Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-449

A nemzetgyűlés 449. ülése 1925. évi október hó 16-án, pénteken. 51 alapon kérik Vanczák Jánost a biróságnak kiszol­gáltatni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Perlaki György jegyző : Várnai Dániel ! Elnök : A szó a képviselő urat megilleti ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Rubinek István t. képviselőtársunk nagyon elcsodálkozott azon az energián, — ő mondotta itt a mentelmi ügyekkel kapcsolatban, — amellyel mi oly nagyon védelmezzük Vanczák Jánost. Ki kell jelentenem, hogy mi nem személyeket védünk, hanem véd­jük, — mert kötelesek vagyunk védeni — a men­telmi jogot. (Propper Sándor : Majd bemutatunk még néhány példát !) Abban igaza van a képvi­selő urnák, hogy a mentelmi jog sem lehet a visz­szaélések vagy erőszakosságok takarója és ments­vára, azonban meg kell védenünk egy képviselő­nek azt a jogát, hogy élhessen mentelmi jogával, hogy ennek a jogának bástyája mögül végezhesse azt a közéleti tisztító munkát, amely kötelessége. Épen ebből a szempontból semmiképen sem ér­demli meg Vanczák János, hogy őt Rubinek t. képviselő ur strohmannak nevezze. Egyszerűen mulatságos Vanczák Jánosnak ez a megbélyeg­zésül szánt jelzője. (Esztergályos János : Nem ért hozzá 1 — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Várnai Dániel : Képtelenség valakit, aki a felelősséget ebben a lapban megjelent minden cikkért minden fórum előtt vállalja, ezért a fele­lősségérzetéért strohmannak bélyegezni. Nagyon rosszul esik Rubinek t. képviselő urnák, hogy ezek a perek nem mennek a gyorsított eljárás szabályai szerint. (Felkiáltások a jobbolda­lon : Nem ezt mondotta !) Ezt meg tudom érteni, de méltóztassék ebben a szerinte kellemetlen las­súságban, azt az önkéntelen védekező gesztust is felfedezni, amellyel a Népszava ellen megindított óriási perhullám ellen akar védekezni. A konkrét esetben nekem is meg kell monda­nom, amit az előttem szóló Propper képviselő­társam mondott, hogy én az előadó urnák rapszo­dikusan előadott részleteiből nem tudom magát a tényállást megismerni. De akárhol, akármilyen körülmények között kerüljön is szemben a törvény­hozás egyik tagjával Garai Manó, én semmikép sem tudnám kiszolgáltatni egy többszörösen bün­tetett ember számára a törvényhozás bármelyik tagját sem. Való, igaz és teljes joggal állították tegnap is az itt felszólalók, hogy a jelentés pongyola, a jelentésből nem tudjuk megismerni, hogy tulaj­donképen mi történt és miért akarják javasolni a képviselők kiadatását ? (Rupert Rezső : A leg­lényegesebb rész hiányzik, annyira pongyola ! — Zaj.) Amint a mentelmi bizottság jogot és lehető­séget ad arra — máskép nem is tehet, — hogy a bizottság tagjai előtt minden részlet teljesen fel­derítve "álljon, ugy megkövetelheti ezt a plénum is és kötelessége is megkövetelni, hogy az ügy minden részletét ismerjük akkor, amikor a tör­vényhozás valamelyik tagjának mentelmi jogát akarják felfüggeszteni. Nagyon óva intem a nem­zetgyűlést és figyelmeztetem arra, hogy igen óvatosan és igen messzemenő jogi konzekvenciá­kat mérlegelve döntsön akkor, amikor mentelmi jog felfüggesztéséről van szó. A jelen esetben is csak azt mondhatom hogy, miután a Népszava maga elé a közélet megtisztí­tásának munkáját tűzte ki, a törvényhozás ne akarja megfogni ezt a kezet ebben a becsületes munkában, mert a törvényhozás ezzel magához méltatlan dolgot cselekednék. Én vallom azt, amit az előttem szóló t. kép­viselőtársam mondott, hogy t. i. amig az ügyet minden részletében felderítve nem ismerjük, nincs módunkban, hogy lelkiismeretünk szerint dönt­hessünk. Ennélfogva hozzájárulok ahhoz a propo­ziciöhoz, hogy az ügyet utaljuk vissza a mentelmi bizottsághoz részletesebb és az ügyeket jobban megismertető jelentéstétel végett. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? ( Kiss Meny­hért szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Azért kivá­nok felszólalni, mert egy olyan közismert zsaroló ujságiró prototípusa keresi becsületét egy képviselő­társunkkal szemben, akinek működése huszonöt év óta közismert a magyar zsurnalisztikában és­szinte minden képviselőre nézve kötelezővé teszi, hogy ezzel az emberrel szemben a nemzetgyűlési képviselő feltétlenül védelmére siessen. Aki foglal­kozott a sajtóval, a közélettel, bejárt a szerkesztő­ségekbe, annak nem kell megmagyarázni, hogy ki az a Garai Manó ? Neki más nevet is adtak,amely közbeszólás formájában számtalanszor elhangzott. (Fábián Béla : Házat is építtetett ! »Zsaroltalak»­nak hivják!) Tényleg ennek a működésnek ered­ménye volt az a ház, amelyet a mögöttem ülő kép­viselőtársam emiitett s ebben a szóban benne van az a humor és az a megbélyegzés, amely egész működését jellemzi. Ilyen esetekben — az előbbi Krausz-esetben is, amikor egy többgyermekes, gyermekágyas családot dob ki az utcára Krausz ur és azután oly jelenségek fordultak elő a kidobásnál, amelyeket az előadó ur részéről ismertetett cikk felolvasásával mindnyájan láttunk — valósággal döbbenetes jelenség és képtelenség, hogy a nemzetgyűlés ne lássa a politikai zaklatás esetét és ne keljen a nem­zetgyűlési képviselő védelmére. Nemes képviselőtársam utalt arra, hogy most más világ járja és ne csodálkozzunk azon, hogy az uj nemzetgyűlés a régi parlamentnek azt a szokását nem vette át, hogy a mentelmi ügyek vitájába ne vigyen be pártszempontokat. Azzal, hogy párt­szempontokat visznek bele a mélyen t. képviselő urak ezeknek az ügyeknek bírálatába, nem az igazságot szolgálják, nem emelik a politikai élet szinvonalat, nem szolgálják a politikai küzdelmek tisztaságát és a nagy célkitűzéseket, hanem ellen­kezőleg a nagyközönség előtt ugy látszik, mintha örvendenének annak, ha minden jelentéktelen kroki és szines írás, ilyen jelentéktelen irka-firkak miatt, amelyeknek távolról sincs becsületbevágó hátterük, megragadhatják az alkalmat, hogy egy képviselőt átadjanak a biróságnak. Számtalanszor álltam a bíróság előtt és mél­tóztassanak elhinni, nem oly nagy élvezet az, mert sok kiadásba, pénzbe kerül valakinek az, ha bíróság elé áll, még ha elégtételt szerez is magának. Sok fáradságba, sok pénzbe kerül ez és a képviselőt tulaj donképen megakasztja hivatásá­nak teljesítésében, mert elvonja a parlamenti tárgyalóteremtől, odakényszeriti a biróság elé és így "feltétlenül meg lehet állapítani a politikai zaklatás esetét. Nagyon csodálkozom, hogy Rubi­nek képviselőtársam itt az előbb hosszú fejtege­tésbe bocsátkozott s Vanczák Jánost azért akarta kellemetlen színben beállítani, mert olyan cik­kekért is vállalja a felelősséget, amelyeket nem ő irt. Aki szerkesztőségben volt, vagy zsurnaliszti­kával foglalkozott, nagyon jól tudja, hogy amikor megindul az eljárás, itt Budapesten, pl. a rendőrség mindig megtartja a megelőző vizsgálatot. A leg­utóbbi alkalommal, amikor nyomdász-sztrájk volt és a nyomdászok egyrésze a keresztény ellenzéki lapokat kiszedte, mi kilencen képviselők egy plaká­tot bocsátottunk ki, amelyet aláirtunk, s amely miatt eljárás indult meg. Ugy ennél az eljárásnál, mint minden egyes esetben, mielőtt a biróság elé kerülne az ügy, a rendőrség vizsgálatot tart. A rendőrség a "nyomdától beköveteli a kéziratot,

Next

/
Thumbnails
Contents