint : Megakadt a hóhérbárd ! Nem sikerül a lefejezés !) azt akartam mondani, hogy beteg morfinistákat, olyan liatal embereket állítottak helyükre, akik nagyon messze vannak még attól, hogy betölthessék azt az állást, amelyet velük betöltöttek és ezeknek az állásoknak ilyen betöltése a betegek életével való játék. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Tehát a numerus clausus-törvény miatt százezrek pusztultak el? — Rupert Rezső : A kurzuspolitika nagy vércsapolás volt erre az országra ! Gazdaságilag tönkretették, a nyomort tenyésztették ! Ebbe persze százezrek élete pusztult el !) A numerus clausus alkalmazása fosztotta meg az orvosi kart nagyon sok tehetséges orvostól és nagyon sok esetben olyan embereket állítottak helyükbe, akik mesterségükkel annyira sem voltak tisztába, hogy megtudták volna állapítani a betegség nemet. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Konstatálom, hogy nem sikerült a bizonyítás ! — Rupert Rezső : Ezek professzorok lettek T) Ha professzorok nem is lettek, de alorvosok lettek a nélkül, hogy előzőleg segédorvosok lettek volna. Becsületes derék magyar orvosok esztendőkön keresztül vártak ilyen helyekre és nem tudtak odajutni. Nagyon jól tudja a minister ur, hogy kiről és kikről van szó. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Százezrekről nincs szó Î) Nono, egyezzünk meg, minister ur. (Élénk derültség a jobboldalon. — Szijj Bálint : Csak félig fejezi le ! Üssed agyon, de ne nagyon! - Zsilinszky Endre: Ez stílszerű ! Nem nyulbőr ez ! Egyezzünk meg ! — Rupert Rezső: Egyeznünk meg, hogy Achim András közegészségügyét ön elintézte ! — Zsh'kay János : Devecseren ön többet akart felakasztatni*! — Rupert Rezső : Nézze, ez olyan njülvánvaló hazugság!) Elnök : Rupert Rezső és Zsirkay János képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni ! (Zaj. — Rupert Rezső' és Zsirkay János közbe" szól.) Zsirkay János és Rupert Rezső képviselő urakat kénytelen vagyok rendreutasitani ! Esztergályos János : Megvagyok győződve arról, hogy lelkében a minister ur is érzi szavaim igazságát és tudja, hogy súlyos bűnök történtek az országban. Annál is inkább hiszem ezt, mert maga a minister ur, illetőleg az előadó ur is elismeri ezt az indokolásban. Súlyos bűnök és mulasztások történtek. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Az igazat mindig elismerem!) Az indokolásban azonban — ismétlem — megkockáztatnak olyan állításokat, amelyeknek az ellenkezőjére kénytelen vagyok rámutalni. Csak egyes mondatokat veszek ki. Azt mondja az indokolás többek közt (olvassa) : »Ugy az állammá tömörült társadalmak közjogi és közigazgatási rendjükben, mint a társadalom szabad erői mind erősebben juttatják kifejezésre az emberszeretet elvét és segítségére sietnek a gyöngének és szenvedőnek.« Mélyen t. minister ur és mélyen t. előadó ur, nem volnának kedvesek megmutatni nekem azt, hogy hol nyilvánul meg öt esztendő óta az, hogy a gyengébbeknek és szenvedőknek segítségére sietnek'? (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Egész sor kórházat állitanak a törvényhatóságok!) Méltóztassék megengedni, hogy bár azt méltóztatnak mondani, hogy egész sor kórházat alapítottak, illetőleg építettek fel az országban, ezzel szemben megállapítsam, hogy mégis százai, ezrei szenvednek a dolgozó munkásoknak Csonka-Magyarországon, akik nem kerülhetnek kórházba, vagj^ orvosi kezelés alá, mert nincs elég kórház, nincs elég orvos. Ha tehát ezt megállapíthatjuk — és nem az igazság rovására — akkor azt hiszem egy kissé mégis csak merész az az állítás, amikor az emberszeretetre hivatkozva azt méltóztatik mondani, hogy a társadalom szabad erői a gyöngék és szenvedők segítségére sietnek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ez igy van ! — Rupert Rezső : Igen, elküldik Hollandiába a kis magyar gyermekeket ! — Zaj. — Peidl Gyula : Mit ad nekik a kormány szemben azzal, hogy az államot közvetett adókból tartja fenn ! — (Elnök csenget) — Peidl Gyula : Mit ad a magyar kormány közegészségügyre ? — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : 540 milliárdot! — Peidl Gyula: Erről majd beszélünk.) Azt mondja tovább az indokolás (olvassa) : »A közhatalom és a felelősség tudatára ébredt társadalmi tényezők mindent megtesznek aziránt^ hogy az állampolgárok élete, egészsége, munka lehetősége a körülményekhez képest biztosítva legyen és azok a hátrányok, amelyek a mai társadalmi viszonyokból következnek, az önhibájukon kívül kedvezőtlen helyzetbe kerülők, a gyöngébbek számára a lehető legkisebb mérvre szoríttassanak.« Gyönyörűen hangzó szép szavak ezek, olyanok, mintha csak a népjóléti minister ur mondta volna el ezeket itt. ebben a teremben. Ezzel szemben