Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-450

A nemzetgyűlés 450. ülése ''1925. évi október hó 20-án, kedden. 69 orvos — és akkor szomorúan tapasztaltam, milyen rendkívül elmaradt és tudatlan a mi népünk. Megállapítást nyert abban az időben, hogy a kolerát a Tisza vize terjeszti. Szigorúan ki lett adva a parancs, hogy a Tiszát el kell zárni, plakátokon hirdettük, hogy a kolera fertőzés a Tisza vizétől indul ki, figyelmeztettünk mindenkit, hogy a Tiszából vizet egyáltalában ne hordjanak, mert hiszen a községnek artézi kutjai vannak. Ennek ellenére az éj sötétjében mindig odalopóztak az emberek és lopták a Tisza vizet. Amikor nem volt elegendő a rendőri kordon, jött a csendőrkordon; amikor az sem volt elég, pár század katonaságot kellett kivezényelni, hogy a lakosságot, bár látta, hogy tucatszámra fordulnak fel az emberek a kolerától, visszatartsák attól, hogy a Tisza vizét igyák felforralatlanul, teljesen ugy, amint van. Amikor pedig lezártuk a házakat mindaddig, amig nem tisztáztuk a helyzetet, hogy a ház lakói közül ki a bacillushordozó * stb, minden egyes esetben minden egyes ilyen házlezárás valóságos háziforradalmat jelentett. A halottakat 8—10 napig eltitkolták, nehogy a házbelieket vesztegzár alá vegyük. Elképzelhető, milyen könnyű ennek a rettenetes betegségnek az elterjedése ilyen körülmények közölt. Volt egy eset — tisztán emlékezem rá - amikor egy, a kolerából épen csak kilábolt ember, bár a lakosság akkor már tisztán tudta, vagy tudhatta volna, hogy a fertőzés hogyan terjed és bár ki volt adva a parancs, hogy kolerás házból származó tárgyakhoz nyúlni nem szabad, mert azok könnyen fertőzhetik az embereket, s csizmáját talpalás végett átküldte a szomszédba a suszterhez. A suszter, akinek orvosi értelemben vett műveltsége épen olyan alacsony fokon állott, mint a lábbadozó betegé, megtalpalta a csizmát és olyan kolerát kapott, hogy ő és egész családja belepusztult. T. Nemzetgyűlés ! Mindezeket, amiket elmondottam, két okból mondottam el. Először is rámutattam arra, hogy a népnek orvosi éri elemben vett felvilágosítása mityen döntő szerepet játszik egész közegészségügyi, illetőleg népegészségügyi politikánkban, másodszor pedig rá akartam mutatni épen ezért arra, hogy ennek az egész népegészségügyet irányító nagyszerű intézménynek szervezetebői nem hiányozhatik egy külön propaganda-osztály, amely irányítaná az egész országban a népszerű előadásokat és a szükséges népies szaksajtót és a filmpropagandát, ami szintén egyik legfontosabb faktora ennek a propagandának. (Igen ! Ugy van !) Necsak elbujtatott szerepe legyen, necsak közreműködjék a közegészségügyi ismeretek terjesztésében és népszerűsítésében, hanem vegye kezébe az egész propaganda irányítását, épen ugy, mint a tisztiorvos-képzést, [Helyeslés.] minthogy ez az alapja egész közegészségügyünknek. Felkérem a minister urat még arra is, hogy ha már nincs is egy külön statisztikai osztálya ennek az intézetnek, volna kegyes a minister ur odahatni, hogy ez az intézet felruháztassék bizonyos jogkörrel a Statisztikai Hivatallal szemben. Tudvalevőleg a Statisztikai Hivatal ujabb adatgyűjtést nem végez, ha külön törvény őt erre nem szoritja. Az volna a teendő, — ezt a kérdést ilyenformán kellene megoldani — hogy ahányszor ennek a közegészségügyi intézetnek ujabb adatgyűjtésre, ujabb egészségügyi adatokra van szüksége, ezeket a Statisztikai Hivatal köteles legyen szolgáltatni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Röviden előadtam mindazt, amit ezzel a szép törvényjavaslattal kapcsolatban elmondani óhajtottam. Ismétlem, én ezt a törvényjavaslatot a legnagyobb készséggel elfogadom, (általános éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos Jáuos : T. Nemzetgyűlés I Ugy érzem, e pillanatban végtelenül nehéz" helyzetben vagyok, ugyanis előttem szólott t. képviselőtársam' mint szakember szólt éhez a kérhéshez és nekem, mint nem szakembernek nehéz követnem öt azon az utón, amelyen haladva ő egész előadását megtartotta. Épen ezért méltóztassanak nekem megengedni, hogy talán ne szakszempontból szóljak a dologhoz, hanem kiragadjak a mélyen t. minister ur felszólalásából egy részt és — amennyiben alkalmam volt megfigyelni, — kiragadjak egy részt előttem szólott t. képviselőtársam beszédéből is. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden elsősorban is az általam nagyrabecsült népjóléti minister ur felszólalásával foglalkozzam. Elöljáróban meg kell állapitanom, hogy a népjóléti minister ur mai felszólalása semmihen sem különbözik eddig elhangzott felszólalásaitól. Van benne stilisztikai szépség, megvan benne a szándék világos megnyilvánitása s én koncedálom, készséggel elismerem, hogy t. minister urban jószándék is van mindazt megvalósítani, amit itt esetről-esetre elmond, különösen ebben az esetben, mert hiszen most mások segítik a minister mat. De, mélyen t. Nemzetgyűlés, elismerésem ellenére is meg kell állapitanom, hogy a mélyen tisztelt minister ur elismerő nyilatkozatában, — amelyet itt elmondott az alapitványlevővel és az alatpitvány kezelőivel szemben — megfeledkezett még valakiről. Elismeréssel nyilatkozott az alapítvány kezelőiről, akik lehetővé teszik azt, hogy a magyar orvosi kar egyes tagjai kimehetnék külföldre tudományuk szabad továbbfejlesztése végett s a magyar orvosi kar büszkeségére és dicsőségére tudománnyal telítve jöhetnek haza a külföldről, hogy ebben az országban a közegészségügyi állapotokon segítsenek. Egy férfiúról azonban meg méltóztatott feledkezni az elismerésben, minister ur, s ez Wolff Károly t. nemzetgyűlési képviselő társam (Derültség balfelöl.), és nem méltóztatik tőlem zokon venni, ha ebben a minister urat kisegítem. Elsősorban ugyanis, illetőleg talán nem elsősorban, de mégis csak meg kellett volna emlékeznie a minister urnák elismerésében Wolff Károly képviselőtársam múlt működéséről is, aki teljesen díjtalanul, ingyen, nem is államköltségen kiküldte ebből az országból százait és ezreit a törekvő, tanulnivágyó embereknek, akik kénytelenek külföldön mindazt pótolni, ami számukra ebben az országban Wolff Károly uralma lévén, lehetetlenné vált. (INagy Ymce : Ugy van ! Nagyon helyes !) Amidőn ezt a mélyen t. minister ur szives figyelmébe ajánlom, arra kérem a minister urat, hogy mulasztását pótolni kegyeskedjék. (Peidl Gyula : Hogy a kép teljes legyen!) Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam mint orvos, beszéde közben azt mondotta, hogy lássa a külföld, hogy mi méltók vagyunk a segítségre, méltók vagyunk ennek,a nagy és fenséges alapítványnak elfogadására. Én ki]elentem őszintén, nem akarok hangulatrontó lenni, de megállapítom, hogy ha előttem szólott t. képviselő társara a »méltók vagyunk« kifejezést ugy értette, hogy ez a bethleni rendszerre és arra a rendszerre vonatkozik, amely 1919 augusztusa óta tartja kezében az ország gyeplőjét, akkor kénytelen vagyok hangulatrontó knni és megállapítani, hogy ez a politikai rendszer nem méltó arra, hogy bárki a világon ilyen nagy kitüntetésben részesítse. Én, mélyen t. Nemzetgyűlés, meg is vagj'ok róla győződve, hogy azok az urak, akik a Rockefeller-alapítványt kezelik, nem is ennek a politikai rendszernek adták oda ezt az összeget, hanem adták és adják annak a méltó magyar népnek, amely évtizedeken keresztül pusztult ebben az országban a mindenkori kormányzat felületessége következtében. Mert, mélyen t. Nemzetgyűlés, ha tovább me gyek és előveszem az indokolást, amelyet úgyszólván szószerint mondott el a mélyen t. előadó ur, NÁPLÖ. XXXV. 12