Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-449

52 A nemzetgyűlés 449. ülése 19,25. s igy meg tudja állapítani, hogy kitől származik a kézirat, ki annak a szerzője. Nem felel meg tehát a valóságnak az az állítás, hogy Vanczák János per sundam-bundam minden cikkért vál­lalná a felelősséget azzal a célzattal, hogy ezáltal megakadályozza az ügyészséget és bíróságot abban, hogy megtalálja és megbüntesse az igazi szerzőt. "A szerzőt — a mi praxisunkban mindig ugy volt, — a rendőrség a bűnvádi eljárás meginditá- . sakor mindig meg tudta állapítani a kéziratból és az iratokat már a szerző megnevezésével küldte meg az ügyészségnek. Nagyon csodálkozom, hogy Vanczák "Jánosról Rubinek képviselőtársam fel­teszi, hogy nem tud irni. Aki kevésbé ismerős is az irodalommal, tudja, hogy Vanczák köteteket irt össze úgyis mint költő, úgyis mint szocialista társadalmi iró. Általában igen jelentékeny szere­pet vitt s valóságos sértésszámba megy tehát és a tudatlanság csimborasszója a képviselő ur részéről, ha Vanczákról azt mondja, hogy Stroh­mann, hogy nem tud irni s hogy minden cikkért azért vállalja a felelősséget, mert nemzetgyűlési képviselő és igy akarja az eljárást megakasztani. Ebben az esetben is, ugy mint a Krausz-féle eset­ben, ne méltóztassanak pártszempontjaikat érvé­nyesíteni, ne méltóztassanak arra az álláspontra helyezkedni, hogy szociáldemokrata képviselővel állanak szemben. Akár szociáldemokrata, akár keresztény ellenzéki, akár kormánypárti is az a képviselő, mint a t. túloldalon ülő képviselők, vele szemben az életnek és a tényeknek igazsága egyforma hatással kell, hogy megnyilatkozzék. A Krausz-féle ügyben és ebben az esetben is azt kell nézni, hogy szolgálta-e a közügyet a cikkíró akkor, amikor cikkét megírta, szükséges volt-e, hogy nyilvánosságra bocsássa azt a cikket, igen vagy nem. Ez pedig jelen esetben nem vitás, mert Garai Manóval szemben feltétlenül az ephiteton­ornansok koszorújába tartoznak bele azok a ki­fejezések és diszitőjelzők, amelyeket a Népszava megirt róla. Ezt nemcsak a Népszava irta meg Garai Manóról, hanem megírták az összes keresz­tény és kormánypárti lapok is, ha igazságosak akartak lenni és megirták a jobb középpártok szolgálatában álló újságok is. Mindenkinek egy véleménye van erről a Garaíról. Ha most az ügyészség védelmébe veszi, az a meggyőződésem, mint hogyha azért lenne drága az ő becsülete a királyi ügyészségnek, mert Garai a Döhmel-ügy alkalmával jelentkezett, mint tanú, hogy politikai szolgálatokat tegyen a rendőr­ségnek. Talán mégis ezért intézett megkeresést az ügyészség s ezért kérte Vanczák képviselőtársunk kiadatását. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék igazságos álláspontra helyezkedni, méltóztassék eltekinteni attól, hogy itt szemben ül egy képviselő a másik oldallal. Nézzék a zsurnalisztika hivatását, amely­nek az a rendeltetése, hogy felvilágosítson, minden esetet a nyilvánosság elé hozzon, minden jogtalan­ságot megírjon, mert olyan ország nem ország, ahol a sajtóra béklyókat raknak. Olyan nagy számban érkeztek megkeresések az ügyészség részéről, hogy valóságos üldözési mániát kell feltételezni róla. Valósággal vogelíreioknek tekmti a kir. ügyészség azokat az ellenzéki újságírókat és képviselőket, akik más véleményt mernek vallani, mint amilyen véleményben önmagáról a kormányzat leledzik. Egyre-másra tiltják be a lapokat, a múltkor a Nagykőrös és Vidékét, most a napokban a Magyar Vidék című újságokat. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék felszólalását kizárólag a mentelmi ügy keretén belül tartani. Kiss Menyhért : Tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését, de azt a mondatomat, hogy az újságokat, heti és politikai lapokat állandóan be­évi október hó 16-án, pénteheú. tiltja a kormányzat, összefüggésbe hozom avval a szándékkal és intencióval, amely megnyilatkozik az ügyészség ré.zéről a kormány utesitására, és amely végeredményben az, hogy minden ellenvéle­ményt könyörtelenül elnyom, minden ellenzéki megmozdulást elfojt, s azt is, ami nekünk itt köte­lességünk, a közönség meggyőzését és felviíágosi­tását is olyan romboló munkának igyekszik fel­tüntetni, hogy ezzel teljesen lehetetlenné teszi az ellenzéki lapok működését és ÍZ ellenzéki képvi­selők szereplését. Még ha mindnyájan személy sze­rint, egyenként és összegükben is patentot váltot­tak volna rá, hogy az igazságot kizárólag a jobb­oldali sajtó képviseli, még ebben az esetben is a parlamentarizmus elvénél fogva kellene, hogy mó­dot és alkalmat adjanak arra, hogy az ellenzéki vélemény elhangozzék. Hiszen csak egy 15 év előtti politikai eseményre kell rámutatnom, ami­kor az u. n. koalíciót, mely a nemzet mámoros lelkesedéséből született meg, valósággal megbuk­talta és lehetetlenné tette a választások alkalma-, val az a körülmeny, hogy privilegizálták maguk­nak a honmentés tudományát és munkáját. Ezt senki, egyetlenegy politikai párt sem teheti meg. Nekünk ragaszkodnunk kell az etikának, az erköl­csiségnek és becsületességnek általános elveihez. Mindenki szolgálhatja ugyanazt a politikát, a jobboldalon vagy a baloldalon ülő képviselő is, de azt a lehetőséget, hogy az igazságot sajtó utján megmondja és hogy népgyűléseken keresztül a néphez szólhasson, ne méltóztassanak elvenni vagy megakadályozni, mert ezáltal megölik a politikai életet, az egész országot és olyan nagy ellenkezést és gyűlölséget fognak kiváltani a parlamenttel és a kormánnyal szemben, amelyből sem magának a kormánynak, sem az országnak nem lesz haszna. Én tehát a túloldalon ülő képviselő urak józan be­látására, etikai érzésére apellálok, amikor Garai Manó akciójával szemben arra kérem, hogy egy nemzetgyűlési képviselőt e közismert zsaroló kéré­sére, akinek mellesleg abszolúte nincs igaza sem etikailag, sem a formai jog szempontjából, ne adjon ki. Ebben az ügyben ne méltóztassék pártszem­pontokat érvényesíteni. Csatlakozom előttem szóló képviselőtársamnak ahhoz a javaslatához, hogy ebben az esetben Vanczák János képviselőtársunk mentelmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.J Elnök : Kivan még valaki szólani 1 (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Követ­kezik a határozathozatal. Vanczák János képviselő urnák ebben a men­telmi ügyében Propper Sándor képviselő ur azt az inditványt tette, hogy a jelentést a nemzet­gyűlés adja vissza a mentelmi bizottságnak. Miután ezen indítvány halasztó természetű, elsősorban erre fogom feltenni a kérdést. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Prop­per Sándor képviselő ur halasztó indítványát el­fogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés Propper Sándor kép­viselő ur indítványát elveti. Felteszem a kérdést, méltóztatnak e a mentelmi bizottságnak Vanczák Já os képviselő ur mentelmi ügyében a mentelmi jog felfüggesztését javasló jelentését elfogadni, igen, vagy nem? (Igen ! Nem !J Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik, — Zaj és felkiáltások a szélső­baloldalon : Éljen Garai Manó !) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszám­lálni a képviselő urakat. Perlaki György jegyző : (megszámlálja a kép­viselőket.) Tizennégy ! Elnök: Most kérem azokat a képviselő urakat, akik nem fogadják el a jelentést, szíveskedjenek felállani (Megtörténik. — Szakács Andor : Többség

Next

/
Thumbnails
Contents