Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-449
A nemzetgyűlés 449. ülése 1925. évi október hó 16-án, pénteken. 55 toltam, nem mulaszthatom el. hogy ehhez a jelentéshez is hozzá ne szóljak és ismételten véleményemet ne nyilvánítsam abban a tekintetben, hogy az a jelentés házszabályellenes, amelyet itt tárgyalni tulajdonképen nem is lehet. Régi, évtizedes gyakorlat az — és a Ház előtt fekvő mentelmi jelentések mindegyike ezt igazolja, — hogy mentelmi-bizottsági jelentéseket csak ugy adták elő itt a Házban, hogy azok egyúttal mindazt az indokolást és mindazokat a kitételeket tartalmazták, amelyeknek alapján az ügyészség az illető képviselő ellen az eljárás megindítását kérte. Most az előadó ur pótolni kivánja a jelentésben elkövetett mulasztását azzal, hogy néhány kiragadott mondatban akarja megismertetni a nemzetgyűléssel az inkriminált közleményt Ismételten hangsúlyozom, nem vagyok abban a helyzetben, még mint jogász sem, — hát még a nemzetgyűlésnek nem jogász tagjai, — hogy a büntető törvénykönyvbe ütköző deliktumot ilyen egyszeri hallás után meg tudjam állapítani. Különösen nem vagyok abban a helyzetben akkor, amikor itt írásbeli bűncselekményről van szó, ahol egész tényállás áll elő, aminek meg van az elezménye, ugy hogy csak az előzmények teljes ismerete alapján tudjuk megbírálni, vájjon azok a kitételek, amelyek a közleményben foglaltatnak, tényleg sértők-e, büntetőtörvénykönyvbe ütköznek-e vagy sem. Ezért kétrendbeli indítványt terjesztek a t nemzetgyűlés elé, minthogy az elnök ur, ugy látszik, ragaszkodik az indítványnak Írásban való benyújtásához, holott a múltban ilyesmihez nem kellett irásos indítvány és a gyakorlat is mást mutat. Az egyik indítványom az! tartalmazza (olvassa): »Indítványozom, hogy a 845. számú jelentés alapját képező Népszava-cikk egész terjedelmében olvasta ssék fel.« A másik indítványomban pedig /olvassa): »Javaslom, hogy a 845. számú jelentés vétessék le a napirendről és utasittassék vissza a mentelmibizottsághoz.« Elnök: Rupert Rezső képviselő ur kivan szólani ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is hozzájárulok az előttem szóló képviselőtársam indítványához. Nem indokolom meg ezt az állásfoglalásomat, hiszen az indokok úgyis ismeretesek, hanem miután az indítványhoz való hozzájárulásomat kijelentettem, érdemileg a cikk inkriminált részével óhajtok foglalkozni. Nevezetesen, ahogy az ismertetést hallgattam, igy első hallásra ugy láttam, hogy ebben a cikkben rágalmazásnak vagy becsületsértésnek semmiféle nyoma fenn nem forog. Hiszen elijesztő már az, hogy mindenféle túlérzékenykedésből mindenki a legkisebb, leghitványabb ügyekben is képviselők ellen eljárásokat indit és egyebet sem kell tennünk, mint ezekkel foglalkoznunk, mert a képviselők nagy részének itt van előttem Isten tudja hány ügye, tíz ilyen ügye, egyéb dolgunk sem legyen, mint ezekkel foglal- : kőzni ; a leghitványabb, legsilányabb kis ügyekkel idejönnek; ha va'aki künn a közéletben túlérzékenyen fog fel egy szót, egy megjegyzést, azért most már a képviselőket oda kell vonszolni folytonosan a bíróság elé. Ugy látszik, nagyon visszaélnek azok, akik az ilyen eljárásokat megindítják, azzal, hogy nincs esküdtszék, nincs garanciája annak, hogy a különben a bíróságok előtt általánosságban gyűlölt sajtó is védelemre találhat (Halljak! Halljak! a szélsőbaloldalon.!, mert hiszen valljuk be, hogy a bíróságok előtt a sajtó nem valami kedves, nem valami rokonszenves intézmény. Ha nézem ezt a cikket, amelyről szó van, ebben az állíttatik Hindy Zoltán ügyvéd úrról, hogy klerikális szellemű, hogy, nem tudom én, jezsuita szellemű. Én azt hiszem, hogy ez a Hindy Zoltán ur csak büszke lehet arra, hogy klerikálisnak és jezsuitaszellemünek tartják. Nem is tudom, hog3 r mi ebben a sértés. Ha én klerikális, vagy jezsuitaszellemű lennék, örömmel es büszkén vállalnám ezt. Nem tudom, hogy miért védekezik ellene. Egy ilyen katolikus talán kissé túlságba menően is katolikus ember, (fflátéffy Viktor : Abban nem lehet túlságba menni!) ezt kiviszi nyillan, megvallja. Ugy akarom érteni, hogy a nyilvánosság előtt is a mellét veri, hogy ő milyen klerikális. Tisztán megmosotyogni való, hogy azután idejön becsületsértés miatt. A másik kitétel abban a cikkben az, hogy bombavető gyilkosokat véd. Istenem, hát mint ügyvéd, mint védő odaáll, teljesíti a kötelességét, és ez a -cikk egyszerűen azt irta meg róla, amit ő ott végzett, hogy ő a kötelességét teljesítve, odaállt védeni. Ha ő olyan sértőnek tartja, hogy bombavető gyilkosokat véd, akkor ne tessék azt a védelmet vállalni; de ha egyszer vállalta, legyen arra is olyan büszke, mint "amilyen büszkének lenni köteles arra is, hogy őt klerikálisnak nevezik. Legfeljebb a bombavető gyilkos, akiről a cikkben szó van, hogy őt akarja fehérre mosni, érezhetné magát sértve, nem pedig az ügyvédje, aki, amikor tén}deg a kir. ügyészség is bombavetéssel vádolja azt a gyilkost, odaáll őt védeni. Ez nyilvánvaló esete annak, hog} T an lehet képviselőt üldözőbe venni akkor, amikor büntetendő cselekmény tényálladéka nem forog fenn. Nem engedhető meg, hogy kiadjunk egy képviselőt és kitegyük a legrosszabb esetben talán annak, hogy ó kénytelen legyen a biróság elé állani, azzal tölteni az idejét, hogy a vádiratra kifogásokat adjon be, hogj r őt nem tudom hányszor a vizsgálóbíró előtt kihallgassák, a vádianácsi tárgyalásra elmenjen, azután főtárgyalásokra járjon, amikor itt nyilván meg tudjuk állapítani, hogy ezekben a kitételekben sem a becsületsértésnek, sem a rágalmazásnak semmiféle kritériuma nem foglaltatik, i Ugy van! a szélsőbaloldalon, — Sütő József: Nyilvánvaló a zaklatás !) Elnök : Kivan még valaki szólani ? Perlaki György : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! En magára az esetre nem akarok kitérni, Hindy urnák az ügyét eléggé ismerjük; de magára erre a tárgyalásra, amelyik tegnap óta folyik, akarok megjegyzést tenni. Én végtelenül súlyos könnyelműségnek és az ország pénzével való tékozlásnak tartom azt az eljárást (Felkiáltások jobbfelől : Mi is !), amely itt a kormányzat, vagy az egységespárt részéről történik, (ér. Bethlen István ministerelnök : Na! Na!) A nélkül, hogy ismételni akarnék, megállapítom ujbói, hogy a mentelmi bizottság igen t. előadója ma reggel beismerte azt, hog3 r az az eljárás, amelyet ő folytat és követ, házszabály- és alkotmányellenes. (Rupert Rezső : Kevesebb nyomda• költségbe került volna, hà tisztességesen idehozzák !) Az után a kijelentés után megállapítottam már az előbbi felszólalásomban, hogy a mélyen t, előadó ur nyilatkozatta után azt hitte és azt hihette mindenki joggal, hogy az összes mentelmi ügyeket vissza fogják vinni. Ennek ellenére azt látjuk, hogy amint a tegnapi nap, ug}»- a mai egész nap is elmúlik a mentelmi bizottság igen t. előadójának a csökönyössége miatt. (Derültség. — Mnássy Andor előadó: Ezt most,hallom először! — Saly Endre: Jó magyar szó !) Én ezt súlyos hibának tartom és keresem a módját annak, hogy miként lehetne megállítani a t előadó urat és a t. egységespárlot ezen az utón. (Rupert Rezső : Majd megállanak egyszer ezen az utón !) Végtelenül örülök, hogy a tárgyalásoknál jelen van a t. ministerelnök ur. (Propper Sándor : Halijuk a ministerelnököt !) A ministerelnök ur állandóim hangoztatja ide benn az országban, ugyancsak NAPLÖ. XXXY.
