Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-449

iô A nemzetgyűlés 449. ülése 1925. évi október hó 16-án

} pénteken. Ezen indokokból ebben az ügyben is hozzájárulok Vanczák János kiadatásához. (Helyeslés fobbfelől. — Kiss Menyhért : Ilyen ügyben nem lehet kiadni ! — Rothenstein Mór : Ez után' a beszéd után halljunk okosabbat ! — Zaj,) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A sors különös rendeltetése, vagy a mentelmi bizottság különleges humora folytán Bethlen Tstván gróf, Magyarország min ist exelnöke és Krausz Jakab Szövetség-utcai házuzsorás egymás mellé kerülnek a Népszava üldözésében. Amennyire az előbbi esetnél nem volt jogszerű és nem volt méltányos Vanczák János kiadatása, még kevésbé méltányos ebben az esetben, amikor még csak nem is politikai ellenfél méltatlan fegyvereiről van szó, hanem egy, a lakók érdekeit semmibe sem vevő háziúrnak, házuzsorásnak becsületreparációs törekvéseiről azzal a cikkíróval szemben, aki a nyilvánosság előtt szóvátette az ő eljárását, amellyel egy szegény beteg keresztény munkáscsaládot tett ki az utcára. Felvetődhetnék ezután az a kérdés, hogy annak a rengeteg sok jogsérelemnek és bajnak szenvedői — mert nem az az egyedüli eset, amelyet Krausz Jakab elkövetett, hiszen ez szép lassan uzussá válik — hova menjenek tulajdonképen panaszra ? Az ólomgarasos népjóléti ministeriumba hiába mennek, ott meghallgatásra nem találnak ; kénytelenek tehát odamenni, ahol meghallgatják őket, ahol teret adnak panaszaiknak és ahol a nyilvánosság bírálatának eszközével és erejével próbálnak nekik igazságot szerezni. Most már mi történik? Az, hogy Krausz Jakab ur sértve érzi magát (Klárik Ferenc : Nagy férfiú és erős jellem !) és számbavéve azt, hogy a magyar bíróságok, illetőleg egyes magyar bírói tanáerok ma a munkássajtót különleges elbírálásban részesitik, (Ugy van ! Ugij van ! a szclsőbaloldalon.) számítva arra, hogy még az ő külön gazsága is birói védelemben fog részesülni, elmegy a bírósághoz és reparáltatni akarja becsületét. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága pedig annak a Krausz Jakabnak, aki egy szegény beteg keresztény munkáscsaládot kilökött az utcára, sőt még az udvaráról is eltávolított, (Viezián István : Nem Galíciából való? — Zaj a szélsőbaloldalon.) segítségére siet és kiszolgáltatja Vanczák Jánost a bíróságnak, amely bíróságra Krausz Jakab tapasztalatok alapján ugyanúgy számit, mint ahogy számit a nemzetgyűlés többségére és mentelmi bizottságára. Nem áll meg ezzel szemben Nemes Bertalan t. képviselő urnák az a hetykén odavetett kijelentése, hogy erre Vanczák János viselkedése ad alkalmat. Nem tudom, mióta osztályozzák elemi iskolai módszer szerint a képviselők viselkedését. Ez nem szokásos, de nem is tanácsos. Én Vanczák János képviselőtársunk magaviseletében különben sem látok semmi olyat, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy kiszolgáltassuk politikai üldöztetéseknek. (Bâtiez Gyula : Hogy ötös osztályzatot adjunk neki !) A Népszava a maga dolgait szigorúan törvényesen az 1914 : XVII. te, a sajtótörvény alapján intézi, ami ellen épen Nemes képviselőtársunknak nem lehet semmiféle kifogása. Nem is az a döntő itt, hogy a felelős szerkesztő kiadja-e a cikkírót, vagy sem. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága előtt a tényállás fontos, nem pedig az, hogy a cikket ki irta. Nem attól tesznek függővé eseteket, hogy ki az illető, aki abban részes vagy azt elkövette, hanem hogy mi az, amit elkövetett. Nagyon sajnálom, hogy nekem, mint laikusnak kell ezt a jogászoknak magyaráznom. De csak igy lehet a kérdést felfogni és magyarázni. Hogy a könnyelmű kiadatásoknak mi a következménye, méltóztassanak megengedni, hogy ezt egy közelfekvő klasszikus példával igazoljam. Vanczák Jánosnak, azt hiszem, holnap kell megkezdenie egy hathónapos jogerős büntetését. Vanczák János ezt a hat hónapot a magyar független bíróságtól azért kapta, mert egy cikkben nem is ő, hanem egy külföldön élő legmagyarabb iró és ujságiró, Farkas Antal, visszautasitott egy vádat, amely a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűléséből hangzott a munkásság felé. Arról volt szó, hogj' a főváros közgyűlésén szóvá tették a munkanélküliséget és a nyomorúságot. Erre Baranski képviselőtestületi tag odavetette, hogy a munkások ne panaszkodjanak, mert ő úgy tudja, hogy a munkások libacombot ebédelnek. Erre Farkas Antal, ez a szegedi alsótanyai zamatos magyar iró, tréfás krokit irt, egy egészen tréfás kis csevegést, amelyben egy kissé visszapiszkált erre a stupid kiszólásra, mert hiszen ugyebár, azzal mindenki tisztában van, hogy napjainkban a munkások nem ebédelnek sült libacombot. Denique pörre került a dolog, pörbe fogták Vanczák Jánost és Baranski jól spekulált a magyar bíróságra, mert a bíróság Vanczák Jánost elitélte, akinek büntetése megkezdésére holnap kell bemennie, ugyanakkor, amikor a főváros mai közgyűlése ebből az esetből kifolyólag már nem indítana port, nem adna felhatalmazást pör megindítására, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert amint két évvel ezelőtt szóbakerült a főváros közgyűlésén a munkanélküliség kérdése, szóbakerült ezidén is és míg két esztendővel ezelőtt az volt a visszhang, hogy a munkások hallgassanak, mert libacombot ebédelnek, addig ezidén a főváros uj közgyűlésének szociálpolitikai bizottsága az első kérésre hat milliárd koronát szavazott meg az éhínségben és nyomorúságban fetrengő budapesti munkanélküliek számára. Méltóztatnak látni, t. Nemzetgyűlés, hogy a politikai felfogások és a politikai mérték időnkint megváltoznak — nem is hosszú időnkint, hanem csupán két esztendő a differencia — és míg két esztendő előtt a munkanélküliség ügyének szóvátétele azzal a konzekvenciával járt, hogy a cikk iróját, illetőleg a megfogható felelős szerkesztőt hat hónapra ítélték, addig két esztendővel később ugyanabban a testületben ugyanez a panasz megértésre talált s hat milliárd koronát szavaztak meg, azonkívül felírnak a nemzetgyűléshez és a kormányhoz egyhagu határozat alapján a Keresztény Községi Párt egyhagu hozzájárulásával, hogy a maga részéről is tegye meg kötelességét a munkanélküliséggel és a nyomorúsággal szemben. Ha tehát valaki akadt volna a budapesti törvényhatósági bizottságban, aki ugy akarta volna elintézni a munkanélküliség problémáját, mint azt két esztendővel ezelőtt Baranski bizottsági tag ur elintézte, akkor nem hat hónapos börtön lett volna belőle, hanem az, ami ma előttünk van. És ha a nemzetgyűlés két esztendővel ezelőtt nem könnyelmüsködött volna a mentelmi joggal, hanem megnézte volna, kit és miért ad ki, akkor azért a lappáliáért, azért az ártatlan tréfás visszacsipkedésért Vanczák János képviselőtársunknak, a magyar nemzetgyűlés tagjának nem kellene holnap bevonulnia hat hónapi közönséges börtönbüntetés kitöltésére. (Pikier Emil : Abszurdum ! — Rupert Rezső : Legyenek büszkék rá !) T. Nemzetgyűlés ! Szóvá kell még tennem az előterjesztés formáját. Végtelenül sajnálom, de miután a menteimi jog könnyelmű kezelésének egyes egyénekre súlyos konzekvenciái mutatkoztak, nem fogadhatom el az eiőadó urnák ma elő-