Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-450

66 A nemzetgyűlés 450. ülése 1925. évi október hó 20-án, kedden. egy évtizedet meghaladó munkája eredményeként könyvelhető el. Ugyancsak óriási nagy tevékenységet fejt ki az alapítvány a bányák féregtelenitése dolgában, valamint azok ellen a nagy betegségek ellen való küzdelmekben, amelyek internacionális jellegűek, bár külön-külön minden egyes nemzetben meg van a fészkük és az illető'nemzetnek gazdasági vagy szocíálhygieniai viszonyaira vezethetők vissza. Ilyen például a venerikus bajok, a csecsemőhalandóság kérdése, ilyenek a tuberkulózis betegsége, amety betegségek és bajok közül mindegyik specifikálod ik ugyan egy-egy nemzetnek keretén belül és külön-külön okokra vezethető vissza, de mint általános világjelenség nemzetközi bajnak tekinthető. Immár több mint egy éve annak, hogy a népjóléti ministerium az alapítvány intézőségéhez fordult azzal a kérelemmel, hogy tannlmányoztassa az alapitván>

? Magyarország egészségügyi helyzetét is és azután e tanulmányozás eredményeként siessen segítségére a rendkívül súlyos anyagi gondok között vergődő magyar kormánynak, hogy olyan intézményekkel állhasson az egészségügyi nagy célok szolgálatába, amelyeket a saját erejéből külön nem tudna megvalósítani. Az alapítvány kiküldött ide hozzáértő szakembereket, akik tanulmányozták a magyar helyzetet és én, aki köz vétlen tanuja voltam ennek a munkának, amelyet az alapítvány szakemberei Magyarországon végeztek, igaz elismeréssel állapítom meg, hogy valóban fáradtságot, éjjelt, nappalt nem sajnálva tanulmányozták a magyar egészségügyi viszonyokat azokban a vonatkozásokban is, amelyekre némi önérzettel tudunk hivatkozni, -— itt különösen a magyar orvosi kar kiválóságára, valamint a magyar orvostudomány fejlettségére utalok — de azokban a vonatkozásokban is, amelyeket nem rejthettünk és nem kendőzhettünk el az idegen, a nemzetközi jellegű alapítvány vezetősége és szakférfiai elől és amelyek megbánásra, valamint némi szégyenre kell hogy indítsanak bennünket, abból az okból, hogy még mindig nem tudtunk rajtuk segíteni. Részletesen tanulmányozták ezeket a viszonyokat, és az ő jelentéseiknek és irántunk megnyilvánult egészen különös rokonszenvüknek és jóakaratuknak lett azután az eredménye olyan referátum, amelyből megszületett Amerikában az alapítvány intézősége körében a magyar egészségügyi intézmény terve, valamint a segítségnek is az az igen jelentős mérve, amelyet az alapítvány nekünk rendelkezésünkre bocsátott. Kétszáznegyvenötezer dollárt, vag}ds 1,250.000 magyar aranykoronát bocsátottak rendelkezésünkre, a székesfőváros pedig, amelyet megkerestem aziránt, hogy a közegészségügy szolgálata érdekében alkalmas telket díjtalanul bocsásson rendelkezésre, a szükséges telket tényleg díjtalanul rendelkezésre is bocsátotta Amikor nagy vonásokban vázolni kívántam egyrészt a megalapított és most lélesülés alatt álló intézménynek jelentőségét, valamint a Rockefelleralapítvány jelentőségét és irántunk megnyilvánuló rokonszenvét, két kötelességemnek kívánok eleget tenni. Az egyik az, hogy megköszönjem Budapest székesfőváros tanácsának és közönségének azt az igazán nagyértékü támogatását, amellyel az intézmény létesülését az ingyentelek átengedésével lehetővé tette. A másik pedig az, hogy a magyar nemzetgyűlés magas szine előtt kifejezzem, nemcsak a népjóléti ministernek, hanem az egész magyar királyi kormánynak és talán szabad mondanom, az egész nemzetgyűlésnek is háláját és elismerését a Rockefeller-alapítvány intézősége iránt (Éljenzés.} azzal az igazán nobilis és nemes gesztussal szemben, amellyel nemcsak segítségünkre kívántak sietni ez intézmény felállításával, hanem ezenkívül megbecsültek bennünket azzal is, hogy a keleteurópai alapítványi vezetőségnek székhetyét ide Budapestre tették át. De még külön névszerint is meg kell említenem az amerikai igazgatóságból Rüssel igazgató ur nevét, az európai igazgatóságból pedig Gunn professor, valamint Mitchell európai alapítványi titkár ur nevét, akik egészen különös szeretettel karolták fel ezt a gondolatot s ezeknek a magyar vonatkozásoknak és érdekeknek ügyét. De nem szabad említés nélkül hagynom és nagyon szívesen teszek eleget ennek a kötelességemnek, hogy meleg elismeréssel ,és hálával említsem meg az Amerikai Egyesült Államok budapesti követének, Brentano követ urnák is a nevét, (Éljenzés j aki az ügyet több, mint másfél éven keresztül a rendelkezésére álló összes eszközök igénj^bevételével a legmelegebb érdeklődéssel és szeretettel támogatta. Amikor így eleget kívánok tenni a hálának és a köszönetnek azok iránt, akik ezt a fejedelmi ajándékot a magyar egészségügynek adták, nem hagyhatom említés nélkül a saját ministeriumom ama névtelen munkásainak érdemeit sem, , — a nevüket nem kívánom említeni — akik mint az egészségügyi osztályomnak főnöke, államtitkára, valamint az ő keze alá rendelt szakférfiak — tanúságot tehetek róla — az alapítvány ide küldött szakembereinek kalauzolásával, felvilágosításával, valamint az alapítványi törvénytervezetnek előkészítésével, a végrehajtási utasításnak megesinálásával, de azonkivül magának az egész intézmény létesítésének részletkérdésével valóban beható módon szakadatlan munkával és az úgynevezett rideg hivatali kötelezettség mértékét igen messze megnaladó módon foglalkoztak, /Éljenzés.) Amikor tehát mint minister itt a törvényhozás magas szine előtt irányukban elismerő szavakat kívánok ejteni, tisztelettel kérem az igen t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék az alapítvány igazgatóságának szándékában s Magyarország felé való nemes gesztusában rejlő érdeklődést és segíteni akarást azzal honorálni, hogy ezt a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadni és, később részleteiben is megszavazni méltóztassék. (Általános, élénk helyeslés. Taps jobbfelől-J Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Alföldy Béla ! Alföldy Béla: T.* Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a legnag3^obb készséggel fogadom el, bár, őszintén megvallva, valami nagyon nem tudok neki örülni, hiszen annyira eszünkbe juttatja kétségbeejtő és szánalmas helyzetünket, szörnyű fizikai és gazdasági leromlottságunkat, annyira evidenssé teszi úgyszólván abszolútnak mondható tehetetlenségünket, amely még arra sem képesít bennünket, hogy önerőnkből felemelkedjünk a porból, amelybe a reánk nézve olyan szerencsétlenül végződött világháború és a folytonos testvérviszály döntöttek bennünket, s amelyben, sajnos, még ma is összetiporva tehetetlenül fetrengünk, várva idegen segítő kezekre, irgalmas szivü, mentő-ang3'a!okra, akik majd hónunk alá nyúlnak és talpi aálíitanak bennünket ; hogy ebben a szánalmas szituációban valami nagy örömünk nem lelik, az csak természetes. Annál nagyobb lelki megnyugvásunkra szolgál itt egy momentum, amely e törvényjavaslat olvasásánál mindannyiunkból olyan jóleső érzést vált ki, amely momentum a népek humánus érzésének, lelkületének és egész erkölcsi értékének megbirálása szempontjából igen figyelemreméltó s amety momentum, mondhatnám, az egész világpolitikára nézve meglehetősen jellemző, s ez az, hogy akadt a nagy világhatalmasságok között mégis egy, legalább" egy józanul és nagylelkűen gondolkodó nép, mely a nagy és véres mérkőzés lezajlása után nem ismer többé bosszút és gyűlöletet, hanem kész kiengesztelődést, kész megértést, kész emberszerete