Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-449

A nemzetgyűlés 449. ülése 1925 mert az egész cikkből nyilvánvalóan kitűnik, hogy nincs másról szó, mint egy háziúr visszaéléséről egy beteg, szerencsétlen munkáscsaláddal szemben ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : keresztény munkáscsaláddal szemben !) és ez a cikk olyan nyomorúságot tár fel, amelyen keresztülment a szegény emberek nagy része. Ezért a ténymegállapításért, ezért a kritikáért kerül ide az ügy, és ki akarják adni a szerzőt, ki akarják adni az illető képviselőt azért a jogos kritikáért, amelyet egy elkövetett helytelen cselekmény folytán irt és tett közzé, hogy ezért álljon a bíróság elé. Méltóztassanak megengedni, hogy én olvassak fel egy pár részt, bár nagyon jó volna az egész cikket felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) így szól a cikk (olvassa) : »Nem az első eset, hogy a Népszava hasábjain foglalkoznunk kell a budapesti Lakáshivatal mélyen elszomorító és minden emberiességet megtagadó antiszociális intézkedéseivel. Legutóbb szerdai számunkban irtuk meg, hogy Krausz Jakab, a Szövetség-utca 4. számú ház gondnoka, a Lakáshivatal segítségével és hatósági segédlettel kilakoltatta Tengerdi Ferenc villamos kocsivezetőt és gyöngélkedő felegét, háromhetes csecsemőjével, négy éves lázas és siTyos beteg kislányával együtt kitétette anélkül, hogy a családnak még csak valamilyen szükséglakást is kiutaltak volna. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Gyalázat ! — Esztergályos János : Ezt olvasta volna fel az előadó ur !) A kilakoltatási kereset tárgyalásán Tengerdiék részéről nem tudott ott senki sem megjelenni, mert Tengerdi munkában volt és felesége előrehaladott állapotában ugyancsak nem tudott elmenni, ügyvédre pedig nem volt pénzük. A kilakoltatási indok : »idegen vagyon rongálása« volt. Ugyanis Tengerdiné állitólag fát vágott az emeleti folyosón. Ám a ház lakói közül többen esküvel •készek vallani és bizonyítani, hogy Tengerdiné a földszint 14. számú lakás előtt vágta a fát és az az előtti beton kövezeten jelentéktelen horzsolás árulja el, hogy mi volt valójában az »idegen vagyon rongálása«. Tengerdiék távollétében helyt adtak a keresetnek és kilakoltatták őket — egyelőre az udvarra. A kép nem szokatlan. Ám amikor a ház lakói megindulva a szerencsétlen család sorsán, átmenetileg saját szobáikban akarták elhelyezni az ágynemüket és a gyerekeket, Krausz Jakab ezt a leghatározottabban megtiltotta, sőt elment a kerületi kapitányságra, hogy még az udvarról is távolítsák el a családot.« (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Bocsánatot kérek, ha Budapesten, az ország szivében ilyen esetek megtörténnek, — mint ahogy megtörtént nem egy esetben — s ha azután az ilyen esetekért pert indítanak, és a mentelmi bizottság ebben nem lát politikai zaklatást, ez a mentelmi jog olyan értelmezése, hogy mindenki kívánságára — ha ellenzéki képviselőről, főleg szocialistáról van szó — minden további nélkül kiadják az illetőt. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Önök elnémítják a kritikát és a kapzsi, a becstelenül eljáró emberek eljárását szankcionálják. (Esztergályos János : Ilyet sem szabad megírni à magyar sajtóban ? — Halász Móric : Tessék megnevezni, ki irta a cikket, akkor nem kérik ki a képviselőt ! — Esztergályos János : Akárki irta, jól tette, hogy megtette ! — Zaj !) Elnök : Csendet kérek ! Farkas István : Ebben a cikkben nincsen általánositás, ebben a cikkben nincsen arról szó, hogy az összes háziurak ilyenek. Ebben a cikkben arról van szó, hogy Krausz Jakab azért tette ki Tengerdíéket és azért vette a lakáshhiatalt igénybe, mert Tengerdi felesége fát vágott és ezzel idegen vagyont rongált. Ha ezen ok miatt lehet pert indítani és kép, évi október, hó 16-án, pénteken. 45 viselőt ki lehet adni, akkor megszűnt a mentelmi jog, akkor egyáltalában nem létezik többé politikai zaklatás, mert hiszen ebben az esetben nyilvánvalóan politikai zaklatásról, a kritika legminimálisabb módszerének, az igazság legkezdetlegesebb formájának elnémitásáról van szó. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én tehát kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezek után a kiadatáshoz ne járuljon hozzá. Amikor ilyen cikkekről van szó, amikor azt mondják, hogy valaki cikket irt és ezzel elkövette a büntetőtörvénykönyvbe ütköző izgatást s ezért kérik az illetőnek kiadatását, akkor tessék az egész cikket idehozni, az egész tényállást bemutatni. Akkor fogja a t. Nemzetgyűlés látni, hogy ezek alatt a mentelmi ügyek alatt tulaj donképen nincsen más, mint az, hogyha a mentelmi bizottság igy kezeli a dolgokat, amint ezt az esetet is kezeli, akkor az ellenzéki képviselő ellen egyszerűen csak pert kell indítani. Ezt akárki megteheti mindenféle címen ; akármilyen becstelen dolgot irnak meg róla, a képviselőt kiadják anélkül, hogy látnák azt, hogy nyilvánvalóan üldözésről és olyan politikai zaklatásról van szó, amelyhez a nemzetgyűlésnek nem szabad hozzájárulnia. Nekem meg kell állapitanom azt a tényt, hogyha ezért a cikkért is kiadnák Vanczák Jánost, amikor pedig a politikai zaklatás esete kétségtelenül fenforog, akkor ez a nemzetgyűlés nyilvánvalóan semmibe sem veszi a mentelmi jogot. Én tehát arra kérem a nemzetgyűlést, hogy ne járuljon hozzá a mentelmi bizottság javaslatához és ne tegye ezt pártkérdéssé azért, mert a mentelmi bizottság igy határozott, hanem utasítsa vissza és ne fogadja el a mentelmi bizottság javaslatát. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György Jegyző : Nemes Bertalan ! Nemes Bertalan : Mélyen t. Nemzetgyűlés! Kiss Menyhért t. képviselőtársam régi parlamenti tradiciókra hivatkozott a mentelmi ügyek tárgyalásánál. Hogy ma a mentelmi ügyek nem ugy tárgy altatnák és nem olyan természetűek, mint hajdan voltak, az nem a mai nemzetgyűlés más felfogásából, hanem egyes képviselőknek és — az ő speciális helyzetéből kifolyólag — Vanczák Jánosnak magaviseletéből és szerkesztői mivoltából folyik. (Esztergályos János : Mi az a magaviselet ? Hogy tetszik érteni a magaviseletet ?) Ami ezt a magaviseletet illeti, a budapesti kir. büntetőtörvényszéknél hallottam azt, hogy minden egyes sérelmezett cikknél a büntetőtörvényszék vagy az ügyészség kötelességszerüleg megkeresi a Népszava szerkesztőségét, hogy jelölje meg a cikk íróját. Mintha a vásárcsarnokban hangzanék el ez a felszólítás, annyira nem felel rá a Népszava, (Farkas István : Törvényes joga van hozzá !) s ennek következtében törvényszerüleg idézi meg, iletőleg kéri ki a cikkért a hatóság a felelős szerkesztőt. (Pikier Emil : Akárki irta a cikket, jól tette ! — Halász Móric : Nem arról van szó ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Nemes Bertalan : Mindenkinek, aki magát a cikk miatt sértve érzi, joga van feljelentést tenni, és ezt a feljelentést nem a nemzetgyűlés, hanem a biróság bírálja el. (Rupert Rezső : A tényállást ismernünk kell előre !) Elő van adva az egész dolog. Ily körülmények között nem szabad megengednünk, hogy olybá tüntessék fel ezt az ügyet, mintha a nemzetgyűlés Vanczák Jánost minden gondolkodás nélkül adná ki, hanem igenis Vanczák Jánosnak, illetőleg a Népszava szerkesztőségének a magaviselete, a bírósággal szemben mindenkor tanúsított tiszteletlenség az oka annak, hogy Vanczák Jánosnak kell mindig helytállania a cikkekért. (Zaj a szélsőbaloldalon.)