Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-449

56 A 'nemzetgyűlés 449. ülése 1925. évi október hó 16-án, péntehen. hangoztatja a külföldön, hogy féltékenyen őrködik az ország törvényes rendje es a magyar alkotmányosság felett. (Peidl Gyula: A diktatúrát tartja a rendnek !) Szeretném, ha a mélyen t. ministerelnök ur felállana itt és kijelentené, hogy azonositja-e magát ezzel az eljárással, amelyet itt a mentelmi bizottság t. előadója követ, Mert ha áll, amiként kötelességem hinni, hogy a ministerelnök ur féltékenyen őrködik a magyar nemzetgyűlésnek rendje, (Peidl Gyula : Na 'Na ! — PropperSándor : Miért tetszik ezt elhinni? En nem hiszem el! Bejelentem, hogy én nem hiszem el ! - Erödi-Harrach Tihamér : Tessék ezt egymás közt elintézni !), az ország törvényessége fölött, akkor a mentelmi bizottság előadójának ezt az eljárását nem helveselhéii. Ezért én javaslom, hogy a 845. számú mentelmi bizottsági jelentés adassék vissza a mentelmi bizottsághoz mindaddig, amíg a t ministerelnök ur nem nyilatkozik. (Élénk derültség jobbfelőL Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor sokáig ott fog maradni ! — Derültség.) Elnök : Kivan valaki szólani ? Propper képviselő ur kivan szólani. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legköze ebbi ülésnapon mondhassam el. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: Hozzá méltóztatnak-e járulni ahhoz, hogy Propper képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.} Kisebbség. A Ház nem járul hozzá. (Györki Imre : A tqbbség is hozzájárul, csak kényelmes es nem áll fel ! Ók is hozzájárultak.) Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A loyalitást mindenesetre megköszönöm (Derültség a szélsőbaloldalon. J és a szükséges mondanivalóimat leszek bátor előterjeszteni. Ket, vagy három nap óta konok birkózás folyik itt a kormánypárt és az ellenzék között. A kormánypárt el akarja veszejteni a parlamenti szólásszabadságnak, a birálat szabadságának utolsó foszlányait, az ellenzék pedig védelmezi az alkotmány utolsó darabkáit. (Mozgás jobbfelőL — ErödiHarrach Tihamér : Túlzás !) Hallottunk itt ma olyan ellenvetéseket a felszólalásainkkal szemben, — pl. Rubinek István képviselő úrtól — hogy mindenkit birái elé kell bocsátani. (Ugy van! jobbfelőL — Farkas István : Mikor lesznek a Somogy.-gyilkosok bíráik előtt? — Zaj.) Ez a tézis megállja a helyét normális körülmények között, de a mai világban, a jogszolgáltatás és a bíráskodás mai rendje mellett — ebben méltóztassanak ezt nekem megengedni — én ebbe nem nyugodhatok bele. Szabó Dezső keresztény magyar iró, a kezdeti kurzus egyik spiritus rektora, aki egy néhány igazságot mondott és ezért most a kurzus üldözöttje, az »Élet és irodalom« című folyóirat egyik számában megírta, hogy a magyar bírák és ügyészek túlnyomó nagyrésze egy ellenforradalmi szervezetnek tagja, és hogy ennek az ellenforradalmi szervezetnek az ügyészi és birói eskün túlmenő hűségesküt tett, amely őket az ő birói működésükben is kötelezi. Szabó Dezső keresztény és nemzeti iró eme mázsás vádjaira sem az igazságszolgáltatás, sem a törvényhozás, sem a kormányzat részéről eddig elfogadható cáfolat nem érkezett. (Rupert Rezső : Sem eljárás nem indult !) Ebben a pillanatban tehát ugy áll a helyzet a közvélemény és a világ előtt, hogy az ügyészek és bírák egy része esküvel lekötelezte magát egy ellenforradalmi szervezetnek (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ennek az eskünek alapján működnek. (Erödi-Harrach Tihamér : Képtelen állítás !) Ha tehát egy olyan magyar polgár, aki nem az uralkodó áramlat katonája vagy vezetője kerül a magyar bíróság elé, azzal a súlyos gondolattal áll odaf hogy nem független bíróság elé áll, hanem valamityen ellenforradalmi klubnak a zsűrije elé. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy normális viszonyok mellett, akkor, amikor a birói pártatlansághoz kétség nem férhet, itt ezekben a padsorokban egyetlenegy férfiút sem fognak találni, aki húzódoznék attól, hogy tetteiért a bíróság előtt feleljen. Addig azonban, amíg Szabó Dezső súlyos vádjai elfogadható módon meg nem cáfoltainak (Erodi-Harrach Tihamér: Neki kell bizonyítania!) addig, amíg ki nem mutatják, hogy Szabó Dezsőnek ez a"kijelentése, amely szerint a bírák és ügyészek túlnyomó nagyrésze esküvel kötelezett szolgája az ellenforradalmi szervezeteknek, nem áll. addig igenis legalább a nemzetgyűlési képviselőknek támaszkodniuk kell a parlamenti mentelmi jogra, hogy legalább egy kis részben védelemben legyen részük akkor, amikor a nyilvános bírálatukat végzik. Ez a dolog erdemére vonatkozik. (Erödi-Harrach Tihamér : Alaptalan lázadás ! - Peidl Gyula : Ité letek támasztják alá! — Erödi-Harrach Tihamér: Semmi tárgyi bizonyítéka nincs a bíróság meggyanusitására !) Bocsánatot kérek, nem lehet gyanúsításról szó akkor, amikor többezer példányban nvomtatott, sokszorosítva megjelent folyóirat emel ilyen vádakat a nagy nyilvánosság előtt és ugyanakkor az iró ellen eljárást nem indítottak. (Rupert Rezső : Tetszett volna eljárást indítani ! Egypár tanácsról van szó ! — Erödi-Harrach Tihamér: Nem pár tanácsról, hímem az egész bíróságról! Azt mondotta a képviselő ur, hogy a bíróság legnagjrobb része ') Elnök : Csendet kérek ! (Rupert Rezső : Csak idézte Szabó Dez őt !) Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csei dben maradni. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert Rezső képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Rupert Rezső : Csak idézte Szabó Dezsőt !) Rupert Rezső képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: A gyanúsítás vádját a leghatározottabban visszautasítom. Ezt nem én mondottam, hanem Szabó Dezső keresztény nemzeti iró mondotta a legnagyobb nyilvánosság előtt anélkül hogy Szabó Dezsőt ezért a biróság felelősségre vonta volna. Méltózta'.ott volna*gondoskodni arról, hogy őt a törvény elé állítsák, hogy állításait bizonyítsa, vagy pedig a biróság állapítsa meg, hogy ez a borzalmasan súlyos és példátlan vád nem igaz. Amíg azonban ez nem történik meg, igaznak kell vennünk, amit Szabó Dezső irt. (Gróf Bethlen István miniszterelnök : Dehogy kell ! Akkor azonosítsák magukat es akkor önöket fogjuk a biróság elé állítani !) Sajnálom, nem értettem és igy nem tudok reflektálni a miniszterelnök ur közbeszólására. (Erödi-Harrach Tihamér : Azt mondotta, hogy nem hihető ilyen állítás ! Mindnyájunknak ez a meggyőződése ! — Peidl Gyula : Minden hihető Magyarországon !) Nem lehet egy tagadó közbeszólással ezt a súlyos kérdést elintézni. Ha nem hihető, ott van a biróság, ott van az ügyészség, amely igazságűgyminiszteri utasításra köteles vádat emelni az ilyen súlyos vádak hangoztatói ellen. Méltóztatott volna ezt megcselekedni, és akkor ez a félelem, ez a jogos előítélet nem állana fenn a magyar bírósággal szemben. Akkor nem volna szükség arra, hogy más védelmet keressen az, aki a birósággal összeütközésbe jut' Mondom, ez a kérdés tisztázva nincs. Ma a hetyzet az, hogy ugy látja a közvélemény, hogy Szabó Dezső cikke az »Élet és Irodalom« egyik számában megfelel a valóságnak, tthát ha valaki a biróság elé kerül és a biróság világfelfogásáva] ellenkező felfogást vall, politikailag vagy világnéze-